A jelentés készítői – Jean-Marc Germain francia szociáldemokrata és Monika Hohlmeier német kereszténydemokrata képviselők – nem kertelnek, azt mondják: az összes, Magyarországnak járó pénzt be kell fagyasztani, a jövőre nézve pedig sokkal szigorúbbnak kell lenni az ilyen jellegű szankciók meghozatala során. Utóbbira egyébként van nyitottság és szándék az EU más szereplői, például az Európai Bizottság részéről.
A jogállamisági – vagy kondicionalitási – eljárás célja, hogy az uniós források védelme érdekében lehetőséget biztosítson az EU-s pénzek megvonására, felfüggesztésére, csökkentésére. Csak akkor alkalmazható, ha az Unió pénzügyi érdekei veszélybe kerülnek egy tagállamban.
A jogszabály megalkotásáról még 2020 végén döntöttek a tagállamok, de ez nem volt egyszerű. A magyar és a lengyel kormány hosszú ideig vétózta az uniós hétéves költségvetést is, és a jogállamisági rendelet napirendről történő levételét indítványozták. Végül a két kormány elállt a vétótól, zöld utat kapott a költségvetés, és a politikai alku részeként az Európai Bizottság addig nem alkalmazta a rendeletet a gyakorlatban, amíg az Európai Bíróság állást nem foglalt arról, hogy a jogállamisági rendelet összefér-e az uniós joggal. Magyarország és Lengyelország megindította a pert, amelynek végén 2022 februárjában – teljes tanácsban, tehát mind a 27 bíró részvételével eljárva – a magyar és a lengyel érveket lesöpörte az asztalról, és a rendeletet hatályában fenntartották. Az Európai Bizottság a 2022-es magyarországi választások után indította el Magyarországgal szemben az eljárást, nagyrészt ennek eredményként vannak jelenleg is felfüggesztve az uniós források.
Az Európai Parlament jelentéstervezetéről sokat elmond, hogy a 15 oldalas dokumentumban 16 alkalommal említik Magyarországot. A legtöbb országot egyáltalán nem nevesítik, Lengyelország három, Szlovákia pedig két alkalommal kerül elő.
A szöveg megalkotói rögzítik, hogy az eljárás lefolytatása során a Bizottság értékeléseinek pártatlannak és tisztességesnek kell lenniük, figyelembe kell venniük az összes rendelkezésre álló tényt, és tiszteletben kell tartaniuk az objektivitás, a megkülönböztetésmentesség és a tagállamok szerződések előtti egyenlőségének elvét.
Ilyen felütés után az egyetlen konkrét példát, Magyarországot elemezve azonban úgy fogalmaznak, hogy „a jogállamiság megsértésének rendszerszintű és tartós jellege Magyarországon az uniós finanszírozás jelentősen nagyobb mértékű felfüggesztéséhez kellett volna vezetnie az uniós költségvetés arányossági elvvel összhangban történő védelme érdekében”. Itt arra utalhatnak, hogy három nagy uniós alap 55 százalékát függesztették fel, de szerintük ennek többnek kellett volna lennie, ahogy később fogalmaznak – ahol egy korábbi EP-s jogi elemzést hoznak fel –,
„arányos” és „megfelelő” lett volna a források 100 százalékának felfüggesztése.
Rögzítik azt is – bírálva az Európai Bizottság 2023 végi javaslatát, amely következtében 10,2 milliárd eurót feloldott az EU –, hogy „a Feltételességi Rendelet alapján felfüggesztett uniós forrásokat csak akkor szabad felszabadítani, ha az intézkedések elfogadásához vezető helyzetet teljes mértékben orvosolták”, és „nem szabad kifizetéseket teljesíteni, még akkor sem, ha egy vagy több területen előrelépés történik, ha egy másik területen továbbra is hiányosságok állnak fenn”.
A jelentésben többször kitérnek arra, hogy még ilyen körülmények között is biztosítani kell a források végső kedvezményezettjeinek forráshoz jutását, példaként említik a kisebbségeket, az egyetemeket, a kis- és középvállalkozásokat és a civil szervezeteket.
Összességében a jelentésben pozitívumként értékelik a jogállamisági mechanizmus meglétét, például emiatt:
Egyes tagállamokban kleptokratikus oligarchikus struktúrák szisztematikusan átveszik az irányítást stratégiailag fontos ágazatok felett, mint például a banki, kiskereskedelmi, élelmiszeripari, gyógyszerészeti, építőipari és technológiai ágazatok felett, ami kockázatot jelenthet az uniós költségvetés védelmére nézve, például amikor az ilyen struktúrák uniós forrásokra pályáznak.
A jelentés leszögezi: az EP-képviselők ragaszkodnak ahhoz, hogy ezt a rendszert a továbbiakban az EU teljes költségvetésére alkalmazzák, „hogy az EU kiadásainak egyetlen sora se kerülje el a hatékony jogállamisági ellenőrzést”. Elvárják a Bizottságtól, hogy tegyen konkrét lépéseket az éves jogállamisági jelentéseiben foglalt ajánlások és az uniós költségvetésből nyújtott pénzügyi támogatás közötti kapcsolatok megerősítése érdekében.
Utóbbiakkal kapcsolatban nyitott kaput döngetnek, ugyanis az Európai Bizottság által előterjesztett költségvetés-javaslat a következő hétéves ciklusra már éppen ezek jegyében készült, vagyis valamennyi EU-s forrást be lehet majd fagyasztani, így a jelenleg kivételt jelentő mezőgazdasági támogatásokat is – amennyiben a tagállamok így döntenek. Sőt, az eddigi ajánlások szintjén kezelt jogállamisági javaslatok szerepe is nőni fog, amikor a döntéseket indokolni kell.
A jelentés vitája hétfőn kezdődik meg, ezt követően a szakbizottságok majd döntenek a végső szövegről, amit majd az Európai Parlament plenáris ülésének is meg kell erősítenie. A dokumentum nem lesz jogszabály, azonban az Európai Bizottság és a tagállamok is kezelhetik hivatkozási alapként, ami adott esetben erősítheti az álláspontjukat. És természetesen az Európai Parlament hivatalos álláspontját is tartalmazza majd.
