Lax Péter, az Abel-díjas matematikus bevallotta, hogy nem a téma szakértőjeként, hanem az emberiség sorsáért aggódó tudósként fogalmazta meg gondolatait. King Hubbert amerikai kutatóra hivatkozott, aki 1956-ban írt tanulmányában pontosan megjósolta az Egyesült Államok olajkitermelésének csúcspontját: annak időpontját az 1970-es évek elejére tette, miként az be is következett. 

Ennek az ad különös jelentőséget, hogy a csúcs elérése után a kinyerhető olajkészlet visszafordíthatatlanul csökken, a Hubbert-féle görbe alapján pedig következtetni lehet a kitermelés élettartamára. A hanyatlási folyamat elkezdődött - hangsúlyozta a magyar matematikus, aki ezután számba vette az egyéb energiaforrásokhoz kapcsolódó lehetőségeket. 

Széntartalékok az Egyesült Államokban, Oroszországban, Kínában és egyes európai országokban fellelhetők ugyan, de Lax emlékeztetett e fűtőanyag környezetkárosító hatására, továbbá a kitermelés veszélyességére: ötven év alatt százezer szénbányász halt meg bányabalesetben. 

Ugyanakkor hiába a figyelmeztetések és az előrejelzések, "felégetjük tartalékainkat, mint a barbárok, akik bútorokat égetnek" - fogalmazott a felszólaló. Lax Péter a nukleáris energiában látja a kiutat, nem feledkezve meg azonban az atomreaktorok működtetésével kapcsolatos kockázatokról, illetve a közvéleményben élő félelmekről. Szerinte az olyan alternatív energia forrásokhoz, mint a nap- vagy szélenergia, csak korlátozott remények fűzhetők. Példaként említette, hogy a napenergia az energiafogyasztásnak 5 százalékát képes fedezni, míg a szélenergiát Dániában 33 százalékos arányban hasznosítják, Kaliforniában viszont ez az arány nem haladja meg az 1 százalékot.