Belyó Pál, a kutatóintézet igazgatója szerdán sajtótájékoztatón Budapesten ismertette: nem vár túlzott költségvetési költekezést sem idén, sem 2009-ben, így saját véleménye szerint az államháztartás hiánya akár a GDP 3 százaléka alatt is lehet jövőre. A prognózis szerint a beruházások idei, 0,9 százalékos bővülését követően jövőre a dinamika 5,8 százalékra nőhet, a már érzékelhető mértékű, külső forrásbevonásoknak köszönhetően. Az infláció a 2008-as éves, átlagos 6,5 százalékról jövőre 4,4 százalékra csökkenhet. A külkereskedelmi mérleg egyenlege 300 millió euró többletet mutat az idén és jövőre is, az export idei 11,6, és a 2009-es 9,7 százalékos bővülése mellett, miközben a behozatal 10,8, majd jövőre – a kivitellel megegyezően – 9,7 százalékkal nő. Az ipari termelés bővülése jövőre az Ecostat szerint nem éri el az idei 5 százalékot, 4,5 százalékra becsülik. Jelentősen felülmúlhatja azonban idei teljesítményét az építőipar, a 2008-as 4 százalékos visszaesést követően jövőre 5 százalékkal bővülhet.

A jövő évi makrogazdasági mutatók előrejelzésénél a kutatók a nagyfokú bizonytalanságra is felhívták a figyelmet, elsősorban a külső konjunktúrát az inflációt és a gazdaságpolitika fő prioritásait illetően. Az előrejelzésben alig gyengülő forint árfolyammal és a jegybanki alapkamat idei 25, majd jövőre további 75 bázispontos csökkentésével számoltak.

Az adóváltozások várható hatásának megbecslésére Belyó Pál nem vállalkozott, mivel, mint mondta, az elfogadott javaslatok sokat változhatnak a beterjesztett változathoz képest, így egyáltalán nem tartotta bizonyosnak, hogy bevezetik a Robin Hood adót. Az energiaszektor külön adójáról azt mondta, "jogos és igazságos lenne az extraprofit egy részét elvonni", de nem volt kétsége afelől, hogy jelentős lobbizás folyik a javaslat elvetése érdekében. Adószakértői felmérésre hivatkozva ismertette: a magyarországi vállalkozások adóztatása regionális összehasonlításban gyenge, legalább 1600 milliárd forintra tehető az az összeg, amit a vállalkozások a sokféle adókedvezmény miatt nem fizetnek meg.

Belyó Pál úgy vélte, az egyensúlyi problémák jelentős javulásának köszönhetően olyan szelektív szerkezetátalakítási és fejlesztési programok indulhatnak meg a jövőben, amelyek biztosíthatják a növekedési ütem fenntarthatóan magas szintjét.