Az egyik legnagyobb brit vagyon öröklése nyomán ismét napirendre került a vagyonkezelők átláthatóságának kérdése.
Ha van név, amely az adóelkerülés egyik szinonimája Nagy-Britanniában, az a Grosvenoroké: a megítélés a nagy múltú arisztokrata família kétes értékű hagyatéka. A családfáját a XI. századig, Hódító Vilmosig visszavezető, 25 éves Hugh Grosvenor a minap úgy lett az ország harmadik legnagyobb, 9,3 milliárd fontra értékelt vagyonának az örököse, hogy egyetlen penny „haláladót” sem fizetett. Pedig a Nagy-Britanniában és a világ 60 városában kiterjedt ingatlanportfólióból álló, London luxusnegyedeinek jelentős részét magába foglaló vagyon értéke utáni 40 százalékos örökösödési adóval az államkassza 3,7 milliárd fontot kasszírozhatott volna. Ez az összeg alig egymilliárd fonttal kevesebb, mint amennyi örökösödési adóból a 2015–2016-os költségvetésbe összesen befolyt. A brit állami egészségügy hiányát pedig másfél évig fedezné.
Az adó megfizetése alól egyik korábbi felmenője jóvoltából mentesül a fiatalember, aki apjának, a 64 éves Gerald Cavendish Grosvenornak, Westminster hatodik hercegének nemrég bekövetkezett halálával – négy gyereke körül az egyetlen fiúként – a vagyonnal együtt a nemesi címet is megörökölte. Az ingatlanok több mint fél évszázada hat vagyonkezelő tulajdonában vannak, a kedvezményezettek a család tagjai. Az 1874-ben Viktória királynőtől hercegi címet kapott Grosvenorok az után fogtak terheik csökkentésébe, hogy 1953-ban minden idők legnagyobb összegű örökösödési adóját szabták ki rájuk.
Akkor halt meg a nőfaló, Coco Chanel francia divattervezővel is szerelmi viszonyt folytató, a nácikkal is szimpatizáló Hugh Grosvenor, Westminster második hercege. Az örökösöknek az akkor 40–60 millió font közöttire értékelt vagyon után 11 millió fontot kellett fizetniük, a mai értékén 200 millió fontnak megfelelő összeget a család még az 1970-es években is törlesztette. A végrendeletben megjelölt Gerald Hugh Grosvenor, Westminster negyedik hercege nem csak adózási megfontolásból osztotta szét vagyonalapok hálózatába az örökséget. Okulva a pénzt két kézzel szóró könnyelmű őse példájából, biztos helyen akarta tudni a vagyont, és a lehetőségét is elkerülni annak, hogy azt utódai elkótyavetyéljék.
Az egyszeri örökösödési adó alól a mostani Grosvenor-örökös mentesült ugyan, ám az akkori munkáspárti kormány szigorítása nyomán 2006 óta tízévenként a mindenkori vagyon értékének hat százalékát a család alapjainak be kell fizetnie az államkasszába. Ily módon lényegében részletekben fizetik ki az örökösödési adót. A „kreatív” adózási struktúra népszerűségét azzal is visszafogta a munkáspárti kormány, hogy az új vagyonalapokban elhelyezett, illetve a régiekbe időközben bevitt értékeknél a 325 ezer fontos örökösödésiadó-mentességi határ fölötti rész 20 százalékára egyszeri adót vetett ki. Ezenfelül az abból származó jövedelmeket 50 százalékos adóval is megfejelték.
Ennek ellenére most ismét napirendre került a vagyonkezelők adózásának kérdése. A Grosvenor-esetből sokan azt a következtetést vonták le, hogy az igazán tehetősek számára az örökösödési adó nem kötelező, inkább szabadon választható teher. Az ellenzéki munkáspárt szélsőbaloldalra húzó vezére, Jeremy Corbyn be is dobta, hogy a kormány tegye átláthatóbbá a vagyonalapok működését. Írja elő például, hogy a magánvállalatokhoz hasonlóan évente hozzák nyilvánosságra elszámolásukat. Emellett a kormány állítson fel új központi regisztert, amelyben nyomon követhető a kedvezményezettek köre és az alapokba helyezett vagyon nagysága. Ezek a változtatások a negyedik európai uniós pénzmosási direktíva idején is felmerültek, ám David Cameron akkori konzervatív kormányfő elérte, hogy London mentességet kapjon a bevezetésük alól.
Bár a hat Grosvenor-vagyonalap működése nem nyilvános, a tulajdonában lévő vállalatcsoport azóta, hogy 2000-ben holdinggá alakult, éves jelentést tesz közzé. Ebből kiderül, hogy a Grosvenor Estate 13,1 milliárd font értékű vagyont kezel – ebből 6,7 milliárd az ingatlan –, a családé mellett külső befektetőkét. A tavalyi évet 582 millió fontos nyereséggel záró társaság 1,3 hektárnyi területet birtokol a londoni Mayfair és Belgravia luxusnegyedekben, beleértve az Oxford Street, a Bond Street egy részét, valamint a családról elnevezett Grosvenor teret. Az utóbbi egyik ingatlanán áll az amerikai követség, a telket Washington néhány éve meg akarta venni, de nem volt eladó. A londoni Grosvenor-ingatlanok ékköve Belgraviában a család vidéki birtokáról elnevezett Eaton Square, ahol Margaret Thatcher néhai konzervatív kormányfő is lakott.
TÁLAS ANDREA
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
