Mi az a körhintacsalás?

A körhintacsalás olyan adócsalási mechanizmus, mely a fiktív számlázás és a közösségen belüli ügyletek ötvözetét kihasználva segíti elő a jogtalan adóelőny elérését. A láncértékesítések során a termékeket többször értékesítik, az áruk több országot megjárnak. A folyamatos értékesítésekkel és az áfa-befizetés elmulasztásával gyakorlatilag a teljes bekerülési költség visszanyerhető.

Eddig ugyan nem igazán lehetett hallani áfacsalással kapcsolatos, nagy volumenű ügyletek leleplezéséről Magyarországon, ám a közelmúltban két nagyobb fogásról is beszámolt a sajtó. Az egyik esetben a vám- és pénzügyőrség közlése szerint az elkövetők 8500 tonna élelmiszert hoztak be az országba Távol-Keletről és azt a látszatot keltették a vámhatóság előtt, mintha az Unión kívülről származó árukat ellenszolgáltatás nélkül egy alapítványnak – nevezetesen az Egy-Másért Alapítványnak – engedték volna át, így vám- és áfamentesen kezeltetve azokat. Ezeket az árukat azonban az alapítvány ténylegesen nem vette át, azokat több magyarországi üzletlánc javára értékesítette és ilymódon 1,22 milliárd forint vámot, illetve áfát nem fizettek be az uniós csatlakozás óta lefolytatott ügyleteik után.

A másik esetben több mint 250 millió forintos adócsalást derített fel a Vám- és Pénzügyőrség Veszprém megyében, ahol az elkövetők egy gazdasági tevékenységet nem folytató társaság nevében 2004. óta 3,5 millió euró értékben importáltak személygépkocsikat Magyarországra úgy, hogy 280 behozott gépkocsi után nem fizette meg a regisztrációs adót és az általános forgalmi adót nem.

Itt a piros, hol a piros

Az Európai Unió tagországainak évente 50-60 milliárd euró kárt okoz az áfa-, vagy más néven körhintacsalás, ahol szándékos, adóelkerülési céllal hoznak létre értékesítési láncolatokat. A cél a lánc utolsó eleménél a beszerzés utáni áfa visszaigénylése amellett, hogy az értékesítő adófizetési kötelezettségét nem teljesíti (például megszűnik a cég), vagy az olyan ügyletek, amelyeknél a láncértékesítés valamennyi bizonylata fiktív. Vagyis mögötte egyáltalán nincs gazdasági esemény. Az EU minden lehetőséget igyekszik megragadni ennek visszaszorítására, de az esetek többségében az ilyen módon lecsapolt összegek rohamosan növekvő mutatója arra enged következtetni, hogy mindezt nem sok sikerrel teszi.

Az ilyen ügyletek magyarországi nagyságrendjére vonatkozóan az adóhatóságnak egyelőre nincsenek konkrét számadatai, azonban a tendenciákat a hivatal is érzékeli: egyre bonyolultabb láncolatokat szerveznek és egyre kifinomultabb technikákat alkalmaznak az adózók. Ezáltal jobban megnehezítik az adóhatóság számára az áfacsalások felderítését – válaszolta az APEH az Adózóna kérdésére. A láncba ugyanis egyre több külföldi résztvevőt kapcsolnak be, így ezekben az ügyekben a magyar hatóságnak a külföldi adóhatóságokkal szorosan együtt kell működniük.

Körhintacsalás © sxc.hu

Ezeket a csalási konstrukciókat egyébként adónem – meghatározóan utólagos, de esetenként áfa-kiutalás előtti – ellenőrzés keretében vizsgálják. Amennyiben bizonyítást nyer az adócsalás, az adókötelezettség előírásán felül az adózás rendjéről szóló törvény szerinti maximális szankciót szabják ki – közölte az APEH. Továbbá az adószám felfüggesztését illetve törlését is kezdeményezheti a hivatal jogszabályi feltételek fennállása esetén.

Az ügyek felderítésében – különösen az uniós határokon átnyúló, harmadik országba irányuló értékesítéseknél – gyakorlati tapasztalatról még nem lehet beszélni, ugyanis csak ez év január elsejével alakult meg a körbeszámlázásokat és az adócsalásokat is vizsgáló új igazgatóság – tudta meg az Adózóna Rabb Andreától, a Magyar Okleveles Adószakértők Egyesületének (MOKLASZ) áfabizottságának elnökétől.

Az áfacsalások felgöngyölítése egyáltalán nem egyszerű, az ellenőrző rendszer tökéletlensége, láncolatok bonyolultsága miatt pedig akár lehetetlennek is tűnhet. A legtöbb országban persze a legkézenfekvőbb eszközként nagy szigorral próbálják elrettenteni a cégeket az adócsalástól: több (például Hollandia, Dánia, Egyesült Királyság) tagállamban például egyetemleges a felelősség, azaz a láncügyletben résztvevő cégek mindegyike egyenlő mértékben tehető felelőssé az adócsalásért.

