Néhány nap múlva ismét jön az óraátállítás. Október 25-én, vasárnap hajnalban 3 órakor 2 órára kell visszaállítani az órát és ezzel kezdetét veszi a téli időszámítás.
Az átállás azonban - ahogyan arra a Magyar Alvás Szövetség figyelmeztet - súlyosan megterhelheti az emberi szervezetet. Ráadásul az élettani vonatkozások mellett gazdasági következményei is lehetnek az óra előre-hátra tekergetésének. Az indok, amire hivatkozva a 20. század elején bevezették az óraátállítást, vagyis az energiakrízis tulajdonképpen most is velünk van.
Az óraátállítás eltörlése sokszor napirendre került az azt alkalmazó országokban. Az Egyesült Államokban például idén májusban, ezzel szemben Európában már több mint hét éve elakadt ez a folyamat. Az Európai Parlamentben először 2018-ban született meg a szándék finn civilek kezdeményezésére, a kezdeményezés támogatói az egészségre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat, a közúti balesetek számának növekedését, illetve az energiamegtakarítás hiányát emelték ki. A javaslat szerint egyedül a nyári időszámítás maradt volna meg, az ügy azonban csak odáig jutott, hogy már az sem biztos, eltörlik-e valaha az óraátállítást. Ahogyan írunk is róla: az, hogy azóta sem készült jogszabály, több tényezőnek is betudható: az EU döntéshozatalának lassúsága, a tagállamok érdekeinek egyeztetése, és az igazán erős politikai akarat hiánya mind közrejátszanak. Az sem feltétlenül magától értetődő, hogy minden állampolgár egyöntetűen szeretné az óraátállítás eltörlését.
Magyarországon először 1916-ban vezették be a nyári időszámítást, de voltak évek, amikor szünetelt. 1954-57 között a munkanapok esti elektromos csúcsterhelésekor jelentkező kapacitási nehézségek enyhítésének érdekében alkalmazták. Amíg a mezőgazdaságban a Nap mozgásához igazították a napi munkákat, az iparban, az egyre nemzetközibbé váló vasúti közlekedésben az óra jelentette a viszonyítási pontot. Nem véletlen, hogy - miként cikkünkben írtuk annak idején - az agrártermelők voltak mindig is a legnagyobb ellenzői az óraátállításnak. 1980-ban újra bevezették villamosenergia-megtakarítási céllal, 1996 óta pedig már kormányrendelet is előírja az évi két átállást.
A 2010-es évekre az utcai világítás költsége a modern, energiatakarékos izzók alacsony fogyasztása miatt szinte elhanyagolható. Mára a legnagyobb áramfogyasztás a nyári időszakra esik - az egyre magasabb átlaghőmérséklet következtében, valamint az életszínvonal javulásával párhuzamban egyre több épület légkondicionált. Ezeknek a szerkezeteknek az áramigénye pedig jóval magasabb, mint amennyit a világításon meg lehet spórolni. Ahogy arról korábban beszámoltunk, sokan állítják ma is, hogy már nem lehet annyi energiát megspórolni az átállással, mint évtizedekkel ezelőtt. Ezzel szemben a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. úgy számol, évente nagyjából négymilliárd forintot spórol meg az ország azzal, hogy a közintézményekben és a szolgáltatóknál egy órával később kell csak felkapcsolni a lámpákat. Ezen számítások szerint egy nap alatt körülbelül 1,5-3 százaléknyi villamosenergia takarítható meg az óraátállítással.
Ami a vitát illeti, a magyar kormány hivatalosan nem állt egyik oldalra sem, de a megvalósításhoz egyébként is európai konszenzusra lenne szükség. Az EU még 2001-ben fogadott el egy irányelvet, amelyben leírják, hogy minden uniós tagállam alkalmazza a nyári időszámítást – mivel az EU belső piacának működéséhez fontos, hogy a rendszer egységes legyen. Mint cikkünkből kiderül, az is felmerült korábban, hogy lépjünk az eggyel keletebbi időzónába – a nyári időszámítás megtartásával ez már a mostani téli időszámításhoz képest plusz két órát jelentene. Ha csak a földrajz alapján kellene dönteni, logikus volna a mostani időzónánkban maradni, mivel néhány ukrán határ melletti falut kivéve a 15. hosszúsági körhöz van közelebb az ország. Azonban földrajzilag olyan az elhelyezkedése, hogy igazán semmi sem optimális – így viszont maradnak a gazdasági érvek, amelyek alapján sokkal jobban megéri szinte a teljes Nyugat – és Közép-Európával egy időzónában maradnunk, mint átmennünk az ukránokhoz és a románokhoz.
Fotó: AFP
