Tragikusan alakult  Montenuovo Nándor herceg élete: az egész Magyarországon tisztelt, felsőházi tagként a zsidótörvények és a II. világháború kilátástalan törekvései ellen felszólaló nemest előbb a nyilasok, majd a kommunisták hurcolták meg, végül 1951-ben Márianosztrán, a börtönkórházban halt meg.

hvg.hu:  Mennyire tartják fontosnak ápolni  a Németbóly és Villány környékén mai napig tisztelt felmenőjük emlékét?

FKM: Úgy vagyok vele, hogy mindez már történelem, és ennek a történetnek a vége, sajnos, nem volt túl szép. A szüleim 1956-ban hagyták el Magyarországot, én már 1957-ben születtem Ausztriában. Anyám sok éven keresztül nem kapott vízumot, amikor végre Magyarországra mehetett, akkor mindig gyomorgörccsel ment oda, soha nem is beszélt a múltról. Tőlem távol áll a nosztalgia, én inkább a jelenben élek, de Alexander nagyon sokat kutatta a család történetét. Annyit persze én is tudok, hogy Montenuovo Nándor egy olyan, országos hírű mintagazdaságot hozott létre, amelyben ott volt a legmodernebb technika, cséplőgépek, traktorok, telefon, kisvonat, elektromos áram és víztorony, miközben a fenntartható fejlődést tartotta szem előtt: eszébe sem jutott esztelenül kizsigerelni a földet.

postcards.hungarica

hvg.hu: Ezek szerint viszonylag keveset beszéltek a családjukban a múltról. Alexander hogyan értesült a dédapja életéről, tetteiről?

AKM: Amikor meghalt a nénikém, nagymamám nővére, Montenuovo Nándor legidősebb lánya, Júlia, az egyik tanítónőm megkérdezte, tudom-e milyen gazdag ez a név? Akkor kezdtem el a múlttal foglalkozni. Először megkérdeztem az anyukámat, de ő nem sokat tudott, így jött az internet, majd a könyvek. Hamar kiderült, hogy napra pontosan száz évvel Montenuovo Nándor után születtem, ő 1888-ban, én 1988-ban. Minél többet olvastam a dédapámról, annál mérgesebb lettem, hogy engem nem Ferdinándnak kereszteltek.  anyukám. Úgy érzem, valahogy én is részese vagyok ennek a történetnek, bár a családi birtokokból csak 100 hektár földünk maradt Margareten am Moos környékén, ahol szóját és búzát termesztünk. Évekkel ezelőtt felmerült, hogy eladjuk a birtokot, de úgy döntöttem, továbbviszem, foglalkozni akarok a családi örökséggel. Megpróbálok hű maradni a névhez.

hvg.hu: Amikor a névhez hű marad, pontosan mihez marad hű?

AKM: Talán a felelősségtudathoz. A Montenuovo család jelmondata a „Virtus sudore paratur”, vagyis erényt a fáradozás teremt. Ez azt jelenti nálunk, hogy munka nélkül nem lesz semmi. Sokan azt hiszik, a nemesi családnak semmi dolga, sok a pénze, csak nézik, hogy nő a fű. Az osztálytársaim is úgy gondolták, burokban születtem, ezüstkanállal a számban. A nemesség mögött munka áll, az nem csak kiváltság, hanem felelősség is. Mindenkinek meg kell dolgoznia azért, hogy tiszteljék – nekünk ezt jelenti a Montenuovo név, és talán erre volt példa Montenuovo Nándor élete is. Ha a Vylyan palackon meglátják a Montenuovo nevet az emberek, és az jut az eszükbe, hogy a név mögött sok munka volt, és jól sáfárkodott az adottságaival, tehetségével, lehetőségeivel, akkor azt hiszem, elégedettek lehetünk.

hvg.hu: Hogyan értesültek arról, hogy egy magyarországi pincészet birtokbora nevében emlékezik meg az ősükről?

FKM: Debreczeni Mónikától, a Vylyan Pincészet birtokigazgatójától tudom, hogy húsz évvel ezelőtt megkeresték a nagynénémet, Montenuovo Nándor lányát, Júliát. Ő ugyan hozzájárult a név használatához, de erről mi nem tudtunk. Eltelt néhány esztendő, és 2004 körül láttuk a Montenuovo cuvée-t az interneten. Kicsit később Budapesten vettünk belőle néhány palackkal. Hazavittük, nézegettük, aztán megkóstoltuk: nagyon finomnak találtuk. Végül a fiam, Alexander megkérdezte: „anya, hogy lehet, hogy Magyarországon használják ezt a nevet?”

Debreczeni Mónika birtokigazgató a Montenuovo leszármazottakkal

Facebook

hvg.hu: Mi történt ezután?

FKM: 2010-ben, életünkben először, elmentünk Baranyába. Kellemesen elbeszélgettünk a Vylyan teraszon, kaptunk friss mustot, megnéztük a pincészetet. S amikor megértettük a Vylyan történetét, láttuk, milyen szeretettel és tisztelettel bánnak a névvel, akkor arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ingyen, szabadon használhatják a Montenuovo nevet.

AKM: Azért is örülünk annak, hogy „él” a név, mert nagyon gazdag a története. Talán sokan nem is tudják, hogy a Montenuovo család felmenői nem olaszok, hanem magyarok és osztrákok. Napóleon császár második felesége, Mária Lujza is az ősünk. Miután Napóleont száműzték, az osztrák titkosszolgálat megbízta Adam Albert Reinhard von Neipperg tábornokot, hogy legyen a császárné kísérője. A gróf Napóleon halála után feleségül vette Mária Lujzát, akinek birtokai voltak Olaszországban is. Ferenc József császár 1864-ben engedélyezte, hogy a frigyből származó Wilhelm felvegye a Neuburgból lett Neipperg név helyett annak olaszos tükörfordítását, a Montenuovót. Ez a Wilhelm aztán feleségül vette Batthyány Júliát, aki a házasságba hozta baranyai birtokait. Az ő unokája lett Montenuovo Nándor, aki ragaszkodott magyar állampolgárságához, és felvirágoztatta a közel 10 ezer hektáros dél-baranyai Batthyány-birtokból.

                                                                          xxxx

Vylyan

Amit a Montenuovo cuvée-ról tudni kell:

A bor, mely a Villányi Borvidék hagyományvilága és az egykori birtokos, Montenuovo herceg emléke előtt tiszteleg, a fajsúlyos és a lendületesen gyümölcsös házasítások közötti arany középúton jár (Cabernet franc, Merlot, Syrah, Zweigelt és Kékfrankos). A gyümölcsösség vezette gazdag, buja illat a kóstoláskor fűszeres jegyekben (grillázs, kakaó, puncs) teljesedik ki. Elegáns és lendületes, miközben igen sokrétű: a gasztronómiában, az ételpárosítások terén sokféle ízzel harmonizál. A 2009-es évjáratú Montenuovo palackok címkéjén az egyedi nyomat jelzi a jubileumi kiadást, a különlegességek kedvelőinek limitált számú magnum palackokba is letöltötték.  

Díjak: Decanter World Wine Awards ’13: Bronz, Vinalies Internationales 2013: Ezüstérem, Villányi Borverseny 2013: Aranyérem, Monde Selection 2013: Ezüstérem, AWC Vienna 2013: Ezüstérem