Az egyiptomi OT Bagdadban és Közép-Irakban, az MTC Dél-Irakban, míg a National Mobile Telecommunications, másik nevén Wataniya Telecom Észak-Irakban építheti ki hálózatát. Mindegyik konzorciumnak vannak iraki és más arab országokbeli résztvevői is. A közép-iraki konzorciumnak palesztin tulajdonosi érdekeltsége is van.
A tender nyerteseinek megnevezésével eldőlt a korábbi kérdés, hogy Irak a GSM (Global System for Mobile Communications), vagy pedig az amerikai CDMA mobil távközlési technológia mellett teszi-e le a voksot. A GSM technológia átvétele mellett szólt, hogy a környező országok is azt vezették be, így az amerikai technológia bevezetése komoly hátrányokkal járt volna a felhasználók számára. Az amerikai cégek, sőt még szenátorok is mindent bevetettek annak érdekében, hogy nemzeti érdekekre, amerikai munkahelyek megőrzésére és az amerikai cégek nyereségének biztosítására hivatkozva elérjék a CDMA technológia bevezetését Irakban. A licencek odaítélését a háború utáni Irak legjövedelmezőbb üzleteinek tekinti a nemzetközi közvélemény, már csak azért is, mert a mobiltelefonok Szaddám Huszein uralma alatt be voltak tiltva, így az ország szűz piacot jelent.
A bahreini Batelco már közvetlenül a háború befejezését követően megkezdte egy GSM-hálózat telepítését, a koalíciós hatóság azonban betiltotta tevékenységét, és kivonulásra utasította a céget. Egy rövid ideig egy kuvaiti szolgáltató hálózata is elérhető volt Bagdadban. Az amerikai hadsereg és a segélyszervezetek a csődbe jutott WorldCom Inc által telepített, és annak utódja, az MCI által üzemeltetett amerikai technológiát alkalmazó mobiltelefon-rendszert használják, ebből azonban az irakiak ki vannak zárva. (MTI)