szerző:
Palotai Nándor
Tetszett a cikk?

Idén már tizedik alkalommal csaptak össze a világ legkreatívabb építészei, hogy az eVolo Magazin versenyének keretei között értelmezzék újra a felhőkarcolók fogalmát. Döbbenetes alkotások születtek.

Az eVolo építészeti magazin 2006 óta minden évben megrendezi a tervezőmérnökök számára meghirdetett versenyét, melynek fókuszában a magasépítészet áll. Ezen különös figyelmet kapnak az újszerű megoldások, legyen szó anyagokról, technológiáról, esztétikáról, térelrendezésről, vagy az építészet természethez való viszonyáról. Az idei eVolo felhőkarcoló-versenyre összesen 489 pályamű érkezett, melyek közül egy szakmai zsűri választotta ki a három legötletesebb koncepciókat, illetve még további 21 tervet tartottak külön említésre érdemesnek.

Az első helyezett: New York Horizon

A zsűri a beérkezett pályaművek közül idén az amerikai páros, Yitan Sun és Jianshi Wu tervét hozta ki győztesnek. A New York Horizon névre keresztelt koncepció azonban még csak nem is egy klasszikus értelemben vett felhőkarcoló, hiszen nem felfelé terjeszkedne, hanem lefelé. A rendhagyó terv ugyanis a manhattani Central Parkot értelmezte újra, ráadásul a tervezett munkálatok során egészen az alapkőzetig leásnának. Ez egy kisebb hegygerinchez hasonlatos tájképet eredményezne, ami által a jelenleg 3,41 négyzetkilométer alapterületű Central Park – a szintkülönbségeknek köszönhetően – többszörösére nőne, azaz még több New York-i lakosnak segíthetne kikapcsolódni.

New York Horizon
©

A „Central Gödör” falában helyiségeket alakítanának ki, melyek lényegében egy vízszintes felhőkarcolóként ölelnék körbe a parkot. Így nagyjából az Empire State Buildingnél nyolcvanszor nagyobb építmény jönne létre. A parkot körbeölelő fal-épület hibrid felületét a tervek szerint erősen tükröződő üveggel borítanák be, mely így a tükörképeknek köszönhetően a végtelenség illúzióját hozná létre, azaz egy új horizontot.

A második helyezett: The Hive

A képzeletbeli dobogó második fokára a szintén amerikai Hadeel Ayed Mohammad, Yifeng Zhao és Chengda Zhu triója állhatott fel. Az egyre növekvő számú drónra adott válasz, a The Hive azaz „A Kaptár” névre hallgató koncepció különlegessége, hogy egy már meglévő felhőkarcolót vértezne fel egy új tulajdonsággal: a mérnöktrió a manhattani Park Avenue 432-es házszáma alatt épült kecses épületből varázsolna egy drónközpontot, mely magánszemélyek, valamint cégek drónjainak nyújtana töltési, illetve dokkolási lehetőséget Manhattan szívében. A tervezők szerint a koncepció egyik vonzereje éppen a centralizáltságban rejlik: egy ilyen központtal kiszámíthatóbb lenne a drónforgalom, így a légtérhasználatra vonatkozó szabályokkal foglalkozó jogalkotóknak is kevesebb nehézséggel kellene szembenézniük.

The Hive
©

A terv szerint a Park Avenue 432. alatt álló felhőkarcoló olyan dupla homlokzatot kapna, mely kilenc különböző méretű drónnak nyújtana dokkolási lehetőséget. A külső homlokzaton található állomásokat a nagyobb, a benti homlokzaton lévőkre pedig a kisebb, manőverezhetőbb drónok vehetnék igénybe.

A harmadik helyezett: Data Skyscraper

A napjainkban exponenciálisan növekvő adatmennyiség fizikai tárolása már manapság is egyre nehezebb feladat, így nem csoda, ha a dobogós helyezettek közé egy, erre a problémára megoldást kínáló koncepció jutott be harmadikként. Az olasz Valeria Mercuri és Marco Merletti terve, a Data Skyscraper választ kínál az adattárolás kapcsán felmerült kérdésekre. A felhőkarcoló ugyanis lényegét tekintve nem más, mint egy hatalmas, függőleges szerverterem.

