Orbán: Magyarország nem jóléti társadalom

Pénteken Pozsonyban, a Dinamikus Visegrád: Energia, Növekedés, Versenyképesség című rendezvényen a többi visegrádi vezető mellett Orbán Viktor is beszélt. A 444.hu vette észre, hogy kikerült az erről szóló videó is, itt nézheti meg Orbán Viktort, ahogyan angolul beszél.

Orbán először arról beszél, hogy mennyire nyomorúságos helyzetben vette át 2010-ben a kormány az államháztartást, aztán az időnként véres reformok (bár nem a reform szót használja) nyomán ma már 3,6 százalékos a GPD-növekedés.

Azt is leszögezi, hogy Magyarország nem jóléti állam, hanem munkaalapú társadalom, ahol a kormány célja a teljes foglalkoztatottság. Nem fizetünk segélyt, ha az állampolgárok nem nyújtanak cserébe valamit - mondja, hozzátéve, hogy alacsony egykulcsos adónk viszont van. Amikor a magyar rendszert próbálják definiálni az ideológusok, azon morfondíroznak, hogy mi az ördög ez, mondja Orbán, majd hasonlatot hoz, szerinte olyan ez, mint a pornó: nem tudja az ember definiálni, mi az, de ha látja, felismeri.

Aztán azt is elmondta, hogy a kormányzat célja, hogy 5 százalékos GDP-növekedést érjen el, de még keresik, hogy milyen eszközökkel érhetik ezt el. Azt is elmondta egy befektetéseket firtató kérdésre, hogy a GDP-növekedés maga a bizonyíték arra, hogy jönnek a befektetések. A dolog megy előre, mert a gazdaságunk szerkezete eléggé kiegyensúlyozott: a GDP 26-27 százaléka a gyáraktól jön, 25-27 a hi-tech szektorból, és az agrárszektor is erős - magyarázta Orbán.

Aztán azt is elmondta, hogy Magyarországon a családpolitikával próbálnak segíteni a demográfiai visszaesésen, a népességfogyáson. Azt mondja, mi nem gondoljuk, hogy a bevándorlás vagy a vendégmunkások kisegítenének bennünket ebből a bajból. Mi biológiailag szeretnénk megváltoztatni a rossz tendenciákat - mondta.

Mindez a pénteki MTI-tudósításban nem jött le, az azonban már ott is, hogy Orbán arról beszélt, egy ország jólétének legfőbb előfeltétele a stabil vezetés, mert bár az Európában népszerű szemlélet szerint a vezető feladata "mindössze" az intézmények irányítása, ha egyszer komolyabb probléma merül fel, az intézmények nem működnek megfelelő hatékonysággal, a legfontosabb kihívások kezeléséhez erős vezetőkre van szükség.