Két és fél évvel a monoki polgármester kezdeményezését követően az Orbán-kormány magáévá tenné a segélyezésben a szociális kártya alapötletét. Orbánék a szociális támogatásokat  - még tisztázásra váró körben és mértékig - nem pénzben adnák, hanem kártyára utalnák, és ezeket csak meghatározott célra és elfogadóhelyeken lehetne felhasználni. A szociális kártya szerepét az újabb felhasználási lehetőségekkel kibővülő Erzsébet-kártya vehetné át. A kártyahasználathoz szükséges országos infrastruktúra kiépítésére pedig uniós forrásból kerülne pénz – legalábbis ez áll a Magyar Közlönyben a múlt pénteken megjelent kormányhatározatban.

Az alapvető különbség a többek által alkotmánysértőnek ítélt helyi kísérlethez képest, hogy Orbán felhatalmazásával valamifajta normatív, a társadalom valamennyi rétegét érintő megoldással próbálkozik a kormány, mellyel el lehetne kerülni, hogy a szociális juttatásokhoz való hozzáférés alapján első- és másodrangú állampolgárokat különböztessen meg a rendszer. Ugyanakkor az indokoltsága, akár az egyéni, akár a társadalmi hasznosságát nézzük a tervnek, igencsak megkérdőjelezhető.

Erzsébet utalvány

MTI / Soós Lajos

Szélesebb kör

Míg Monokon a rendelkezésre állási támogatást és a szociális segélyek egy részét utalták a szociális kártyára, a kormány nemcsak a foglalkoztatással kapcsolatos támogatások bevonását venné fontolóra, hanem olyanokat is, mint a családi pótlék vagy a lakásfenntartási támogatás. Az, hogy végül milyen körben születik döntés készpénzhelyettesítő-eszköz (utalvány, kártya) bevetéséről, elvben attól is függ, hogy mekkorának ítélik a működtetés és a bevezetés költségeit. Már ha ezeket a tényezőket nem írja fölül egyszerűen a politikai akarat.

„Márpedig minden eszköz drágábbá válik, ha a támogatott nem közvetlenül kapja meg a neki ítélt juttatást” - mondta a hvg.hu-nak Krémer Balázs szociológus, egyetemi docens, aki szerint csak két kivétel van, amikor a támogatásokat természetben (kártyán, utalványon - tehát célhoz kötötten) érdemes adni. Ilyen az, amikor egy szolgáltatáshoz közérdek is kapcsolódik (védőoltás, köztemetés vagy valamilyen szűrővizsgálat biztosítása stb.), vagy amikor mindenképp valamilyen szolgáltatásra vagy termékre van szükség, de az helyben nem beszerezhető (például természeti katasztrófáknál élelmiszersegély vagy víztisztító berendezések helyszínre szállítása). „Minden egyéb esetben drágább és rosszabb megoldást nyújt, mintha egyszerűen a pénzt odaadnák” - mondta Krémer.

A kártyának eleve költsége van, amely még akkor is igaz, ha az elektronikus pénztárcának tervezett Erzsébet-kártyára egyre több funkciót telepítenek, és ezzel a fajlagos költségek csökkennek. Torzítja a versenyt, hiszen míg készpénzért lehet ott vásárolni, ahol az adott termék a legolcsóbb vagy az adott áron a legjobb szolgáltatást nyújtják, addig a vaucher-rendszerben (vagy kártyával történő fizetés esetén, ami lényegében ugyanaz) csak ott lehet vásárolni, ahol az utalványt elfogadják.

Baráti cégek

Lehetetlen összeállítani, hogy milyen termékek legyenek azon a listán, amire az érintettek a támogatást költhetik. Ha valamilyen fokú szabadságot biztosítani akar a rendszer, akkor feltehetőleg lehetővé teszi, hogy bizonyos áruházakban vagy szolgáltatóknál költhessék el a juttatásokat – ez viszont súlyosan versenytorzító, korrupcióra gyanút adó helyzetet hozhat létre. Ahogy Monok esetében is felmerült, hogy haveri boltosok húznak hasznot a szociális kártyából, ez a kérdés az országos rendszer életre hívásakor is teljesen kézenfekvő. Normális esetben csak szabályos közbeszerzéssel juthatnak piaci szereplők állami pénzhez. A kártyaelfogadó helyek kiválasztása (és ezáltal meghatározása annak, hogy bizonyos termékekhez hol férhessenek csak hozzá) ezt a transzparenciát könnyen nélkülözheti. Nem arról van tehát szó, hogy baráti cégeknek hajt fel a kormány robosztus keresletet?

Európában példátlan korlátozás

Az Erzsébet-kártya körüli eddigi történések (mely bankok fogadják el és mely  kiskereskedelmi láncok  váltják be) inkább arra engednek következtetni, hogy a járadékvadászat bővítésére többeknek beindulhatott a fantáziája. Míg a SZÉP-kártyát dicsértük az alacsony költségszintje miatt (a munkaadóknak és a munkavállalóknak ingyen van, míg az elfogadóhelyektől a három kibocsátó pénzintézet - OTP, MKB, K&H - legfeljebb 1,5 százalékos jutalékot kérhet), addig a Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott Erzsébet-kártyáról ugyanez eleve nem mondható el.

Lehoczkyné Kollonay Csilla munkajogász, egyetemi tanár szerint a leginkább problémásnak továbbra is azt tartja, hogy a monoki modellhez hasonlóan az Orbán-kormány tervei is korlátoznák az emberek szabadságát. „Nehezen tudom megmagyarázni, hogy például a mindenütt alanyi jogon járó családi pótlékból miért ne vehessen a szülő a gyerekének egy fagyit, ha jó jegyet hoz haza. Vagy, hogy miközben az lenne a társadalmilag hasznos, ha egy családban a gyerekek a zsebpénzük beosztásával megtanulnák, hogyan kell a pénzzel bánni, az állam a segélyezési rendszerén keresztül azt üzeni, hogy a téged illető támogatás elköltését sem bízom rád. Kíváncsi vagyok, hogyan reagálna erre a kormány számára állítólag fontos középosztály” - mondta az ELTE egyetemi tanára, aki szerint a tervezet az Európai Szociális Chartát is sértheti.

Az Európai Unióban nem találtunk olyan példát, ahol olyan széles körben adnának pénzhelyettesítő eszközökkel szociális támogatásokat, mint ahogy most az Orbán-kormány tervezi. Még a Világbank sem igazán javasolja, az Egyesült Államokban (ahol ennek van hagyománya) is csak kiegészítő támogatások esetében alkalmazzák. Mindenesetre azt le kell szögezni, hogy még nincs döntés arról, hogy mely támogatások kerülhetnek fel az Erzsébet kártyára. És persze azt sem látni, hogy milyen irányban mozdul el a hazai segélyezési rendszer: milyen támogatások maradnak és melyek alakulnak át. Háttérbe szorulnak-e az önkormányzatok saját hatáskörben meghatározott segélyei, és helyükre egységes kritériumok szerinti normatív támogatások lépnek-e. És ezek alapja kizárólag csak az igényjogosultak adott típusú szükséglete lesz-e – vagy, engedve a monoki kísértésnek. visszalopakodik benne az életviteli és etnikai szál.