Az Orbán-kormány által újraindított otthonteremtési programban az energiatakarékosság külön kritérium. Az előírás szerint szocpoltámogatást csak az vehet igénybe, aki vállalja, hogy legalább "B" besorolású új lakóingatlant vásárol vagy épít.

A Blikk a minap felháborodottan írt arról, hogy az ócsai adóstelepre építendő házak nem "A" és "A+" besorolású házak lesznek, hanem csak  "B"-sek vagy "C"-sek. A cikk címében ráadásul ezek az épületek "silány házakká" degradálódtak, holott a magyar lakóingatlanok túlnyomó többsége az "F" és "G", részben pedig a "H" kategóriába tartoznak. Innen pedig csak jelentős energiahatékonysági beruházással lehet(ne) a lefitymált "B"-ig előre lépni.

Azzal, hogy az épületek energetikai besorolása legalább olyan szinten ismertté váljon, mint a háztartási készülékeké (mosógép, hűtőgép, mikró stb.), Magyarország az uniós csatlakozása óta adós. Elvileg már 2004-ben be kellett volna vezetni a vonatkozó energiahatékonysági tanúsítványi rendszert, de 2006-ban sikerült további három év türelmi időt kérni a magyarországi bevezetéséhez.

Milyen kategória épül?

Fazekas István

Formailag ugyan 2008 nyara óta létezik az a kormányrendelet (176/2008.), ami szabályozza, hogy 2009. január elsejétől mikor, kinek és milyen feltételekkel kell a tanúsítványt elkészíttetnie, az igazolás kiállítása mennyibe kerül és ki készítheti el. De ettől még nem valósult meg, hogy a tulajdonlapokra valóban rákerüljön: az "A+"-tól "I"-ig a tízes skálán kinek melyik kasztba tartozik a háza, lakása.

Közben az EU  a lakások és közintézmények enegiahatékonyságának javítását kiemelt céljai közé sorolta, amiben valószínűleg már csak azért is igaza van, mert Európában az összes elfogyasztott energia 40 százalékát épületekben használjuk föl. És ha Magyarország eleddig maszatolt is e kérdésben, 2012. januárjától nincs pardon: az energetikai tanúsítványok alkalmazása minden tagország számára kötelező lesz.

A viszonyítási pontokról, arról, hogy mit takar a "B", "D" vagy akár az "A+" minősítés, tapasztalataink szerint legfeljebb az utóbbi években építkezőknek van valamennyi ismerete. Nekik is főként azért, mert 2009 óta az új lakóházra csak akkor adnak ki építési engedélyt, ha az legalább a "C" energiakategóriába sorolható, és a "B", illetve az "A" ettől 10 vagy 20 százalékkal magasabb építési költséggel lenne elérhető. De hogy egy-egy betűjelölés pontosan mit is takar, a megkérdezett lakástulajdonosok közül senki nem tudta.

Ez ugyanakkor nem annyira meglepő, mivel a definiálásuk nem kifejezetten egyszerű. Leegyszerűsítve azt lehetne mondani, hogy az "A+" és "I" közötti különbségnek az egy négyzetméterre vetített energiafogyasztás adja az alapját. A tipikus "G"-s épület például négyzetméterenként 300 kWh energiafelhasználást, míg az a "A+"-os ennek csak töredékét, 15 kWh-ot igényel ugyanahhoz az energetikai komforthoz.

A bonyolult besorolási metódusokra, arra, hogy az egy-egy lakásról mondható energetikai ítélethez milyen sok adat megadásán keresztül vezet az út, jellemző demonstrációs eszköz a lakcimke.hu kalkulátora: a nagy vonalakban helytálló meghatározáshoz is hét fejezetnyi információt kell ugyanis megadnunk. Nem véletlen, hogy az épületenergetikai tanúsítványi rendszer, ha úgy tetszik, az épületgépész és építészszakma egyik fakultatív tantárgyának számít. Részleteiben nehezen követhető, a tanfolyamokon elsajátítható tudáshoz is eddig mintegy 1600-an jutottak hozzá, és ők szinte kivétel nélkül a mérnöki vagy az építész kamara tagjai. Pedig feltehetőleg a jövő egyik legpiacképesebb tudásáról van szó.

Nem egy fecske kell, de ez nem is csinál nyarat

Túry Gergely

Nyakunkon a következő szint

Az energiatanúsítvány kiállításához szükséges "jogosítvány"-t több mint 450-en az Energy Qalitynél (EQ) szerezték. A cég ügyvezetője, Halász István a jelenlegi szabályozás egyik legfontosabb erősségének azt tartja, hogy ha egy lakóingatlan a "C"-nél rosszabb besorolásba kerül, a jegyzőkönybe kötelező beleírni a korszerűsítési javaslatokat. Így ez a dokumentum ad egy listát, ami a lépéseket meghatározza.

