Miért gyenge a forint és erőtlen a válságkezelés?

HVG

Vajon meddig kell gyengülnie a forintnak, hogy a kormány és a jegybank végre csináljon valamit? – kérdezik hetek óta a szakemberek és laikusok egyaránt. Az euróval szembeni múlt péntek reggeli 317,45-ös bankközi forintárfolyam már elég riasztó volt, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) mégis a szóbeli intervenció lehetőségével élt csupán, kilátásba helyezve, hogy ha kell, tűzzel-vassal megvédi a forint árfolyamát. Pedig úgy tudni, a monetáris tanács rövid időn belül kétszer is összetrombitált múlt pénteki és vasárnapi ülésén – amelyhez hasonló rendkívüli összejövetelre legutóbb a forint elleni tavaly októberi spekuláció idején került sor – drasztikusabb eszközök azonnali bevetése, a devizapiaci intervenció, azaz a forint euró ellenében történő vétele, valamint a jegybanki alapkamat-emelés is felvetődött.

Bár az ülést követően az MNB bejelentette, készen áll a teljes monetáris politikai eszköztár alkalmazására, új árfolyamvédelmi elemként egyelőre csak a Magyarországnak folyósított EU-támogatásokat váltja át forintra a bankközi devizapiacon. Hogy ez mekkora összeg lehet, arról lapzártánkkor a jegybank még a Pénzügyminisztériummal egyeztetett. Mindenesetre szakértők szerint az idei uniós támogatások legalább 2-3 milliárd euróra, az Európai Bizottság gyorsított kifizetésekről szóló lépései nyomán pedig akár ennél többre is rúghatnak.

Meglehet, a jegybank egy kisebb tétel euróval kedden meg is jelent a piacon, vagy a verbális fenyegetés tette meg a hatását, a forint aznap az euróval szemben a 304–309-es sávban mozgott. Arra azonban egyáltalán nincs garancia, hogy hosszabb ideig ott is marad, hiszen az alapprobléma, az államadósság csökkentésének esélye mit sem javult.

HVG

Csak remélni lehet, hogy a forintárfolyam újabb negatív rekordja a kormánynál, valamint a vele nem mindig feltétlenül egy irányban mozgó szocialista frakciónál is bekapcsolta a vészvillogót. A politikusok nyugtatgathatják magukat azzal, hogy a hazai fizetőeszköz és a tőzsdeindex csak követik a kelet-közép-európai devizák és börzebarométerek mozgását, sőt a lengyel zloty még a forintnál is jobban gyengült az euróval szemben (lásd grafikonjainkat). Ám ez a szimbiózis gyorsan felbomolhat, ha egyszer enyhül a válság, visszatér a befektetők kockázatvállalási hajlandósága, s ismét szemezgetni kezdenek a feltörekvő országok invesztíciós lehetőségei között. Hiszen békeidőben a befektetők fontos választási szempontja az államadósság mértéke, s ezen összevetésben most Magyarország az egyik leggyengébb a régióban. Hiába indultak növekedésnek a korábban elapadt belföldi megtakarítások, aminek nyomán mérséklődhet a hazai gazdaság külső finanszírozási igénye, s így a külső egyensúly is javulhat, az államadósság mérsékléséhez elengedhetetlenek a fiskális kiadáscsökkentő intézkedések és a szerkezeti reformok.

A piac egyértelmű üzeneteket küld: ha a kormány nem lép azonnal, annak a forint és a részvényárfolyamok további, drasztikus leértékelődése lehet a vége. Pedig már a 317-es szint is vízválasztó. Bár elméletileg az exportnak kedvez a forint gyengesége, jótékony hatása a felvevőpiacok általános keresletcsökkenése miatt egyre korlátozottabb, viszont napról napra több hazai devizaadós – a lakosság és a vállalatok egyaránt – ütközik törlesztési nehézségbe. Az importtermékeknek a forintgyengülés miatti megdrágulása pedig tovább gerjesztheti a júliustól várható áfaemelés miatt amúgy is növekvő inflációt. Még ha az áfahatás nem is lesz tartós, egyes elemzők az év végére a 6 százalékos pénzromlási ütemet sem tartják elképzelhetetlennek. Egy receszszióban lévő világgazdaságban, amikor a kereslet visszaesése, a munkanélküliség növekedése miatt inkább a defláció fenyeget, Magyarország a 2000-es évek elhibázott gazdaságpolitikája miatt továbbra is szembemegy a világgal.

