A választások után nagy karriert befutott Gajdics-tangós videó óta sokan, sokféle helyzetben használják a kognitív disszonancia kifejezést, de nem biztos, hogy ismerjük a valódi jelentését. Mikor és hogyan éljük át ezt az érzést a hétköznapok – nem politikai természetű – döntései során?
Miért nem tudunk egyszerűen fellélegezni, ha meginog vagy véget ér egy nyomasztó politikai korszak? Prof. Dr. Menyhért Anna traumakutató és Prof. Dr. Unoka Zsolt pszichiáter szerint ilyenkor nemcsak politikai, hanem idegrendszeri és társadalmi utórengésekkel is számolni kell: a félelem, a düh, a szégyen, a hallgatás és a morális sérülés nem tűnik el attól, hogy kimondjuk, vége. Az egyik tábor súlyos kiábrándulást él át, míg a másik az eufória ellenére sokáig ugyanabban a védekező üzemmódban működik tovább, míg mindkét oldal átéli a kimerültséget, ürességet, indulatot vagy furcsa szorongást.
Sokféle megközelítés létezik a személyiség és a viselkedés egyéni különbségeinek leírására, de talán a legszembetűnőbb, hogy alapvetően „kifelé” vagy „befelé” éljük az életünket. Nem kell, hogy álextrovertált életet éljünk, csak mert a nyugati társadalmak azt idealizálják. Harmat László pszichológus, egyetemi docens írása.
Kalapáló szív, izzadás, szédülés, légszomj: a túlhevült test tünetei könnyen összetéveszthetők a szorongással, az agyunk pedig nem mindig tud különbséget tenni a kettő között. Így fordulhat elő, hogy egy zsúfolt villamos, egy forró hálószoba vagy a hetek óta tartó kánikula pánikszerű élményt indít be. Rózsa Éva pszichológussal arról beszéltünk, miért szoronghatunk a hőségben, és hogyan lehet visszanyerni a kontrollt.
A statisztikák szerint a válásokat valóban gyakrabban kezdeményezik nők, de ez nem jelenti azt, hogy könnyebben szakítanának, vagy egyik napról a másikra döntenének. Sok kapcsolatban épp az a fél fárad bele előbb, aki hosszú ideje próbál beszélni a problémákról, javítani a kapcsolaton, és visszajelzést kérni a másiktól. Balog Andrea pszichológus szerint ezért tűnhet a szakítás az egyik félnek váratlan robbanásnak, miközben a másiknak már régóta tartó folyamat vége.
Fatalistán azt gondolhatjuk, hogy vagy a genetika, vagy a környezet formál minket erősebben, vagy pedig megvannak a pontos arányok. Ám az újabb kutatások azt mutatják, hogy életünk során az arány változhat is. Mi lehet a rejtélyes jelenség oka? Szakács Hanna pszichológus írása.
Sok szülő még ma is úgy érezheti, hogy egyetlen gyermekének valamit pótolnia kell: testvért, társas helyzeteket, közös csínyeket, a rivalizálás vagy az alkalmazkodás mindennapi gyakorlását. Pedig a kutatások régóta nem igazolják, hogy az egykék önmagában a testvér hiánya miatt lennének önzőbbek, magányosabbak vagy kevésbé együttműködők. A valódi kérdés inkább az, milyen családi légkör, milyen szülői elvárások és mennyi kortárs kapcsolat veszi körül az egyetlen gyereket.
Egy elvált apa új kapcsolata ritkán indul tiszta lappal: ott vannak a gyerekek, a korábbi családhoz fűződő kötelékek, a bűntudat, az időbeosztás és az új partner saját vágyai is. Ha a férfi minden helyzetben apaként dönt, a párkapcsolata sérülhet; ha viszont a gyereket szorítja háttérbe, súlyos hiányérzet maradhat benne. Almási Kitti klinikai szakpszichológus arról ír, hogyan ütközhetnek válás után az apai és a férfiszerepek, és miért nem az elfojtás, hanem az őszinteség adhat esélyt az új egyensúlyra.
Sokszor nem maga a kudarc ijeszt meg minket igazán, hanem az, amit a kudarc rólunk mondhat. Hogy talán nem vagyunk olyan kitartók, jó szülők, jó társak, jó szakemberek vagy jó emberek, mint amilyennek látni szeretnénk magunkat. Ilyenkor könnyű magyarázatokat gyártani, másokat hibáztatni vagy elfordítani a fejünket – pedig lehet, hogy éppen az a részünk kér figyelmet, amelyet eddig nem engedtünk be az énképünkbe. Nagy Gyöngyi pszichológus, sportszakpszichológus, mentáltréner írása.
Nem lehetünk egyszerre szülei és társai egymásnak. De adódhatnak olyan élethelyzetek, amikor a családban betöltött szerepeinkből ki kell lépnünk, és másik szerepet magunkra ölteni. Megyeri Zsuzsanna pszichológus, párterapeuta írása.
