A Bíróság főtanácsnoka szerint sértheti a sajtókiadók uniós jogait, ha a mesterséges intelligencián alapuló chatbotok úgy használnak fel újságcikkeket válaszaik elkészítéséhez, hogy azok lényegében helyettesítik az eredeti publikációkat. Egy magyar kiadó és a Google közötti, a Kozsó balatoni delfinjeiről szóló cikkből kiinduló per így az egész európai digitális sajtópiac számára fontos precedenst teremthet.
Fontos állomásához érkezett az Európai Unió Bírósága előtt folyó, a generatív mesterséges intelligencia és a sajtókiadók jogainak viszonyát vizsgáló magyar ügy. Maciej Szpunar főtanácsnok indítványában azt javasolja, hogy a Bíróság mondja ki:
bizonyos körülmények között sértheti a sajtókiadók jogait, ha az AI-chatbotok online újságcikkeket kérnek le, majd azok tartalmát a felhasználóknak adott válaszokban újra felhasználják.
Az EUrologus korábban részletesen beszámolt a Like Company és a Google Ireland közötti jogvitáról, amelynek különös apropóját egy, a Balatonra tervezett delfinbetelepítésről szóló, Kozsóhoz kapcsolódó cikk adta. A magyar hírportálokat működtető kiadó szerint a Google Gemini chatbotja úgy készített összefoglalót a publikációról, hogy annak tartalmát felhasználta, sőt olyan információkat is hozzáadott, amelyek nem szerepeltek az eredeti cikkben.
A látszólag szokatlan ügy tétje azonban jóval nagyobb egyetlen magyar sajtócikk felhasználásánál: az uniós bíróságnak azt kell tisztáznia, hogy milyen feltételekkel használhatják fel a generatív mesterséges intelligencián alapuló szolgáltatások az online sajtótermékeket, és milyen jogok illetik meg a tartalmak előállítóit.
Szpunar főtanácsnok indítványa fontos különbséget tesz a sajtócikkekben szereplő tények és azok sajátos megfogalmazása között. A kiadókat megillető, szerzői joghoz kapcsolódó védelem ugyanis nem biztosít monopóliumot a hírekre és az azokban közölt információkra. A szabályozás célja az, hogy védje a sajtókiadványok előállításához szükséges beruházásokat és a kiadók által létrehozott tartalmakat.
Ez azt jelenti, hogy egy AI-chatbot szabadon ismertetheti egy újságcikkben szereplő tényeket, de nem feltétlenül használhatja fel korlátozás nélkül az eredeti cikk megfogalmazását és tartalmi sajátosságait.
A főtanácsnok szerint két körülményt kell vizsgálni annak megállapításához, hogy a chatbot válasza sérti-e a kiadó többszörözési jogát. Az egyik, hogy a rendszer jogszerűen jutott-e hozzá az eredeti cikkhez. Különösen fontos, hogy megkerülte-e azokat a hatékony műszaki intézkedéseket, amelyek korlátozzák a tartalomhoz való hozzáférést vagy annak automatizált letöltését. Ilyen lehet például az előfizetéshez kötött cikkeket védő fizetőfal.
A másik szempont, hogy a chatbot által előállított válasz mennyiben használja fel az eredeti publikáció sajátos kifejezési módját. Ha csupán a cikkben szereplő tényeket foglalja össze, az önmagában nem feltétlenül jelent jogsértést. Ha azonban olyan mértékben és felismerhető módon veszi át az eredeti szöveg sajátosságait, hogy a felhasználónak már nincs szüksége az eredeti cikk elolvasására, az már sértheti a kiadó jogait.
A főtanácsnok szerint a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel joga is sérülhet, ha a chatbot rendszeresen, felismerhető módon reprodukálja a sajtókiadványok sajátos kifejezési módját az azokkal kapcsolatos kérdésekre adott válaszaiban.
Az eljárás egyik fontos eleme, hogy a magyar bíróság nemcsak a chatbot által adott válaszok, hanem az AI-modellek betanításához felhasznált tartalmak jogi megítéléséről is kérdezte az uniós bíróságot.
