A főtanácsnoki előterjesztés nem köti a bíróságot a későbbi ítélethozatalban, de a tapasztalatok szerint az ítéletek többnyire nem állnak gyökeres ellentétben az ügy alapos tanulmányozására kijelölt főtanácsnok álláspontjával.

A Mol és a magyar kormány 2005-ben megállapodást kötött, aminek értelmében a Mol által a kitermelt szénhidrogének után fizetendő bányajáradékok a Mol legtöbb magyarországi szénhidrogénmezője tekintetében 2020-ig változatlan összegűek maradnak. A magyar bányászati törvény 2008 elején hatályba lépett módosítása a kőolaj világpiaci árának emelkedésével összefüggésben a bányajáradék jelentős emeléséről rendelkezett, ami viszont az említett Mol-megállapodásban foglalt kedvezményeket nem érintette.

2010 júniusában az Európai Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Mol-megállapodás és a törvénymódosítás együttes hatásaként a Mol mentesül olyan pénzügyi terhek megfizetése alól, amelyeket a versenytársaknak meg kell fizetniük. Brüsszel szerint ez a kedvezmény az uniós joggal össze nem egyeztethető állami támogatásnak minősül.

A Mol az Európai Bizottság határozatát megtámadta az EU Bíróságának Törvényszéke előtt, amely 2013. november 12-én a magyar félnek adott igazat. Az Európai Bizottság azonban ez ellen fellebbezést nyújtott be a bíróság erre illetékes fórumához.

A főtanácsnok – a törvényszékhez hasonlóan – úgy véli, hogy a vizsgált időszakban hatályos magyar jogszabályok a Mol versenytársainak is lehetővé tették volna a társaság által 2005-ben aláírt hasonló megállapodások megkötését, és az, hogy nem éltek ezzel a lehetőséggel, nem indokolja, hogy jogosulatlan versenyelőnyt állapítsanak meg a Mol esetében.