Az európai városok újságosstandjain és szuvenírboltjaiban továbbra is ott sorakoznak a tengerparti panorámákat, történelmi területeket és ikonikus épületeket ábrázoló lapok jellemzően a hűtőmágnes-választék mellett. Nem feltétlenül azért, hogy postára adják őket, hanem hogy emlékként hazavigyék.
A Cagliari kikötője előtti újságosoknál ma is széles a választék a szardíniai fővárost ábrázoló képeslapokból: tengerparti látképek, strandok, a kikötő panorámája. Felbukkannak ugyanakkor limitált példányszámú, kortárs fotósok által készített darabok is, amelyek olyan nézőpontokat kínálnak, amelyekhez a turisták okostelefonnal ritkán jutnak hozzá.
Hasonló a helyzet Róma utcáin is: a Termini pályaudvartól a Vatikánig, a történelmi belvároson át mindenütt ott vannak a képeslapállványok. A témák természetesen változnak – a Colosseum, a Spanyol lépcső, a város ikonikus tereinek és műemlékeinek képei dominálnak. Ugyanez figyelhető meg Firenzében vagy Bolognában is. Miközben a bélyegeladások csökkennek, és egyre kevesebb lapot adnak fel postán, maga a termék kitart.
A piac meredek zuhanásban van, és több mint tíz éve folyamatosan zsugorodik”
– mondja Andrea Cossu, a Trentói Egyetem kultúrszociológia és társadalomkutatás professzora. A közösségi média és az okostelefonok megjelenése előtt a nyaralók névsort vezettek arról, kinek küldenek lapot: barátoknak, rokonoknak, sőt a szülők ismerőseinek is. Mára ez a gyakorlat erősen visszaszorult.
A professzor szerint mégis van racionális oka annak, hogy a boltok továbbra is tartanak képeslapokat. A Vatikán környékén például erős a verseny az olcsó ajándéktárgyak piacán. A képeslap feltűnő, impulzusvásárlásra ösztönöz, és bent tartja a vevőt az üzletben.
Van azonban kulturális dimenzió is. A digitális fényképezés – már az első digitális kameráktól kezdve – „invazív módon” dokumentálja a nyaralásokat. Ma több száz, sokszor személytelen fotó készül. Egy esztétikusan komponált képeslap, amely nem ritkán nehezen hozzáférhető perspektívából készült, egyesek számára többet jelent egy újabb szelfinél.
A mennyiségi visszaesés minőségi átalakulással jár. Különféle formátumok jelennek meg, nagyobb méretű vagy designközpontú darabok. A lapokat sokan már nem postázzák, hanem személyesen adják át – karácsonyi üdvözletként, könyvjelzőként vagy apró képként használva őket. Egy olyan világban, amely mindent digitalizál, és ahol a rendszerek gyorsan elavulnak, a papír mint hordozó továbbra is időtálló.
Magyarország: történelmi örökség és nosztalgia
Ha Olaszországban a képeslap főként szuvenírként él tovább, Magyarországon a történelmi örökség is hangsúlyos szerepet játszik. A világ első hivatalos levelezőlapját (ekkor még kép nélkül) 1869. október 1-jén adták ki az Osztrák–Magyar Monarchiában, amellyel a térség a formátum úttörőjének számított.
Néhány évtized alatt a képeslap a tömegkommunikáció egyik eszközévé vált. A 20. század elején Budapest jelentős gyártóközpont volt: az első világháború előtt több mint ötszázféle budapesti látkép volt forgalomban Európa-szerte. Ez az ikonográfiai örökség ma gyűjtői darab és történeti kutatások tárgya.
A digitális kommunikáció térnyerésével Magyarországon is drasztikusan visszaesett a képeslapküldés. A fiatalabb generációk többnyire csak utazás közben vagy családi gyűjteményekben találkoznak velük. A vásárlók elsősorban turisták – külföldiek és belföldi utazók –, különösen Budapesten, a Balaton környékén vagy kisebb történelmi városokban. A képeslap így egyre inkább hazavihető emlékké, mint kommunikációs eszközzé vált.
A hagyományt részben az idősebb generációk tartják életben megszokásból vagy nosztalgiából, valamint egy szűk gyűjtői kör. Ide kapcsolódik Magyarország jelenléte a nemzetközi Postcrossing közösségben is, amely lehetővé teszi, hogy ismeretlenek küldjenek egymásnak képeslapot a világ különböző pontjai között – a lassú, kézzelfogható kapcsolatteremtés formájaként.
Nem véletlen, hogy 2020-ban a Magyar Posta filatéliai sorozatot szentelt az illusztrált képeslap 150. évfordulójának, történeti és kulturális értékét hangsúlyozva. A postai múzeumok és időszaki kiállítások ma is dokumentumként tekintenek a képeslapra: társadalmi szokások, turisztikai képzetek és városi átalakulások lenyomataként.
Ez a cikk a PULSE projekt határokon átnyúló európai újságírói együttműködés részeként íródott. Közreműködők: Silvia Martinelli (Il Sole24Ore, Róma), Folk György & Arató Hedvig (EUrologus / HVG)
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
