Pár héten belül kiderült, hogy amikor Orbán Viktor ellenállt az EU-ban, az csak a belpolitikai kommunikációs térnek szóló izomfeszegetés volt, aminek tulajdonképpen nem volt az EU-s kapcsolatokra visszavezethető oka – erről is beszélt Lattmann Tamás podcastadásunkban. A nemzetközi jogász példaként említette, hogy Orbán mindig azt mondta, ha megindultak a csatlakozási tárgyalások az ukránokkal, akkor ”vége a világnak”. Holott a tárgyalások során minden fejezetcsoport (amiből több mint 30 van) megnyitása és lezárása során is vétólehetősége van minden kormánynak.
Beszélgettünk arról, hogy az ukrán csatlakozás számos területen átírhatja a meglévő viszonyokat.
Jelenleg az Európai Unióban 150 millió hektár olyan termőföld terület van, ami közvetlen agrártámogatásra jogosult – Ukrajnában 40 millió. Csak a közvetlen területalapú támogatásra fordított összeget ezzel a majdnem egyharmaddal meg kéne növelni, hogy ez teljesíthető legyen
– figyelmeztetett Lattmann egy feszítő problémákra. A nemzetközi jogász bírálta, hogy Magyarország ilyen mértékben ki van szolgáltatva az orosz energiahordozóknak. Ugyanakkor szerinte ezt nem lehet letudni annyival, hogy Orbán imádja Putyint, ez nem is egy politikai hiba hanem „egy hatalmas nagy hazaárulás”.
Beszéltünk arról is, hogy vajon a tagállamok miért nem döntöttek eddig a 7-es cikk szerinti eljárás lezárásáról, hiszen csak egyszer kellett volna szavazni az eljárás továbbviteléről, vagy leállításáról.
Fölmerül a kérdés, hogy miért akarhatták Orbán Viktorék, hogy a Tanács szavazzon. Azért, mert nagyon jól tudták, mindenki tudta, hogy nincs meg a szükséges négyötödös többség. Ezért mindenki attól tartott, hogy ha szavazna a Tanács és nem lesz meg a négyötöd, az egy hatalmas politikai győzelem Orbán Viktornak
– összegzett Lattmann. A hogyan tovább azonban már Magyar Péteren (is) múlik, a 7-es cikk szerinti eljárás pedig még mindig folyik. Erről és további részletekről az EUfóriában a HVG online felületein.
https://www.youtube.com/watch?v=e5xiTV7R7bo