Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
„A munkaerőhiány a szállodaiparban és a vendéglátóiparban mára olyan méreteket öltött, hogy az gyakran a szállodák és a vendéglátóegységek működésének, a vendégek szakszerű és színvonalas kiszolgálásának rovására mehet”– mondta hvg.hu-nak Boldizsár Zoltán, a Service 4 You ügyvezetője.
A rendszerváltás előtt az egyik legnépszerűbb szektor a szállodaipar volt, még a takarítói állásokért is sorba kellett állni, ma pedig már a recepcióba is alig találni embert. Komoly elmaradások vannak a bérversenyben, így
akinek minimális tapasztalata és nyelvtudása van, szinte azonnal elmegy külföldre dolgozni az itthoni fizetés többszöröséért
– állítja szinte mindenki a szektorban dolgozók közül, akit csak megkérdeztünk. Abban is egyetért mindenki, hogy a szakemberhiány már akkora, hogy komolyan veszélyezteti a szállodaipar jövőjét.
Posh Living LLC/flickr.com
A munkaerő-piaci válságot bemutató sorozatunk eddig megjelent cikkei:
A probléma azonban nem új, a szálloda- és a vendéglátóipar is évek óta küzd a munkaerőhiánnyal, de idén vált már a külső szemlélő számára is láthatóvá. Már írtunk mi is arról, hogy a Balatonon nem tudnak vendéglátóhelyek kinyitni a munkaerőhiány miatt. Budapesten a szállodákban úgy megugrott a vendégszám, hogy a munkaerő-kölcsönző cégek sem tudta elég embert küldeni.
A budapesti vendégéjszakák száma tavaly az első félévben 3,9 millió volt, idén már meghaladta a 4 milliót. Ráadásul visszatértek a beruházók is, a következő években akár több ezer szobával bővülhet a főváros kapacitása. Ám ha a munkaerőhiány nem oldódik meg, az komolyan veszélyeztetheti a szektor jövőjét.
„Idén meglehetősen magas volt a kihasználtság ezért vált akuttá és jól láthatóvá a probléma” – mondta Deák Imre, a Danubius Hotels Zrt. vezérigazgatója. Hozzátette, főleg a képzetlen, betanított munkaerőnél jelentkezik a legnagyobb hiány.
„Ki kell mondanunk, hogy ami a szakképzetlen munkaerőt illeti, nagyon nem versenyképesek a bérek a szállodaiparban. Nagyon megtépázott minket a pénzügyi válság. A szállodaipar jövedelmezősége annyira visszaesett, hogy most kezdjük elérni a 2006-os eredményeket. Éppen ezért ott spóroltunk, ahol tudtunk” – mondta Deák. Hozzátette, hogy
egy komoly, szabad szemmel is látható béremelés elkerülhetetlen, de ezzel akkor sem lehet plusz munkaerőt behozni a szektorba, ez csak arra elég, hogy megtartsák a meglévő munkaerőt.
Ugyanakkor nem lehet kizárólag bérfejlesztésre fordítani a mostani fellendülésből keletkezett pluszbevételeket, mert komoly elmaradások vannak fejlesztésben is.
A helyzetet súlyosbítja, hogy Magyarországon kívül hasonló problémák vannak Romániában vagy Csehországban is. Korábban az erdélyi magyarok segítették ki a szférát, rengetegen jöttek Magyarországra dolgozni, de most már nem ide jönnek, hanem azonnal oda, ahol kétszer, háromszor többet fizetnek.
Deák szerint vannak területek, ahol szakképzett munkaerőből is hiány van: ilyen a szakács vagy a felszolgáló. Korábban alig lehetett bekerülni a recepciós állásokra, most oda is egyre nehezebb megfelelő embert találni.
Van egy teljesen profán magyarázata annak, hogy jelentősen csökkent a szektorban dolgozók száma, mégpedig az, hogy ma már nem olyan nagy szám szállodában dolgozni. A rendszerváltás előtt, aki szállodában dolgozott, az jobban keresett az átlagnál, ráadásul sokszor az alsóbb pozíciókban több pénzt vittek haza – nem ritkán valutát, és persze adózatlanul – a hó végén, mint az igazgató. A recepciós, a bártender olyan állások voltak, ahová bekerülni nagyon nehéz volt. Ez az időszak viszont elmúlt, egyre kevesebb gyerek akar képzett szakács, felszolgáló lenni. Mivel a szállodákban a takarítók 24 órában a hét minden napján dolgoznak, ezért sokan nem vállalják az éjszakai vagy hétvégi műszakot, elmennek inkább irodaházat takarítani, ahol sokkal kiszámíthatóbb a munka mennyisége. A szakmai diplomát szerzők közül sem akar mindenki ebben a szektorban dolgozni, sok a pályaelhagyó.
Mivel a rendszerváltás előtt a szállodaiparnak hatalmas presztízse volt, aki bekerült, az mindent megtett azért, hogy bent is maradjon. Éppen ezért a szakemberek egyetértenek abban, hogy a cégek nem voltak rákényszerítve arra, hogy komolyabban foglalkozzanak olyan dolgokkal, mint a munkaerő megtartása, képzése. Mára viszont a korábbi vonzerő megfakult, ezért feltehetően a szakma egyik legnagyobb feladata, hogy népszerűsítse magát a fiatalok között, illetve cégei munkáltatóként is vonzóak legyenek.
Fülöp Máté
Boldizsár szerint nem lehet igazán általánosítani, de szinte minden területre nehéz megfelelő munkaerőt találni. Ugyanakkora gond takarítószemélyzetet, konyhai személyzetet vagy recepciósokat találni, mint szállodaigazgatót. Ami az országon belüli eltéréseket illeti, a nyugati országrészből érezhetően többen dolgoznak külföldön, míg keleten inkább a szakképzett munkaerő hiányzik.
Ezt erősíti meg Szarjas Tímea, a Hotel Sopron igazgatója is, aki szerint a jól képzett munkaerőt egyre nehezebb pótolni. Sopronban, a határhoz közel ez különösen nehéz, a fizetési különbségek miatt. „A jól kvalifikált munkaerő külföldre megy dolgozni háromszor annyi pénzért, itt meg maradnak a kezdők, akik még nem beszélik jól a nyelvet, nincs tapasztalatuk, meg az idősebbek, akik nagyobb biztonságra vágynak.” A Hotel Sopronnak leginkább recepciós kellene, de a felszolgáló, szakács, mosogató, szobaasszony munkakörökben sem egyszerű a helyzet.
A probléma okának az igazgató egyértelműen azt tartja, hogy a hazai bérek messze elmaradnak a nyugat-európai országokban elérhetőktől, ezért rendkívül nagy az elvándorlás, és ez az iparágat kiemelten érinti. Szerinte jó hír és a megoldás irányába mutat a jövő évi áfacsökkentés, melynek egy részét a S4Y csoporthoz tartozó szállodák bizonyára bérfejlesztésre fogják fordítani, de ez önmagában még kevés a probléma végleges rendezéséhez, nagy szükség lenne a bérek járulékainak jelentős csökkentésére is.
