Egy barátját és a betyárbecsületet emlegette Vincze Béla, a 2005-ben az Év Borászává választott egri bortermelő, miután nyilvánosságra került, hogy az általa engedélyezésre beküldött mintákban a borászati hatóság hozzáadott glicerint talált, ami borhamisításnak számít (HVG, 2009. október 3.). Hibáját elismerve Vincze azt állította, az összesen 250 hektoliter bor soha nem volt nála, azt egy barátja kapta, akinek leadott szőlőjét így fizették ki – hogy kik, azt nem árulja el. (A glicerin egy úgynevezett háromértékű alkohol, amely a gyenge minőségű, „vékony” borról azt az érzetet kelti, mintha az „testesebb” lenne, az egészségre nem ártalmas, ám nagyobb dózisban hasmenést és fejfájást okozhat.)

Vincze elmélete a kívülről a borba kerülő glicerinről a 250 hektoliternyi, 2007-es évjáratú, védett eredetű egri bikavér esetében akár igaz is lehet, bár a borász felelőssége ebben az esetben is fennáll. Vincze állítását azonban némileg gyengíti, hogy az általa a borászati hatóságnak a betyárbecsületet félretéve mégiscsak megnevezett más pincészeteknél lévő borok kiállták a próbát, ellenben a nála vett további minták közül több is hamisnak bizonyult. A pincéjében tárolt, már palackozott borok közül a 2005-ös évjáratú egri bikavér és cabernet franc – összesen 62,4 hektoliter, amelyekből több mint 56 hektoliternyi már forgalomba került –, valamint a 2006-os kékfrankos és blauburger egyaránt glicerinnel volt pancsolva, előbbiből 25 hektó, utóbbiból 3,9 hektó volt a pincében.

A Vincze-féle Egri Bikavér. Módosítva. © Horváth Szabolcs

Bár a botrány kirobbanása után a borkalauzok társszerzőjeként ismert Mészáros Gabriella a Magyar Rádiónak azt nyilatkozta, nem a glicerinezés a magyar borászat legnagyobb problémája, és azért sem érdemes túldimenzionálni az ügyet, mert a hamisított bor nem jutott el a fogyasztókhoz, mára kiderült, hogy az utóbbi tévedés. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal keretein belül működő Borminősítési Igazgatóság ugyanis a polcokról is vett mintákat, illetve néhány üveg vizsgálatát maguk a kereskedők kérték. Az eddigi eredmények szerint a 2005-ös évjáratú cabernet franc és kékfrankos négy különböző tétele bizonyult glicerinnel hamisítottnak – Vincze éppen akkor lett az Év Borásza. Ráadásul a 2005-ös cabernet franc-ból Vincze 50 hektoliterrel többet hozott forgalomba, mint amennyire a borászati hatóság kiadta az engedélyt.

A glicerinezés tehát a jelek szerint hoszszabb ideje folyhat a neves borásznál. A szakmabeliek feltételezései szerint ebben közrejátszhatott a Vincze Borászat Kft. eladósodottsága, ami viszont az utóbbi évek beruházásai, elsősorban a látványpince-építések és a területszerzések következtében sok más nagynevű borásznál is fennáll. Vincze cége tavaly 59 millió forint saját tőkét és 110 millió forintos árbevételt tudott felmutatni, tartozása viszont közel 285 millió forintra rúgott, a veszteség pedig a tízmillió forintot közelítette. A cég likviditási helyzetét jellemzi, hogy a készpénzállomány csupán a rövid lejáratú tartozások 0,1 százalékára nyújtott fedezetet.

A likviditási gondok és a glicerines tételek mellett más zűrök is akadnak a pincészetnél. A botrányt kirobbantó – papíron 250 hektoliter bikavérből származó – minták szabályos vételét igazoló papíron szerepel ugyanis további 472 hektoliter egri bikavér, amelynél Tarsoly József hegybíró szintén igazolta, hogy egalizált tételből, azaz kész, házasított borból vette a mintát. Csakhogy ezt a bort sem találták meg az ellenőrök. A borász váltig állította nekik, hogy még csak az alapborok vannak meg, amelyek házasításra várnak, ám az általa ezek tárolójaként megmutatott két tartály összesített űrtartalma nem éri el a 400 hektót. Ráadásul az Egri Borvidék Borminősítő Bizottságánál lévő ellenmintát szintén glicerinnel hamisítottnak találta a hatóság.