Aligha halogathatja tovább a Gyurcsány-kormány, hogy végre tegyen valamit. Méghozzá nem is csak az általa február közepén meghirdetett mélységben, sőt valószínűleg már a Reformszövetség javaslatainál is drasztikusabb lépések kellenek – azonnal. Az egyre többeket magával ragadó kapuzárási pánik is szülhette az MDF – ha nem is elegánsan kivitelezett – ötletét: az egykori „népnyúzó”, a nem csak a közgazdászok többsége által elismert 1995–1996-os válságkezelő Bokros Lajos helyzetbe hozását. Mindenesetre jellemző, hogy a devizapiac a változás bármilyen csekély esélyével kecsegtető fejleményre is ki van éhezve: a forint hétfő délelőtti, az euróval szemben a 306-os szintig való erősödését egyes devizakereskedők Bokros lehetséges miniszterelnöki szerepvállalásával is összefüggésbe hozták.

Mára ugyanis egyértelművé vált, hogy a befektetők szemében Gyurcsány Ferenc elveszítette a hitelességét. Valószínűleg már akkor sem bíznának benne, ha végre-valahára – akár az MSZP-frakció lenyomásával is – rászánná magát a cselekvésre. Márpedig amíg a hitelesség szikráját sem látják, egy sor befektető inkább szabadul forintjaitól és magyarországi részvényeitől, nem kevesen – a „minél rosszabb nekik, annál jobb nekünk” elv alapján – még rá is játszanak erre. Ezt célozhatja az államcsőd közeli bekövetkeztének folyamatos emlegetése, noha ennek esélye jövő áprilisig, a 20 milliárd eurós nemzetközi mentőcsomag lehívási lehetőségének határidejéig gyakorlatilag nulla. A hazai bankok forintban fizetőképesek. Túlzottan is azok: egyrészt, mert a válság miatt talán indokolatlanul óvatosak lettek a hitelezési kérelmek elbírálásában, másrészt azért is, mivel a magas forinthitelkamatok vállalása az ügyfelek számára eleve reménytelennek tűnik. Devizában ugyan a kereskedelmi bankok hiányt szenvednek, ám éppen ezen kíván segíteni a 20 milliárd eurós manna, ráadásul nagy valószínűséggel a nyugat-európai államok által megsegített külföldi hitelintézetek sem hagyják becsődölni magyar leányukat.

A forint elleni rohamot a hazai kommunikációs balgaságok is fűtik. Bár hatásos szóbeli intervenció, ha a kormányfő és a pénzügyminiszter kijelenti – mint tették azt az utóbbi hetekben –, hogy nincs államcsőd, ha ezt túl gyakran hajtogatják, az nemcsak csökkentheti mondandójuk súlyát, hanem egyesekben a félelme miatt ordítozó ember képzetét keltheti. Az meg már szinte tragikomikus, hogy a közvélemény csak a Magyar Bankszövetség múlt heti cáfolatából értesült arról az állítólagos pletykáról, miszerint a bankok betéteik március 13-ai, pénteki befagyasztására készülnének. Ami a forintbetéteknél a pénzintézetek említett bőségzavara miatt alaptalannak is tűnik, a devizabetéteknél pedig az IMF–EU–Világbank mentőcsomag miatt kizárt. Mindenesetre a végén az MNB-nek és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) kellett besegítenie a bankár-érdekképviseletnek, bizonygatva, hogy tényleg nincs baj.

Ugyanakkor a PSZÁF-nak is megvan a maga sara. Elnökének aláírása múlt szerdán első körben lemaradt arról a közleményről, amelyben kelet-közép-európai országok pénzügyi felügyeletei elhatárolódtak attól, hogy egy kalap alá vegyék őket, mint ahogy azt Gyurcsány március 1-jei brüsszeli javaslata sugallta (HVG, 2009. március 7.). E momentumból egyesek máris Magyarországnak a régióról való leválasztására – vagy leválására – következtettek, aminek hatására több forinttal is gyengült a hazai pénznem, bár azóta ismét együtt mozog a régiós devizákkal.

Mindenesetre a kormányfő a piac által remélt keményebb intézkedések helyett egyelőre azzal próbálkozik, hogy Magyarország a ma érvényes szabályoknál gyorsabban bevezethesse a közös pénzt, amit az eurócsoport elnöke, Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő hétfőn kerek perec elutasított. Gyurcsány előzőleg szeptember végéig ígérte elkészíteni a csatlakozás menetrendjét, ami a jelek szerint marad úgy, ahogy a maastrichti szerződésben áll: az euró előszobájának számító ERM-2 árfolyamrendszerbe való belépést követően a forintnak az euróval szemben legalább két éven át az eurózóna-tagországokkal és az Európai Központi Bankkal közösen meghatározott 30 százalékos ingadozási sávban kellene maradnia. Csakhogy ebbe kizárólag akkor egyeznek bele a már euróval fizetők, ha bízhatnak benne, hogy a forintárfolyam nem leng ki olyan szélsőségesen, mint az utóbbi hónapokban, ez esetben ugyanis csak közös intervencióval lehet visszatéríteni a kijelölt medrébe. Ennek bizonyítására hagyott Gyurcsány alig fél évet – elsősorban kormányának.

CSABAI KÁROLY