New York-i brókerek figyelik a kongreszusi szavazást. Menteni vagy pusztulni hagyni? © MTI/AP

„Igen nagy csalódás”, hogy az amerikai képviselőház elvetette a rossz banki hitelportfoliók kivásárlására összeállított kormányzati csomagot, mondta hétfő este Gordon Brown brit miniszterelnök. A Londonban megjelent első gyorselemzések szerint súlyos amerikai recesszió fenyeget, ha a kongresszus nem tesz gyorsan valamit, és akár két napon belül Fed-, sőt euróövezeti kamatcsökkentés is következhet. A képviselőház elutasító szavazása után a New York-i értéktőzsde harminc vezető vállalatának papírjaiból alkotott Dow Jones árfolyammutató minden idők legmeredekebb pontveszteségével zárt, 777,68 pontos, 6,98 százalékos mínusszal 10365,54 ponton, ami három év óta a legalacsonyabb érték.

A Moody's Economy, a Moody's Investors Service hitelminősítő gazdasági elemző szolgálata Londonban közzétett gyorselemzése szerint a pénzpiaci stressz most már gyors ütemben válik makrogazdasági üggyé. A pénzügyi történelem egyik „legviharosabb napja után” növekszik az esélye, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve a következő 48 órában kamatot csökkent, sőt a globális pénzügyi rendszer által elszenvedett károsodás olyan mértékűvé növekedett, hogy megnőtt a valószínűsége más jegybankok – különösen az euróövezeti jegybank (EKB) és a Bank of England – koordinált csatlakozásának is, írták a Moody's Economy közgazdászai. A ház szerint ha a kongresszus nem lép sürgősen, akkor az amerikai gazdaság súlyos recesszióval lesz kénytelen szembenézni.

A Barclays Capital szerint „nagyon gyorssá vált a visszaszámlálás egy drámaian rossz gazdasági végkimenetel felé”. A jelenlegi válság ugyanis, ha nem kezelik, nem fizetővé válások és banktőke-eróziók önmagát erősítő örvényévé válik, és heteken belül mély recessziót okoz, állt a londoni bank elemzésében.

A feltörekvő piaci befektetési konstrukciók máris megszenvedték a bankrendszer kitakarítására szánt 700 milliárd dolláros csomagterv képviselőházi elvetését. A JP Morgan által vezetett globális feltörekvő piaci kötvényindex (EMBIG) szuverén adósságállományának átlagos kockázati hozamfelára az irányadó tízéves amerikai kincstárjegy felett azonnal 0,28 százalékponttal 4,43 százalékpontig emelkedett.

Mindez nagyon fenyegetően hat, de vannak olyan vélemények, amelyek szerint az elemzők megnyilatkozásai csupán a tőzsdei nézőpontot képviselik, az amerikai adófizetőkét nem. Jeffrey Miron, a Harvard Egyetem vezető közgazdásza (aki 166 más egyetemi közgazdásszal egyetemben aláírta azt a kongresszusi vezetőknek szóló levelet, amelyben ellenzik a mentőcsomagot) egyenesen rettenetes ideának nevezte a tervezetet. A CNN-nek írt dolgozatában kifejti, hogy a kormány hatalmas felelősséget visel a jelenlegi mocsokért, s elsősorban azon kellene munkálkodnia, hogy megszüntesse a körülményeket, amelyek ide vezettek, nem pedig a rossz kormányzás kijavításával kellene kísérleteznie még több beavatkozással.

 

Jeffrey Miron, harvardi közgazdász. Vesszen a férgese! © harvard.edu

A mentőcsomag nyilvánvaló alternatívája az volna, hogy a bajba került pénzügyi intézményeket hagynák csődbe menni. A csőd ugyanis tipikusan azt jelenti, hogy a részvényesekéből a tulajdonlás valaki más kezébe kerül. A csőd azokat bünteti, akik túlságos kockázatot vállaltak, s figyelmen kívül hagyták azokat a megfontolásokat, amelyek mellett egy üzletet nyereséges marad.

