Szerintem embertelen volt és megalázó is. Az, hogy egy nőnek be kellett mennie a kukoricásba kis vagy nagy dolgát végezni, és mellette jöttek az autók, kamionok. Egy pasi nem számít, engem hadd nézzenek. De ez szerintem mélyen sértette az emberi méltóságot is.

A fenti idézet a Magyar Szegénységellenes Hálózat 2013-as kutatásából származik, melynek keretében felmérték a közmunkások körülményeit. A kutatást az Abcúg oldal ismertette.

A kérdőíves és interjús felmérés viszonylag kis mintával dolgozott, ezért nem reprezentatív, de így is leszűrhetők a közmunka-program legfontosabb jellemzői. Ez közül kiemelendő, hogy a közmunkások többsége alacsony presztízsű munkát végez, ezek a munkatípusok pedig nem segítenek a munkaerőpiacra való visszatérésben. A 49-50 ezer forintos fizetés nemcsak a minimálbérnél kisebb, hanem a létminimumnál és a szegénységi küszöbnél is. A helyzetet viszont javítja, hogy más juttatásokkal (például családtámogatás) ez az összeg valamelyest növekedhet. Emellett sok közmunkást zavar a kiszámíthatatlanság, a rövid munkaszerződés és a rossz körülmények. A közmunkások ugyanakkor mégis a rendszerben akarnak maradni, mert több pénzt kapnak a segélynél, és könnyebben elérhető mint a "normális" munka. Így azonban a közmunkások egy spirálba kerülnek, amiből szinte lehetetlenség kikerülni, ráadásul a közmunka miatt gyakran nem is tudnak más munkát keresni.

A közmunka sokak számára nem átmeneti állapot, hanem egyfajta "kényszer"

MTI / Bugány János

A közmunkából nem, vagy csak nagyon nehezen lehet megélni. A felmérés szerint a közmunkások számára a rezsi jelenti a legnagyobb terhet, amire arányosan kétszer annyit költenek, mint a hagyományos háztartásokban. Egy közmunkásnak átlagosan 24 ezer forintja marad, mire kifizeti a rezsit, a helyzet pedig különösen súlyos azoknál, akiknek lakáshitelük is van (a háztartások 18 százaléka). A mért háztartások több mint 60 százalékának már a hónap vége előtt elfogy a pénze. Gyakran előfordul, hogy nem jut pénz élelmiszerre, a ruházkodás, a közlekedés és a gyógyszer kiváltása pedig különösen nehéz. A megkérdezettek kétharmada nem engedheti meg, hogy legalább kétnaponta húst vagy halat egyen, több mint 40 százalékuk pedig nem tudja rendesen fűteni a lakását. Amikor arra kérték a közmunkásokat, hogy tízes skálán értékeljék, mennyire elégedettek az anyagi helyzetükkel, átlagosan 2,9-es értéket adtak.

A közmunkások általában fizikai tevékenységet végeznek, a legtöbben közterület-karbantartók, ami utcaseprést, árokgondozást jelent, de gyakori a segédmunka, és vidéken mezőgazdasági munka is. A magasabb iskolai végzettségűek gyakrabban végeznek nem fizikai munkát, ami általában irodai adminisztrációs feladatokat jelent. A kutatás szerint a közmunkások többsége számára a közmunka nem átmeneti állapot, hanem egyfajta kényszer, egy "lefelé húzó spirál". A legtöbben eleve tartós munkanélküliként kerülnek a rendszerbe, a fenti munkatípusok pedig nem adnak arra lehetőséget, hogy fejlesszék a készségeiket, így nem is tudnak kilépni a munkaerőpiacra. Ráadásul éppen a közmunka miatt nem tudnak munkát keresni, az elmondások szerint gyakran nem is engedik el őket állásinterjúra.

A megkérdezett közmunkások leggyakrabban az öltöző, a wc és a mosdási lehetőség hiányát hozták fel, mint problémát, de sokszor nincs étkező, vagy megfelelő védőruha sem. A személyes bánásmódra is sokan panaszkodtak, de természetesen vannak települések, ahol a programvezető emberi módon kezeli a közmunkásokat, a nem fizikai munkásoknál pedig különösen jó a helyzet.