Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
„Lagzi Lajcsit a kormányba!” Ez a követelés egyelőre csak Böszörményi Gyula legújabb kamaszkönyvében, a tüntetők transzparensén jelent meg, ám a trombitás-lakodalmas zenész valóban kormányzati tényezővé, nevezetesen rezsibiztossá avanzsálhatna. Drasztikusan lefaragta ugyanis saját, illetve lakóparkja energiaköltségeit – még ha utóbbi haszna nem a bérlők zsebében csapódott is le. Igaz, a zenélés mellett az ingatlanbizniszben is cifrázó Galambos Lajosnak nem egyedüliként sikerült a fogyasztásmérőket elkerülő, profi módon kiépített vezetékrendszer segítségével ellopnia több tízmillió forintnyi áramot, gázt és vizet: a szolgáltatók szerint Magyarországon ma nagyjából minden huszadik fogyasztó „szabálytalanul vételez”, vagyis a fogyasztásmérő kiiktatásával több energiát fogyaszt, mint amennyit kifizet. A milliárdos károkat nem is elsősorban a rászorultsági alapon áramot lopók ezrei okozzák, hanem mindinkább a tetemes energiaköltséget ily módon megspórolni igyekvő kisvállalkozók és a méretes luxusvillák ingyenszaunázásra vágyó gazdái.
Vannak vétlen áldozatok is. Hónapok óta bíróságra jár például az a debreceni asszony, aki egy villanyszerelőtől vásárolt családi házat; az előző tulajdonos felszerelt néhány olyan konnektort, amelynek a fogyasztását nem mérte villanyóra. Egy idő után maga az új lakó vette észre, hogy a méretes ingatlanhoz nem illően az egyik óra nullát mutat, és szólt a szolgáltatónak. A hazai áramlopások leghatékonyabb válfaját, a mérőórát elkerülő rendszert megöröklő háztulajdonost most mégis csaknem félmillió forint büntetés fenyegeti, amennyiben nem tudja bizonyítani a vétlenségét. Ilyen esetben az energiacégek bizonyos referenciaadatok alapján kiszámolják, mennyi lehetett a fogyasztás, és az így kalkulált árhoz még tetemes kötbért adnak hozzá.
„Nem lehet hosszú évekig csalni, az algoritmusok alapján hamar kidobja a rendszer, ha egy fogyasztó gyanúsan kis számlát produkál. Két-három év alatt a profik is lebuknak. Aki ennél régebben tudja lopni az energiát, az biztosan magasabb szintű jóváhagyással teszi, vagyis van embere a szolgáltatónál” – mondja egy villanyszerelő, aki pár évvel ezelőtt az egyik energiacég behajtási osztályán dolgozott. Ráadásul a szomszédok is előszeretettel segítenek a felderítésben: csak az E.Onhoz évente 8 ezer ilyen bejelentés érkezik. Az ellenőrzés pedig meglehetősen egyszerű lenne: ha egy transzformátorkörzet – vagyis néhány utca – összfogyasztása nagyobb, mint az egyes ingatlanoké összesítve, akkor elég azt a blokkot hőkamerával „átvilágítani”. Lagzi Lajcsi esetében is az derült ki, hogy a szolgáltató ellenőrei tudtak a lopásról, így ugorhatott becslések szerint 30 millió forint körülire a kifizetetlen áram-, gáz- és vízszámla értéke több mint tíz év alatt a celeb mocsai luxusotthonában és több mint öt év alatt a tatai lakóparkban.
Stiller Ákos
Ekkora nyereségért már megéri a feltűnést kerülő beruházás – mondják a szakemberek. Egy egyszerű lekötést nagyjából 100 ezer forintért vállalnak a villanyszerelők, akik a villanyoszlopról az ingatlanhoz leágazó fővezetéket „csapolják meg”, mielőtt az a fogyasztásmérőn átmenne, sokszor a padláson keresztül vezetik le például a villanykályhához. Az igazán professzionális rendszerek kialakításának költsége pedig már milliós nagyságrendű. Ilyenkor szintén két párhuzamos vezeték van, egy mért és egy méretlen, de egy mágneskapcsolóval is kiegészítik a rendszert. Ennek a berendezésnek az ára kapásból negyedmillió forint, hatalmas előnye azonban, hogy egyetlen kapcsolással kiiktatható a méretlen vezeték, így ha jön az ellenőr, azt látja, hogy pörög az óra. Mindehhez persze nem árt egy külön helyiség sem – erre Lagzi Lajcsinál is gondoltak –, ahol a rejteni való vezetékeket, kapcsolókat elhelyezik, célszerűen már a ház megépítésekor. Szakértői becslés szerint a zenész ingatlanjain nagyjából egymillió forintot költhettek a trükközésre, ám egy szofisztikált lopórendszer kialakítása 2-3 millió forintot is felemészthet.
