Egyes kutatások szerint a horrorrajongókkal kapcsolatos sztereotípiák félrevezetőek: a műfaj kedvelői nem kegyetlenebbek vagy érzéketlenebbek másoknál, sőt, az átlagnál empatikusabbak is lehetnek. De vajon miért élvezik egyesek azt, amit mások nézni sem bírnak? Kis horrorpszichológia Halloweenre.
Az evéshez fűződő kapcsolatunk jóval korábban kezd kialakulni annál, mint hogy először fogyókúrázni kezdenénk. Gyerekkori minták, a családi légkör, a saját testi jelzéseinkhez való viszony és a társadalmi elvárások egyaránt alakíthatják, hogyan eszünk felnőttként. Lukács Liza szakpszichológussal arról beszélgettünk, mikor válik az étel érzelemszabályozó eszközzé, miért nem elég sokszor pusztán diétázni, és hogyan lehet újratanulni figyelni az éhségre és a jóllakottságra.
Érzékeny vagyok, empatikus, nagyon bele tudom érezni magam mások fájdalmába, és szeretek segíteni is – állítja az íráskurzusomon nagyjából minden ötödik nő. Aztán elkezdődik a tanfolyam, és a magát gyakorló empatának mondó hölgy csak magáról beszél, nem figyel a másikra, szinte le sem lehet állítani. Bihari Viktória író, humorista cikke.
Svájci és török kutatók vizsgálata szerint azoknak, akiknek gyerekkorukban volt képzelt barátjuk, felnőttként könnyebben érezhetik azt, hogy valaki van velük egy üres szobában.
Egy jó szakember nem keres állást – tartja a munkaerő-toborzói közhely. Mégis egyre elterjedtebb a LinkedInen az „Open to work” zöld jelvény, amely tudatja a világgal, hogy használója munkát keres. Minek tesszük ki magunkat, ha felvállaljuk, hogy munka nélkül vagyunk?
Egy krónikus betegség diagnózisa nemcsak testi, hanem komoly lelki veszteséggel is járhat: megváltozhat az, ahogyan a saját testünkre, a jövőnkre és önmagunkra gondolunk. Az ezzel járó érzelmi folyamat sokszor a gyászhoz hasonlít, és akár depresszióval is összetéveszthető. De hogyan lehet alkalmazkodni egy olyan élethez, amely már nem ugyanolyan, mint a diagnózis előtt?
Az okostelefon egyszerre segít kapcsolatban maradni másokkal és képes elvonni a figyelmünket azoktól, akik éppen mellettünk vannak. Kutatások szerint már az is ronthatja egy beszélgetés megélését, ha a telefon látható helyen van, a közösségi média hatása pedig erősen függ attól, hogyan és mennyit használjuk. Hogyan alakíthatunk ki olyan viszonyt a mobilunkkal, amelyben az eszköz szolgál minket, nem pedig fordítva? Szondy Máté klinikai szakpszichológus, családterapeuta írása.
Számíthat-e az, hogy lányokat vagy fiúkat nevelünk abban, hogyan öregszik később az agyunk? Egy amerikai kutatás meglepő összefüggést talált a gyermekek neme és a szülők időskori kognitív változásai között. A háttérben pedig valószínűleg nem egyszerű biológiai magyarázat áll.
Van, aki könnyen bízik másokban, és természetesnek éli meg a közelséget, míg más folyamatosan attól fél, hogy elhagyják, vagy éppen akkor kezd távolodni, amikor egy kapcsolat igazán közelivé válna. A kötődés alapjai már csecsemőkorban formálódnak, de vajon mennyire határozzák meg későbbi kapcsolatainkat? És lehet-e változtatni azon, ahogyan másokhoz kapcsolódunk? Megyeri Zsuzsanna pszichológus, családterapeuta írása.
Szilágyi Áron háromszoros olimpiai bajnokként nagyon korán megtapasztalta, milyen az, amikor a teljesítmény szinte összenő azzal, amit saját magáról gondol. Egy rosszul sikerült világbajnokság kellett ahhoz, hogy felismerje: veszélyes, ha egy kudarc ennyire mélyre tudja küldeni. Azóta sokat változott a sikerhez, az egészséghez és saját határaihoz való viszonya, és ma már az is foglalkoztatja, hogyan lehet hosszú távon magas szinten teljesíteni úgy, hogy közben ne sérüljünk bele. Ezzel az interjúval indul a Pulzus új sorozata, az Élet, Út, Interjú, amelyben Gyárfás Dorka ismert emberek életútján keresztül beszélget arról, hogyan változunk az idővel, és hogyan alakul közben az, amit önmagunkról és az életünkről gondolunk.