A tanulmányok nem azt igazolják, hogy a legtöbb családban létezik egyértelmű „kedvenc”. Mégis adódnak különbségek abban, ahogy a gyerekek nevelkednek – de miért?
Mit jelenthet egy virtuális erdő annak, aki hetek óta ugyanazt a kórházi plafont nézi? A MOME ZenctuaryVR+ projektje nem egyszerűen digitális természetet épít, hanem azt kutatja, hogy egy jól tervezett, pszichológus által kísért VR-élmény visszaadhat-e valamit abból, amit a hosszú kórházi ellátás gyakran elvesz: kontrollt, jelenlétet és kapcsolódást a környezethez.
A mesék, a romantikus filmek és a társkereső appok világa mind azt sugallhatja, hogy valahol vár ránk a tökéletes ember, aki mellett végre teljesnek érezhetjük magunkat. Csakhogy a „nagy ő” keresése közben könnyen nem a másikat látjuk, hanem a saját vágyainkat, hiányainkat és családi mintáinkat vetítjük rá. Balogh Klára család-pszichoterapeutával arról beszélgettünk, miért olyan erős bennünk a tökéletes társ mítosza, és hogyan lehet eljutni az ideál hajszolásától a valódi kapcsolódásig.
Miért ragaszkodunk néha ahhoz az emberhez a legerősebben, aki a legtöbbet árt nekünk? A traumakötődés egy olyan pszichológiai jelenség, amelyben a bántalmazás, a félelem és az időnkénti szeretetteljes pillanatok különös, nehezen felbontható érzelmi kötődést hoznak létre. Bár a kifejezést ma már gyakran használják a közösségi médiában, valódi jelentése jóval összetettebb, és sokkal inkább a bántalmazó kapcsolatok működéséről szól. Hogyan alakul ki ez a láthatatlan kötelék, és miért olyan nehéz kilépni belőle? Miért olyan nehéz elengedni valakit, aki újra és újra fájdalmat okoz?
Nővére váratlan halála után egy kutya "tartotta életben" Veronikát. A Singer Magdolna Felépülés a gyászból című kötetében olvasható vallomásában arról mesél, hogyan segített az állat túlélni a legsötétebb időszakot. Szerkesztett részlet.
Elméletben a fogyás egyszerű képletnek tűnik: kevesebb kalóriát kell bevinni, mint amennyit felhasználunk. A gyakorlatban azonban az evés nem puszta matematika, hanem vigasz, jutalom, szokás, társas élmény és feszültségoldás is. Ezért bukik el olyan sok fogyókúra: racionális szabályokkal próbáljuk irányítani azt, amit gyakran érzelmi és tudattalan tényezők mozgatnak. Kohlné Papp Ildikó pszichológus, dietetikus szerint a kiút nem egy újabb szigorú diéta, hanem a normális, rendszeres és kiegyensúlyozott étkezés visszatanulása lehet.
Az unalmat többnyire kerülendő állapotnak tartjuk, pedig a kutatások szerint éppen az ilyen üresjáratokban válhat rugalmasabbá a gondolkodásunk. Amikor nem erőltetjük a koncentrációt, az agy szabadabban kapcsol össze egymástól távolinak tűnő képzeteket, és könnyebben születhetnek új ötletek. Nem véletlen, hogy az alkotói folyamat sokszor nem az íróasztalnál indul be. Kugler Judit pszichológus írása.
Lőrinc Katalin táncművész-pedagógus szerint a női életben mindig ott lüktet valamilyen kaland, még akkor is, ha a társadalmi elvárások gyakran stabilizáló, alkalmazkodó szerepbe terelik a nőket. Az ő életében a balett fegyelme, a kortárs tánc felszabadító ereje, a testtel kapcsolatos orvosi jóslatok megcáfolása, az anyaság, a holokauszttúlélő szülők elhallgatott múltja és a később megérkező szabadság mind ugyanannak az ívnek a részei. Azt mondja, 68 évesen olyan szabadságot él meg, amelyhez most már nemcsak vágy, hanem tudás is társul.
Aki úgy érzi, kiég a hétköznapoktól, az nem véletlenül érzi ezt. Szingapúri kutatók szerint az evolúció nem a modern élet ingereire huzalozta az emberi elmét.
A mentális egészség nem egyszerűen azt jelenti, hogy nem vagyunk depressziósak, nem szorongunk, és valahogy működtetjük a mindennapokat. A jólléthez önismeret, célok, bizalmi kapcsolatok, határhúzás, és az is kell, hogy ne tekintsük gyengeségnek a segítségkérést. Nagy Henriett pszichológus írása azt mutatja meg, milyen kockázatok terhelhetik különösen a nők mentális egészségét, miért fáraszthatja ki őket a túlvállalás, a rágódás és az önvád, és hogyan válhat erőforrássá a kapcsolódás. Nagy Henriett pszichológus, egyetemi docens írása.