Ezzel szemben – állítja Miron – a mentőcsomag hatalmas vagyont csoportosítana át az adófizetőktől azokhoz, akik nyilvánvalóan összefüggésben vannak a kockázatos hitelezéssel. Ha kihúzzák a bankokat a bajból, azzal a megfontolatlan hitelezés folytatására ösztönzik őket, hiszen az állam majd csak ott áll mögöttük, ha baj lesz. Ez a „morális kockázat” óriási torzulásokat generál a gazdasági pénzügyi forrásaiban.

A mentőcsomagot támogatók ezt talán el is fogadnák, de azzal érvelnek, hogy most nem az elvi, hanem gyakorlati döntések ideje van. Ha ugyanis nem történik beavatkozás, a befagyott hitelezés miatt a gazdaság nem jut forrásokhoz, s hamarosan egy recessziós spirál kellős közepén találjuk magunkat. Miron és társai nem is vitatják, hogy a terv teljes elutasítása esetén további bankcsődök valószínűsíthetők és a hitelfeltételek sokkal rosszabbak lesznek egy időre. Csakhogy, ha a pénzügyi intézmények nem képesek produktívan kölcsönözni, akkor a profitlehetőségek valaki másnak nyílnak meg. Ez nem azonnal következik be, de végül mégis ez fog történni.

Továbbá – fejtegeti Miron – a hitelpiac jelenlegi befagyása annak következménye, hogy a Wall Street a mentőcsomag bevezetésében reménykedik. A bankárok nem fogják eladni a bukóban lévő papírjaikat 20 centért, ha az állam 30,50 vagy akár 80 centet is fizet értük.

A csomag támogatói szerint a 700 milliárdos tervezett összeg teljes egészét egyébként sem kell megtéríteniük az adófizetőknek, hiszen a jelzálog papírok jelenleg csak mozgásképtelen, nem pedig értéktelenek. Az ellenérv szerint viszont a privát befektetők ezeket szívesen megvásárolnák, ha tisztességes piaci áron kínálnák őket, csakhogy a jelenlegi tulajdonosok megpróbálják eltitkolni, hogy milyen keveset érnek valójában ezek a vagyonelemek.

A mentési tervnek az opponálók szerint más bajai is vannak. Legelőször is a végső jogi megoldás valószínűleg nem lesz mentes a washingtoni lobbisták és klienseik érdekei szerint megszületett „speciális” megállapodások hatásaitól. A Wall Street intézményei máris keverik a kártyákat és papírokat, hogy a végén a legjobb mérleggel hagyhassák maguk mögött ezt az időszakot. Ráadásul a mostani precedens szélesre tárná az ajtót a kormányzat további pénzpiaci beavatkozásai előtt.

Az amerikai kormánynak szakítania kellene azzal a hibás politikai céllal – véli Miron -, hogy az otthon tulajdonlása független maradjon a fizetési hajlandóságtól. Továbbá el kellene érnie, hogy ne alakulhasson ki mégy egyszer ilyen pénzügyi mocsok a másodlagos hitelezések miatt. Szerinte ezért valakinek fizetnie kell, s van, akinek nem. Akinek nem kéne, az az amerikai adófizető.

A világ tőzsdéinek reakcióit látva azonban a kezeletlen válság és a további bankcsődök nem csak az Egyesült Államokban, hanem szerte a világon nehézségeket okozhatnak. Lehet, hogy a piaci mechanizmusok tisztítótüze hatékonyabb volna, mint a mentőcsomag, de biztosan többe kerülne az USA-n kívüli gazdaságok polgárainak. Alighanem a magyaroknak is azáltal, hogy megdrágulna az államadósság finanszírozása, s mindenki más is nehezebben és drágábban jutna hitelhez. Ez az infláció növekedésével és a gazdasági növekedés csökkenésével, a versenyképességünk romlásával járhatna. Mindazonáltal Mironnak alighanem igaza van: a legjobb az lett volna, ha soha nem jut eszébe az amerikai államnak, hogy ösztönözze a nyakló nélküli jelzálogpiaci hitelezést.