Amikor egy baba megszületik, még annyira fejletlen, hogy a világot egyszerű ingerek révén tapasztalja meg, amelyek az öt érzékszerven keresztül az alsó agyterületekbe jutnak. Szerkesztett részlet a Mi jár a kisbabám fejében? című könyvből.
Miért szorongunk ennyit egy olyan korban, amikor több információnk és több eszközünk van a kockázatok kezelésére, mint valaha? A bizonytalanságot nem tudjuk megszüntetni, mégis egyre több energiát fordítunk arra, hogy fejben előre megoldjuk a jövőt. Szvetelszky Zsuzsa szociológus egy svéd kutató gondolatai nyomán azt járja körül, hogyan lett a „mi van, ha?” korunk egyik alapélménye – és mi segíthet abban, hogy ne a lehetséges rossz forgatókönyvek irányítsák a mindennapjainkat.
A nők sokkal jobban megértik mások érzéseit, de ennek gyökere nem a biológiában keresendő. A képesség azonban lassan kötelezettséggé válik, jutalom nélkül.
Egy új munkahely első hetei gyakran nemcsak az új feladatokról szólnak, hanem arról is, hogy meg kell tanulnunk egy addig ismeretlen közeg írott és íratlan szabályait. Az alkalmazkodás azonban nem feltétlenül jelent belesimulást: akkor járunk jól, ha közben azt is megtaláljuk, hol tudjuk megőrizni a saját működésünket, és akár alakítani is a környezetünket. Bőhm Kornél kríziskommunikációs tanácsadó írása.
Sokan pontosan felismerik, milyen gyerekkori minták irányítják a viselkedésüket, mégis újra és újra ugyanúgy reagálnak. Egy elmaradt üzenetből könnyen lesz elhagyatottságérzés, a sértettségből támadás, a teljesítményvágyból pedig könyörtelen önkritika. Lóki Eszter pszichológus és sématerápiás konzultáns arról beszélt, hogyan lehet ezeket az automatikus működéseket felismerni és fokozatosan átírni.
Kimutatható egészségügyi előnyökkel jár, ha az ember észreveszi a hétköznapi kis csodákat – derül ki a témába vágó kutatásokból.
A diszkrimináció és az elszigeteltség a transz emberek lelki egészségét nem csak Magyarországon terheli: Európa-szerte előfordul, hogy az egészségügyi ellátásban a hozzájuk fordulók identitását próbálják megváltoztatni, összekeverve a kirekesztés következményeit azzal, hogy valaki transz. Hogyan élik meg a mindennapokat itthon a transznemű emberek? Hogyan lehet támogatást nyújtani anélkül, hogy identitásukat betegségként bélyegeznénk meg? A PULSE európai újságírói együttműködés riportja.
Elcsépelt kijelentésnek tűnik, mégis a párterapeuták a világon mindenütt egyetértenek abban, hogy a legtöbb párkapcsolati konfliktus és végső soron a válások nagy része is az elégtelen kommunikáció következménye. Dr. Belső Nóra pszichiáter írása.
Nők milliói gyászolják a meg nem született gyermeküket úgy, hogy közben magukat hibáztatják, és azt hiszik, valamit rosszul csináltak. A kutatások szerint a felismert terhességek jelentős része vetéléssel végződik, a korai terhességvesztések hátterében pedig gyakran olyan kromoszóma-rendellenességek állnak, amelyekre az anya nincs hatással. Miért övezi még mindig hallgatás a vetélést, hogyan válik a gyász láthatatlanná, és mi segíthet feloldani az érintetteket gyakran kínzó bűntudatot?
A pszichológiai biztonság egyre közismertebb fogalom. Ám miért is hasznos a mélyebb megismerése és megteremtése? Dr. Pallai Katalin vezetőképző és tanácsadó ajánlója a Pszichológiai biztonság a gyakorlatban című könyvhöz.
