Vámháború: Hol tartunk most? Mire kell készülniük a vállalatoknak?
Július 27-én az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió átfogó vámegyezményben állapodtak meg.
Burai-Kovács János, az egyik alperes, az Arthur Andersen Adó- és Vezetési Tanácsadó Kft. ügyvédje a több mint három órás zárt tárgyalás után elmondta: a pénteki tárgyaláson eljárásjogi kérdésekről folyt a vita. A Deloitte könyvvizsgáló vezette alperes jogi képviselői a tárgyaláson a bíróságtól ítéletet kértek, mégpedig azt, hogy utasítsa el az állam és több állami cég keresetét, amelyben mintegy 170 milliárd forintot követeltek a Postabank egykori könyvvizsgálóitól – tette hozzá.
Az ügyvéd közölte: beadványt nyújtanak be az FB-hez, és azt kérik, hogy a kereset elutasító kérelmüket fogadja el a bíróság, amiről a bíró végzésben dönt majd.
A mostani per előzménye, hogy a magyar állam és több cég több mint 7 évvel ezelőtt kártérítési pert indított a Postabank három könyvvizsgálója ellen, mert szerintük a könyvvizsgálók hozzájárultak ahhoz, hogy a pénzintézet működéséről, gazdasági teljesítményéről hamis kép alakuljon ki. Az állam mellett felperesként szerepelt többek között az ÁPV Rt., a Magyar Fejlesztési Bank, a Magyar Villamos Művek, a Magyar Posta és a Szerencsejáték Rt.; az alperesek pedig a Postabank 1994 és 1998 közötti könyvvizsgálói: a Könyvvizsgáló és Tanácsadó kft., az Arthur Andersen Adó- és Vezetési Tanácsadó Kft., illetve a Prudentia Könyvvizsgáló és Tanácsadó Kft.
Az alperesek auditált postabanki mérlegei alapján került sor az 1997-es, illetve 1998-as tőkeemelésekre, majd a bank konszolidációjára, amelyek összességében mintegy 170 milliárd forintjába kerültek az államnak.
A felperesek kétfajta jogcímen összesen mintegy 170 milliárd forintos kárigényt jelentettek be a perben: egyrészt a Postabank-részvények névértékének csökkenése miatt mintegy 40 milliárdos vagyonvesztés, másfelől pedig a pénzintézet 1998. december 30-i rendkívüli közgyűlésén történt alaptőke-emeléssel összefüggő mintegy 132 milliárd forintos konszolidációs kár miatt.
Az elsőfokú bíróság 2005. május 31-én két alperes könyvvizsgáló cég, az Andersen és a Prudentia esetében elutasította a keresetet. Egyúttal kimondta, hogy a Deloitte és a magyar állam fele-fele arányban felel a bekövetkezett kárért.
A Fővárosi Bíróság akkor mindkét kárigény vonatkozásában megállapította a Deloitte felelősségét. Az akkori nem jogerős indoklás szerint a felpereseknek tudniuk kellett volna, hogy veszteséges a Postabank, az elsőrendű alperes viszont késve adott tájékoztatást a tényleges helyzetről. Az elsőfokú bíróság a kártérítés összegéről nem döntött, csupán a jogalapról.
A későbbi fellebbezések folytán került az ügy másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblára, amely 2007. március 2-án jogerősen elutasította a részvénynévérték-csökkenéssel kapcsolatos 40 milliárd forintos kárigényt mindhárom könyvvizsgáló cég vonatkozásában. Ugyanakkor a 132 milliárd forintnyi konszolidációs kárt illetően megalapozatlannak találta és hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, új eljárásra utasítva a Fővárosi Bíróságot mindhárom alperes vonatkozásában. Az új eljárás tavaly indult el.
