A kedvezményes végtörlesztéssel kapcsolatosan a Pénzügyi Szervek Állami Felügyelete több ízben is hatásosan lépett fel a bankok részéről tapasztalt kétes jogértelmezések ügyében, és a törvényalkotás is gyorsan reagált például a szakaszosan folyósított vagy a devizában törlesztett hiteleket érintő problémákra.

Ami várat magára, az a devizaalapú lakáscélú pénzügyi lízingszerződést kötők helyzetének rendezése, amelynél – egyelőre úgy tűnik – elapadtak a jogalkotói ötletek. Hogy a segítő szándék fennáll, jóindulattal feltételezhető: hiszen a hírek szerint Rogán Antal, az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatok előterjesztője is jelezte bizottsági felszólalásában, hogy a kedvezményes végtörlesztés lehetőségét a korábban lízingszerződéses konstrukciókban eladósodottakra is szeretnék kiterjeszteni. Ne feledjük, a jelzáloghitelek végtörlesztésének törvényhozói indíttatása éppen az otthonvédelem, az elszabadult devizaárfolyamokból eredő kiszámíthatatlanság, továbbá az ebből eredő létbizonytalanság társadalmi szintű problémáinak kezelése volt.

Ezt a segítséget nyilvánvalóan igényelnék azok is, akik saját lakhatásuk biztosítására – például kellő önerő híján – lakáscélú pénzügyi lízing keretében vállaltak minden előzetes elképzelésüket felülmúló, havi rendszerességű, deviza alapú fizetési kötelezettséget.

Annak érdekében, hogy megérthessük a jogalkotók tanácstalanságát, tekintsük át a lakáscélú pénzügyi lízing azon főbb jellemzőit, amelyek megnehezítik az érintettek kedvezményes végtörlesztési koncepcióba való beillesztését.

A pénzügyi lízing a Polgári Törvénykönyv kebeléből kitaszított, ám az ott szabályozott több jogügylettípus vonásait is magán hordozó „törvénytelen” gyermek, amely jogintézményben a hitel, az adásvétel és a bérlet elemei egyaránt megtalálhatók. A megoldási lehetőségről olvasson többet az Adózónán!