Egy a sok közül

Rabb Andrea, a MOKLASZ elnöke szerint tipikus példa lehet a körhitacsalásokra abban a tekintetben, hogy a szóban forgó cég az ilyen ügyletekben leginkább használt termékek – számítástechnikai alkatrészek, mobiltelefon alkatrészek – nagykereskedelmi forgalmát bonyolította. Itt a közvetlen számlakibocsátók szállítói több esetben azonosak voltak, a láncügyletben szereplő árualap eredete nem volt fellelhető, így az APEH életszerűtlennek minősítette a láncolatban szereplő forgalom nagyságát és a vizsgált számlákat hiteltelennek minősítette. A hatóság ez esetben valamivel több mint 8 millió forint jogosulatlan visszaigénylést állapított meg, amely után kicsit több mint 4 millió forint adóbírságot szabott ki. A bíróság ezen felül 50 ezer forint felülvizsgálati perköltség illetve 485 200 forint felülvizsgálati eljárási illeték megfiztésére is kötelezte a céget.

Bár Magyarországon ilyen szabályozás nincs érvényben, a cégeknek mégis valóságos nyomozómunkát kell végezniük ahhoz, hogy az adóhivatal elismerje, a cég mindent megtett, hogy elkerülje az adócsalást. Ez főként akkor szükséges, amennyiben más országokon is átfutó értékesítési láncban vesznek részt. Meg kellene például győződnie arról, hogy üzleti partnerének valós-e az adószáma, vagy esetleg nincs felfüggesztve. A cégadatokból viszont az nem derül ki, hogy az adott vállalatnak csalóval van-e dolga. Amennyiben a vevő eleget tett az adóhivatal elvárásainak, azaz az ügyletei mögött valós gazdasági tevékenység is áll, joga van visszaigényelnie az áfát – mondta el Rabb Andrea.

Az EU-ban a körhintacsalások kiküszöbölésére egy minden tagállamra vonatkozó kötelező adatszolgáltatás van érvényben, és létezik egy központi adatbázis (VIES-rendszer) is, ahová a közösségen belüli termékértékesítésekről szóló adatokat be kell küldeni – tájékoztatta az Adózónát Heinzinger Róbert, az Ernst & Young adópartnere. A rendszer célja, hogy az eladó helyett a vevő biztosan megfizesse az áfát. Nagy hibája azonban, hogy a kontroll adat más időszakra vonatkozik, mint amit ellenőrizni szeretnének: az eladó tárgynegyedévi értékesítéseit jelenti, a vevő pedig alapvetően ugyanazon értékesítés után csak a tárgyhót követő hónap 15. napján fizeti meg az áfát. Ennek fényében kérdéses, hogy valóban hatékonyan lehet-e használni az információt az áfacsalások leleplezésére.

Emellett az adatátadás sem a leggyorsabb: a tagállamok adóhatóságainak a VIES-adatokat a tárgy negyedévet követő negyedév végéig kell az uniós hatóságoknak átadniuk, azaz az átfutási idő legalább fél év – mutatott rá Rabb Andrea. Ez alatt az idő alatt viszont bőven van ideje eltűnnie a kereskedőnek. Az adóhatóságok között ezzel szemben létezik egy valamivel gyorsabb adatszolgáltatás, melynek során a meglévő adatokat szinte azonnal kicserélik a tagállamok megfelelő szervei, így egymás között körülbelül negyedévente cserélődnek az információk. Az ilyen módon azonnal átküldött adatokból - ha nem is teljes részletességgel, de lehet látni, ki kivel kereskedett és kik vettek részt a láncügyletben. Ez azonban általában még így is kevés, ugyanis egy adócsalás-gyanús eset bebizonyításához általában az egész láncot vizsgálnia kell a hatóságoknak, ami egy sok országon átnyúló, sokszereplős lánc esetében időigényes szakmai munkát igényel.

Adózóna

Ha adózással kapcsolatos cikkeket szeretne olvasni, vagy kérdése van, akkor kattintson a hvg.hu új tematikus oldalára.

Egyelőre úgy látszik a zászló az áfacsalóknak áll, de az EU is eltökélt a körhitacsalások visszaszorításában, arról azonban egyelőre megoszlanak a vélemények, hogy hogyan is lehetne ezt a leghatékonyabban megvalósítani. E probléma a legutóbbi Ecofin - az EU- tagállamok pénzügyminisztereinek – tanácskozáson is szóba került, ahol leginkább az úgynevezett "fordított adózást" vitatták meg, mint a németek által javasolt egyik lehetséges módszert. A szóban forgó adórendszer lényege, hogy bizonyos értékhatár, azaz a német javaslatnak megfelelően 5000 euró felett úgynevezett fordított áfaeljárás érvényesülne. Ez azt jelentené, hogy csak a végső felhasználó fizetné az áfát, s ebből fakadóan a közbülső szereplőknek nem lenne adó-visszaigénylési lehetősége. Mindennek a különböző országokra, illetve különböző ágazatokra kifejtett hatását megvizsgálja az EU-bizottság, majd ezt követően a kérdés ismét napirendre kerül egy későbbi Ecofin-tanácsülésen.

Szabó Zsuzsanna