Molnár Áron: „Az elmúlt öt hónapban 4-5 órát aludtam, 14-16 óra volt a képernyőidőm egy nap”

A színész kiszállt a következő darabjából, és az életvitele radikális átalakításába kezdett.

  • HVG

A Loupe Színházi Társulás közleménye után Molnár Áron is Facebook-poszttal jelentkezett, hogy betekintést engedjen abba a folyamatba, amely során megszületett a döntés: az egészségi és mentális állapota megőrzése érdekében kiszáll a társulat készülő előadásának próbafolyamatából.   

„Nyugi, minden rendben lesz” – írta a színész, akinek, mint fogalmazott, radikálisan át kell alakítania az életvitelét.

„Az elmúlt öt hónapban nem edzettem semmit, 4-5 órát aludtam, 14-16 óra volt a képernyőidőm egy nap, mert minden melót a telefonomon csináltam. Politikai podcastokra aludtam el éjjel, és reggel, ahogy kipattant a szemem, már olvastam a híreket, vagy írtam a reggeli poszt szövegét, vettem fel, vágtam és raktam össze a napi videókat. Emellett játszottam folyamatosan vidéken és a fővárosban, forgattam egy újabb független filmet, és csináltuk heti kétszer a reggeli műsort. 2 éve nem voltam 2 napnál tovább pihenni, és 2 éve nem volt olyan nap, hogy ne olvastam volna híreket. Az volt a megállapodás magammal, hogy a választások után pihenek, de bejött az NKA-s botrány, ami a NER és a Fidesz mocskosságainak tökéletes mintázata, hát nem vettem vissza, és jelzett a szervezetem” – foglalta össze az elmúlt időszak egészségre káros tempóját.

A színész azt írja, most a legrosszabb állapotában kezdett volna bele az Emberek, helyek, dolgok című darab próbafolyamatába, és ezt nem tudta megugrani. Szerencsének nevezi, hogy a Loupe olyan biztonságos közeg, „ahol ér elfogyni és ezt jelezni”. Írt arról is, hogy öt napja újra edz és alszik, volt kardiológián, megy dietetikushoz és pszichológushoz.

Magyarország Kedvenc Reggeli Műsorában továbbra is látható lesz, mint írta „azért ventilálni, meg röhögni nagyon jó és terápiás jellegű is!”.

A kiégés többe kerül, mint egy hónap Balin – Nyugaton a mentális egészség nem luxus, hanem befektetés

A közbeszédben gyakran úgy jelenik meg egy balinéz elvonulás vagy egy többhetes jógaoktatói képzés, mint valami elérhetetlen, luxuskategóriás élmény. A kép sokszor az, hogy ezek a helyek olyanoknak szólnak, akik hónapokra eltűnhetnek a munkából, miközben a bankszámlájukat passzívan hizlalja valamilyen stabil befektetés. A valóság ennél jóval árnyaltabb – és talán kijózanítóbb is, ha magyar szemmel nézzük.

Hozzászólások