Összehasonlíthatók-e a biztosítások?

Az egyik biztosító megtakarítási és gondoskodási célt is szolgáló életbiztosítási programjának bemutatásakor egy újságíró arról faggatta a társaság vezetőit, miként lehetne összehasonlítani az új terméket egy másik cég hasonló biztosításával. Elkerekedett szemekkel fogadták a kérdést, mondván: ezeket a biztosításokat nem lehet összemérni egymással, legfeljebb egyes részleteiket, például a hasonló célt szolgáló befektetési alapok hozamait vagy néhány költségelemet. A lényeg - magyarázták - abban van, hogy mit nyújt, milyen lehetőségeket biztosít az ügyfélnek a program, amely egyébként a gyermek taníttatásától a lakásvásárláson át a nyugdíj-előtakarékosságig az öngondoskodás sokféle elemét tartalmazza, kiegészítve a biztosítási védelem több formájával. Ha tehát egy ügyfél úgy találja, neki éppen ilyen átfogó gondoskodásra van szüksége, minden azon múlik, melyik biztosító ügynöke találja meg előbb, s nem azon, melyik társaság ajánlata kedvezőbb.

Észnél kell tehát lenni a választásnál. Először is azt érdemes végiggondolnia az ügyfélnek, hogy igazából mire van szüksége, hiszen - ha már gondoskodás - létezik lakás-előtakarékosság, nyugdíj- és egészségpénztári tagság is, nem csupán a biztosítás.

A rossz választás akár végzetes is lehet. Az Állami Hangversenyzenekar tagjai például azt hihették, biztos öregkort garantál számukra az a vegyes életbiztosítás, amelyet munkáltatójuk kötött a javukra. Amikor azonban néhány évvel később a zenekar átalakulása során a zenészek egy része munkanélkülivé lett, s nem tudta átvállalni a munkáltató által addig fizetett biztosítási díjat, a szerződések megszűntek, s lényegében elveszett az addigi befizetés is. A biztosítási szerződések ugyanis kimondták, hogy ha a díjfizetés két-három éven belül abbamarad, a biztosítottnak alig jár vissza valami. Sokkal jobban jártak volna a munka nélkül maradt zenészek, ha a munkáltató ugyanannak a biztosítónak a nyugdíjpénztárába fizette volna be őket, a pénztárban összegyűlt megtakarítások ugyanis akkor is megmaradnak, ha megszakad a befizetés. Ezzel persze a biztosító járt volna kevésbé jól, amely alapesetben is többet keres egy vegyes életbiztosításon, mint a nyugdíjpénztári szolgáltatással, főleg ha a díjak elmaradására hivatkozva megtarthatja az összegyűlt befizetések nagy részét - nyilván nem véletlen, hogy nem a pénztári tagságot ajánlotta a zenészeknek.

A bizonytalankodóknak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és néhány internetes alkuszcég is igyekszik segédkezni az életbiztosítások közötti eligazodásban, ám arra egyetlen összehasonlító táblázat készítői sem vállalkoznak, hogy a különféle termékek árát is összemérjék. A felügyelet arra is felhívja a figyelmet, hogy annak, akit inkább megtakarítási szándék vezérel, érdemes más befektetési termékekkel is összevetnie a biztosítók befektetéssel kombinált életbiztosítási ajánlatait. Mielőtt azonban ebbe belevágna a reménybeli ügyfél, megakadhat a szeme a felügyelet egy másik tájékoztatójának azon a figyelmeztetésén, hogy az eltérő jogszabályi előírások miatt csak nehezen hasonlítható össze a különféle befektetéskezelő intézmények teljesítménye.

De nem csak az életbiztosítások válnak egyre bonyolultabbá, a többi biztosítási terméket is alig lehet már szakértői segítség nélkül összevetni. Az ügynökként dolgozó befektetési tanácsadók azonban nem mindig alkalmasak erre a feladatra, mivel az ő érdekük azt diktálja, hogy azt ajánlják, amiért a legmagasabb jutalékot vághatják zsebre, nem pedig azt, amire az ügyfélnek a legnagyobb szüksége van. A zenekarnak megfelelő termék kiválasztásakor alighanem az ügynök tisztánlátását is elhomályosította volna, hogy a nyugdíjpénztári szolgáltatás - átláthatóbb, egyszersmind szigorúbban szabályozott jellege miatt - nem bír el magas értékesítési jutalékot, miközben a befektetéssel kombinált biztosításoknál az ügyfél által az első évben befizetett díjak 60-70 százaléka is az ügynökhöz vándorolhat.

A biztosítások összemérése azonban elfogulatlan szemmel sem könnyű, minthogy a konstrukciók rendkívül összetettek. Ezt részben az magyarázza, hogy a biztosítók igyekeznek minél pontosabban belőni, mekkora kockázatot is rejt egy-egy termék, s az árazásnál abból indulnak ki, mekkora valószínűséggel következik be a biztosítás tárgyát képező esemény. Minél nagyobb egy-egy biztosító szerződésállománya, annál több tapasztalata gyűlik össze arról, melyik ügyfélcsoport kockázatosabb, és melyik kevésbé, így a díjtáblázata is részletezőbb lehet.

Sokszor azonban, úgy tűnik, a tarifák már öncélúan bonyolultak: nem csupán azért, hogy a díjak minél pontosabban igazodjanak a kockázatokhoz, hanem azért is, hogy megnehezítsék az összehasonlítást. Az idén már a - kezdetben a legegyszerűbb biztosítási terméknek számító, könnyen áttekinthető - gépjármű-felelősségbiztosítások is jószerével csak szakértői segítséggel vethetők össze (HVG, 2005. november 5.). "Az újabb kedvezmények miatt a díjszámítás még bonyolultabb, mint az előző években, ráadásul külön szabályok vonatkoznak arra, hogy egy adott kedvezményt össze lehet-e vonni egy másikkal, vagy sem" - jellemezte a Biztositas.hu internetes alkuszcég az október végén közzétett tarifákat.

Nehéz elgondolni, mi lett volna, ha a felügyelet nem figyelte volna árgus szemmel a felelősségbiztosítási díjak kialakítását. Előre bejelentette például, hogy pénzbüntetés vár arra a társaságra, amely megtévesztő tarifákat hoz nyilvánosságra, vagy homályos tartalmú díjakkal akadályozza az összehasonlítást. De mivel a kormányrendelet sem határozza meg pontosan a különböző bónuszfokozatokért adható kedvezmények mértékét, nem lehet csodálkozni, ha az ügyfelek megtartásáért-átcsábításáért folyó versenyben a biztosítók nemigen törekednek világos, könnyen áttekinthető tarifák kialakítására. Az összehasonlítást pedig az is nehezíti, hogy a piacon már 12 biztosító - erősen eltérő - ajánlatát kell nagyító alá venni. Ebben persze segíthetnek az internetes portálok (lásd Gyors kötés című cikkünket), csakhogy azok sem vehetnek figyelembe minden szempontot. Így például azt a másféle biztosításoknál is terjedő gyakorlatot, hogy egyszerre kötött kétféle biztosításnál az egyik árából kedvezményt adnak. Tehát az árak összevetése önmagában már nem is elég, el kellene igazodni a kedvezmények dzsungelében is.

PAPP EMÍLIA