Szpunar azonban azt javasolja, hogy a Bíróság az erre vonatkozó két kérdést nyilvánítsa elfogadhatatlannak. Indoklása szerint nincs bizonyíték arra, hogy a Like Company cikkeit ténylegesen felhasználták volna a Gemini nyelvi modelljeinek betanításához. Emellett a nyelvi modellek betanítása önmagában nem minősül a sajtókiadványok online felhasználásának.
A főtanácsnok ugyanakkor a jogi háttér tisztázása érdekében kifejti: a szerzői és szomszédos jogi védelem alatt álló tartalmak nyelvi modellek betanítására történő felhasználása főszabály szerint a szöveg- és adatbányászatra vonatkozó uniós kivétel alapján megengedett lehet.
A hangsúly tehát az indítványban a betanítás helyett a chatbotok által előállított válaszokra kerül. Szpunar szerint ezeknél merülhet fel közvetlenül a kiadók jogainak megsértése, különösen akkor, ha az MI-szolgáltatás a sajtócikkek tartalmát olyan formában hasznosítja újra, amely kiváltja az eredeti publikáció megtekintését.
A főtanácsnok arra is kitér, hogy a chatbot szolgáltatója felelősséggel tartozhat az ilyen felhasználásokért, ha azok üzleti modelljének szerves részét képezik, vagy ha nem teszi meg a megfelelő intézkedéseket a jogsértő tartalomfelhasználással szembeni hiteles és hatékony fellépés érdekében.
Ez a kérdés a sajtópiac szempontjából különösen jelentős. A generatív AI egyik alapvető ígérete, hogy a felhasználóknak nem kell különböző weboldalakat felkeresniük és cikkeket elolvasniuk: a chatbot egyetlen válaszban összegzi a szükséges információkat. Ha azonban ezek a válaszok rendszeresen a kiadók által előállított tartalmakat használják fel, miközben az olvasók már nem látogatják meg az eredeti oldalakat, a sajtókiadók elveszíthetik a látogatottságuk és üzleti modelljük egy részét.
Furcsa ügy került az EU luxemburgi központú bírósága elé, amelynek felperese egy magyar internetes kiadó, az alperes pedig egy világcég, a Google. A történet mögött az unió új digitális irányelveinek és AI-szabályozásának tesztje húzódik meg, de az is érdekes, ezt miért pont egy magyar üggyel próbálják.
A korábbi tárgyaláson is ez volt az egyik központi vita. A kiadó képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy a tartalomgyártók számára a Google ökoszisztémájából való kiszorulás a digitális információs piacról való eltűnéssel fenyegethet. A Google ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy a nagy nyelvi modellek nem tárolják az eredeti műveket, hanem azokból matematikai és statisztikai mintázatokat tanulnak.
A két álláspont közötti különbség jól mutatja, hogy a jogvita nem pusztán a szerzői jog technikai értelmezéséről szól. Arról is döntés születhet, hogy a digitális tartalmak előállítói milyen feltételekkel részesülhetnek védelemben egy olyan piacon, ahol az információkhoz való hozzáférés egyre inkább a mesterséges intelligencián keresztül történik.
A magyar ügy azért is különösen jelentős, mert az előzetes döntéshozatali eljárásban születő európai bírósági jogértelmezés nemcsak az alapul szolgáló nemzeti jogvitában lesz irányadó, hanem a hasonló kérdésekben eljáró más tagállami bíróságokat is köti.
Az EUrologus korábbi beszámolója arra is felhívta a figyelmet, hogy a Like Company és a Google közötti per egy szélesebb európai jogvitába illeszkedik, amelynek tétje, hogy az uniós szerzői jogi szabályok mennyiben érvényesíthetők a globális technológiai vállalatok MI-szolgáltatásaival szemben.
Szpunar indítványa egyelőre nem jelenti azt, hogy a Bíróság is ugyanerre az álláspontra helyezkedik. A főtanácsnoki vélemény nem köti a bírákat, akik most kezdik meg a tanácskozást, és később hozzák meg ítéletüket, amely azonban a gyakorlat szerint jellemzően megegyezik az indítvánnyal.