„Sokakat megvisel a jakuzzi és a szabadtéri medence brutális fűtési igénye, de az impozáns, húszméteres garázsfeljárók jégtelenítése is jelentős energiafogyasztással jár” – mondja Boross Norbert, az Elmű–ÉMÁSZ kommunikációs igazgatója, aki szerint a több milliárd forintos kár nagyobb részét olyan kisvállalkozók és tehetős háztartások okozzák, amelyek az elcsalt milliókat zsebből kifizetik, ha lefülelik őket. „Bizonyos iparágakban szinte törvényszerű az áramlopás. A hetente felbukkanó és eltűnő pizzasütők, gyrosárusok például előszeretettel patkolják meg a rendszert, aztán a peres behajtási eljárásban már képtelenség utolérni őket” – mondja a szakember. Szerinte nehezíti a helyzetet, hogy a büntetőjogi felelősség elsősorban azt terheli, aki kiépítette a rendszert, vagyis magát a buherálást végző villanyszerelőt, aki persze időközben rég felszívódott. Az ügylethez „lámpát tartó” ingatlantulajdonos viszont kötbérrel, késedelmi pótlékokkal terhelt árat fizethet a korábban ingyen megszerzett áramért, kivéve persze, ha a szolgáltatók – az azonnali pénzhez jutás érdekében – elengedik a tetemes összeg jó részét. Részben emiatt ritka, hogy bűnszervezetben elkövetett csalással vádolnák meg az energiával sajátosan spórolókat.
A lopásokból adódó veszteségeket elvileg benyelik az energiacégek, ám a milliárdos bevételkiesést valahol nyilvánvalóan – legalábbis részben – meg kell takarítaniuk. Vagy a hálózat felújításán spórolnak, vagy más tételekbe építik be a veszteségeiket – amire a szabályozás csak mérsékelten ad lehetőséget. Legalábbis nem írhatják rá a számlára a kifizetendő tételek közé, hogy „a szomszéd által ellopott áram ára”. Már csak azért sem, mert lassan a nemzeti közműcéggé előlépő ENKSZ lesz a kizárólagos egyetemes szolgáltató, miközben az áramot a háztartásokig eljuttató hálózati cégek a pikszisből kiesett multik tulajdonában maradnak.
Nagy fantáziát láttak és nagyot is kaszáltak egyes szolgáltatók a kötbérezésben, de ma már ezt is megfontolják. A fogyasztóvédők javaslatával összhangban ugyanis 2013 tavaszán módosították a törvényt, azóta csak akkor vethetnek ki kötbért, ha csalásgyanú miatt elindították a bírósági eljárást. „Az elmúlt másfél évben drasztikusan csökkent a panaszokkal hozzánk fordulók száma. Nyilvánvalóan kétszer is meggondolja a szolgáltató, hogy bírósághoz forduljon, hiszen ha az ügyfélnek lesz igaza, kártérítést követelhet” – fogalmaz Morvai Gábor, a Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesületének jogásza.
Bár az újabb mérőórákat nehezebb megbuherálni, mint a régi, mechanikus műszereket – amelyeket egy gitárhúrral is meg lehetett bénítani –, egy speciális mágnes segítségével a digitális, egyedi sorszámú plombákkal ellátott órák is lelassíthatók. Ezt néhány tízezer forintért vállalják a neten „áramszámla-csökkentés”, „takarékos házkialakítás” avagy „spóroljon a készülékeivel” jelszóval hirdető, sokszor valamelyik szolgáltatónál tapasztalatot szerzett szakik.
G. TÓTH ILDA