A hatályos jogszabály szerint minden 50 négyzetméternél nagyobb (de nem hitéleti és nem mezőgazdasági használatú) épületet fel kell mérni és kategorizálni. Ez azonban a dolgoknak csak az elvi oldala. Gyakorlatilag az a helyzet, hogy a vizsgálat elmaradása esetén nincsenek szankciók, és az ellenőrzés kényszerét sem írták bele a szabályszövegbe. Az adásvétel esetén az ügyvéd is csak felhívni köteles a vevő figyelmét erre a fejezetre.

Halász István szerint belátható időn belül korrigálni kell a mostani szabályozást, mert egy 2002-es EU direktíva az alapja, és azóta született egy szigorúbb is, amit kötelező lesz nálunk is átvenni. A nagy kérdés persze az, hogy kötelezővé válik-e majd az energetikai betűjelölés föltüntetése az ingatlanok földhivatali átírásánál. A reális egyelőre az, hogy nem mind a négymillió magyarországi háztartás, hanem csupán az új építésű házak és az adásvétellel tulajdonost váltó ingatlanok kapnak majd efféle jelölést.

Jogos kérdés, persze, hogy egy-egy ilyen tanúsítvánnyal mire juthat a háztartás. Nos, az egyik projekt például arról számolt be, hogy a "G"-s minősítésű házban, ahol a nyilászáróktól a fűtési rendszerig és a külső-belső szigetelésig minden átalakításra, cserére és felújításra szorul, évente nagyjából 420 ezer forintos gázszámlamegtakarítást lehet elérni. Azt, hogy mindez mennyi idő alatt fedezné a beruházási költségeket, legfeljebb saccolni lehet, de azt alapul véve, hogy egy átlagos családi ház kétmillió forintból megoldható külső hőszigetelése és nyílászárócseréje akár 50 százalékos energiamegtakarítást is ereményezhet, a beruházás önerőből is akár öt éven belül megtérülhet.

A kormányoknak eddig leginkább panelfelújításra futotta

MTI / Balaton József

Azzal pedig elvileg már lehet kalkulálni, hogy a kormány az efféle kezdeményezéseket az eddigieknél is jobban támogatni fogja. Ez áll a parlament által deklarált Nemzeti Energiastratégiában (szó szerint így: "az energetikai struktúraváltás során meg kell valósítani a teljes ellátási és fogyasztási láncot átfogó energiahatékonysági intézkedéseket"). És erről szólnak Magyarországnak az EU-val szembeni vállalásai.

Mindehhez pályázati pénzekre van szükség. Hogy mennyire? Az Energiaklub (EK) szerint 50 milliárd forint célzott felhasználásával roppant gyorsan lehetne sikert elérni. Ámon Ada, az intézet vezetője kérdésünkre közölte: számításik szerint már egy év után a rendszer önfenntartóvá válik, mivel a támogatás olyan sok új munkahelyet generál, és annyival kevesebb energiaimportra van szükség, hogy ez már azelőtt megtérül, hogy a második évi támogatásokat kifizetnék.

Amikor Bencsik János lett az energetikai államtitkár, számtalanszor megismételte: évente 100-120 milliárd forintot kellene épület energiahatékonysági célokra fordítani. Ehhez képest az Energia Központból kapott adatok szerint a 2009-2010. évi pályázatok összes megítélt támogatása 15,68 milliárd forintot tett ki, és ebből eddig mindössze 398,99 milliót fizettek ki támogatásként.

Három nap egy esztendő?

A legutóbbi pályázati kiírás, amit szakmai körökben csak "a három napos pályázat" névvel illetnek (mivel ennyi idő alatt fogyott el a támogatás), augusztus 15-ével indult. Az 1,6 milliárd forintos támogatási keret a nem hivatalos információk szerint úgy keletkezett, hogy a legutóbbi magyar széndioxid-kvóta eladásból befolyó 4,4 milliárd forintból a spanyol vevő ennyit kifejezetten erre a célra különíttetett el. Az utófinanszírozásos támogatás épületgépészek szerint legfeljebb 300 hagyományos lakás energiafogyasztásának csökkentéséhez lesz elegendő.

Az EK a jövőről azt írja, hogy "szükség van hasonló támogatásokra mind nagyobb számban, hiszen a lakosság készen áll ezek fogadására, s így ösztönözni tudjuk az energiamegtakarítási beruházásokat, melyen keresztül hozzájárulhatunk az ország energetikai cselekvési tervének megvalósításához".

Azt, hogy lesz-e erre évi 50 milliárd forint, az utóbbi évek tapasztalati alapján kevesen gondolják komolyan.