Az egri hegybíró a botrány kirobbanása után állította a HVG-nek: az utóbb glicerinesnek bizonyult mintákat Vincze pincészetében vette, az pedig már a borász ügye, hogy onnan hová tűnt a bor. Meggyűlhet a baja a hegyközségi alkalmazottnak a 472 hektós tétellel is, mivel a papíron az szerepel, hogy ez is „egalizált tétel”, ami azt jelzi, hogy az alapborokat már összeházasították – és nem csupán a mintavétel erejéig. A hegyközség választmánya mindenesetre megvizsgálta a hegybíró szerepét, és a dokumentumok tanulmányozása után megállapította, hogy a mintavétel szabályos volt – felelte a HVG érdeklődésére Simon József választmányi elnök. A borásszal szemben pedig csak akkor állapítanak meg szankciókat, ha hivatalosan is bebizonyosodik, hogy ő hamisított; ebben az esetben akár három évre is eltilthatják az egri név használatától.

Rendszabályainak betartatása ügyében az egri hegyközségnek bizonyára szét kell néznie a maga háza táján is. Erre utal egy 60 hektoliteres – nem Vincze Bélától származó – egri bikavér származási bizonyítványának a minap kipattant ügye. Termelője a bikavért a magasabb minőségi kategóriát jelentő superiorként próbálta elismertetni, ami akár dupla áron is eladható. Ehhez a bornak előbb az Egri Borvidék Borminősítő Bizottsága előtti kétlépcsős minősítési eljáráson kell keresztülmennie. Az elsőn még át is ment, de a másodikon, a féléves pihentetés utáni újbóli kóstoláson már nem kapta meg a superior minősítést. Ennek ellenére a borminősítő hatósághoz az egri hegyközség olyan származási bizonyítványt küldött be, amely szerint a bor superior minőségű. Ezt a hegyközség vezetői és a termelő is aláírták. A kis papírról azonban más is kiderült: a bizonyítvány nem eredeti, nincs rajta a kötelező hologram, és bár a hegybíró ellátta kézjegyével, hogy az eredetivel megegyezik, utóbbit azóta sem találják. A származási igazolás kiadásának dátuma ráadásul fél évvel korábbi, mint annak a javaslatnak a kelte, amely szerint a bizonyítvány kiadható. Szerencsére a borászati hatóságtól a forgalombahozatali engedélyhez szükséges vizsgálatot kérő termelő a beküldött mintákat már nem superiorként írta le – ellenkező esetben nehéz lenne azzal védekezni, hogy az elírás a származási lapon nem szándékos volt.

A borhamisítók próbálkozásainak visszaszorítására a leghatásosabb eszköz a nyilvánosság, a lefülelt hamisítók elleni szankciók közzététele lenne – állítják borászberkekben. Ennek szabályozása azonban éppen nem az elrettentést segíti. A Borminősítési Igazgatóságot a bortörvény arra kötelezi, hogy jogerős szankciójának rendelkező részét honlapján, egy országos napilapban és az elkövető telephelye szerinti megyei lapban hozza nyilvánosságra, az ügyet pedig adja át a jövedéki eljárásokban illetékes vámhatóságnak. A pincebezárásokról így bárki tájékozódhat – másról azonban nem. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága ugyanis a HVG kérdésére azt válaszolta, hogy a jövedéki bírság adótitoknak minősül, ezért nem adhatják ki, kiket és mennyire büntettek meg. Tud titkot tartani a VPOP a borászati hatósággal szemben is: a Borminősítési Igazgatóság tavaly és az idén eddig összesen 44, általa feltárt borhamisítási ügyet adott át – amelyek összesen 134 hamis tételt takartak –, a vámhatóságtól azonban egyszer sem kapott értesítést arról, hogyan zárult le a jövedéki eljárás.

KELEMEN ZOLTÁN