Data Skyscraper
©

A manapság működő „datacenterek” több szempontból is erősen igénybe veszik a környezetet: mivel a szervereket nemcsak működtetni, de hűteni is kell, az ilyen létesítmények rengeteg elektromosságot használnak. A Data Skyscrapert a tervezők éppen ezért Izlandra telepítenék, ugyanis a hűvös klíma minimális energiafelhasználás mellett biztosítaná a kellő hideget a berendezések működéséhez. A helyszín továbbá stratégiai szempontból is jó választás, hiszen Amerika és Európa között fekszik, azaz remek összekötő csomópontja lehetne a két kontinensnek.

A felhőkarcoló belül üres lenne, a külső felületén pedig a különböző számítástechnikai berendezések foglalnának helyet, az így keletkezett belső, vertikális alagút tetején pedig a számítógépek ventilátorához hasonló légcsavar segítségével, a panelek kívülről szívnák be a hűtéshez szükséges hideg levegőt, a belülre került, felmelegedett levegő pedig felül, az épület tetején távozna. A cső egyúttal szervizalagútként is szolgálna, felül pedig a keletkezett hő egy részét felfognák, és a pinceszinten lévő helyiségek (a tervek szerint kutatólaboratóriumok, esetleg egy üvegház), valamint a közelben fekvő létesítmények fűtésére használnák. A Data Skyscraper teljes egészében moduláris lenne, azaz a különböző panelek a változó igényeknek megfelelően cserélhetőek lennének, az épület továbbá teljes egészében megújuló energiaforrásokra támaszkodna.

Kevéssel a dobogó mögött: három kiváló ötlet

A három helyezett mögött, kiemelt ötletként végzett 21 terv között is volt bőven olyan, ami aktívan megmozgatta szerkesztőségünk fantáziáját. Alább következzen a négy kedvenc tervünk az eVolo 2016 díjazottjai közül.

Az igazi „felhőkarcoló”: Cloud Raft. Az amerikai Michael Militello és Amar Shah tervét minden bizonnyal a kaliforniai aszály ihlette. A Cloud Raft névre hallgató projekt ugyanis a szárazság ellen venné fel a harcot, ráadásul mindezt az időjárás irányítása révén. Az eső mesterséges létrehozása már eddig is lehetséges volt különböző anyagok (a leggyakrabban só, szárazjég vagy ezüst-jodid) felhőkbe juttatásával, azonban eddig még senki nem tervezett erre a célra külön épületet. A Cloud Raft azonban ezért született: a tengerpart közelébe telepített felhőkarcoló (vagy karcolók), lényegében a vízpart nedves klímáját kihasználva képeznének esőt, az épület kialakítása pedig lehetővé tenné, hogy fel is fogják azt, és helyben hasznosítsák különböző növénytermesztési vagy egyéb feladatok érdekében.

Cloud Raft
©

Pollenkarcolók: Valley of Giants. Az amerikai páros, Eric Randall Morris és Galo Canizares Észak-Afrika sivatagjaiból csinálna oázisokat az építészet segítségével. A Valley of Giants koncepciója olyan felhőkarcolók rendszerén alapul, melyek egyszerre termelnének vizet, valamint engednének szabadon polleneket, illetve növénymagokat a környező területeken, ez által egy mesterséges oázist létrehozva és fenntartva.

Látványkarcoló: Sensory Skyscraper. A moldovai Alexandr Pincov, valamint a kínai Heng Chang közös terve egyfajta játék az érzékekkel. A Sensory Skyscraper ugyanis lebegő épületrészekből állna. Az alapvetően hat piramisból álló struktúrát mágneses tér segítségével tartanák a levegőben, a különböző részek között pedig mágneses járművekkel lehetne közlekedni. A tervezők szerint az öt mágneses pillér elég lenne ahhoz, hogy az épületet biztonságosan egyben tartsa.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!