Céges bankkártyák – Hogyan osszunk?
Folyamatosan bővül a céges bankkártyapiac. A kínálaton egyre inkább látszik, hogy a neobankok megjelenése versenyre készteti a hagyományos bankokat is.
Hiába várt egy évtizedet a bővítési lehetőségre a magyarországi szélenergia-ipar, új szélfarmok engedélyezése és az eddigi kormányzati halogatás befejezése helyett jogszabályi tiltást kapott. Így lettek a fejlődési és modernizációs ikonként is használt szélturbinák Magyarországon az újabb elszalasztott esély szimbólumai. Nem kellene így lennie: a magyarországi szélenergia-termelés nagysága idén szeptember végére megközelítette a 450 millió kilowattórát, ami 320 ezer család átlagos éves áramfogyasztásával egyenértékű. Több szélkerékkel ennek többszöröse is előállítható lenne, ám 2011 óta nem épülhetett szélerőmű Magyarországon. A helyzet azóta csak romlott: szeptember végére a kormány gyakorlatilag betiltotta a további bővítést.
Stiller Ákos
Az érintettek pedig még augusztus végén is úgy tudták, hogy a 2017 elején életbe lépő, új megújuló energiás áramtermelési támogatási rendszerben (metár) a szeleseknek is osztanak majd lapot. Ám miközben még a hálózati rendszerirányító Mavir is azt publikálta legutóbb, hogy 2020-ra Magyarországon 750 megawatt beépített szélenergia-kapacitással számolnak (az adatot a ma is érvényben lévő, 2010-ben kidolgozott megújuló energiás stratégiából vették), két kormányrendelet alapjaiban rajzolta át a térképet. Ezek szerint mostantól Lázár János és Seszták Miklós miniszterek dönthetnek arról, hogy hol, hány, mekkora kapacitású szélturbina telepítése kaphat zöld jelzést. Ráadásul a szélerőművektől előre bejelentett menetrend betartását követelik, amitől csak bírság árán térhetnek el – ha például mégsem az előre prognosztizált sebességgel és erővel fúj a szél. A hatályos kormányrendelet szakmai kritériumai amúgy sem adnak lehetőséget szélturbina-telepítésre. A beépítésre szánt területre előírt 12 kilométeres védőtávolság földrajzi értelemben zárja ki a magyarországi projektindítások lehetőségét, az olyan elavult műszaki paraméterek, mint a tornyonként 2 megawatt maximális teljesítmény, illetve az építési magasság 100 méteres határa pedig a beruházás üzleti racionalitását kérdőjelezik meg. Fülöp Orsolya, az Energiaklub szakmai igazgatója szerint ezek után egyetlen lehetőség maradt a bővítésekre: jogi úton kimutatni, hogy a magyar kormány versenykorlátozó szabályozást hozott.
Azt a tényt, hogy a szélenergiában befektetési, ellátásbiztonsági, innovációs és környezetvédelmi értelemben is van keresnivalója egy országnak, mára Magyarországon kívül szinte mindenhol felismerték. A világ szeles kapacitása csak 2015-ben 31,5 paksi atomerőműnyi mérettel (63 gigawattal) bővült, az így 433 gigawattosra hízott ágazatban megtermelt árammennyiség több mint a duplája volt annak, amit az atomenergia-termelés globálisan produkált. Az Európai Uniónak sincs szégyellnivalója: az Európai Szélenergia-szövetség (EWEA) adatai szerint tavaly a tagországok összesen 12,8 gigawattos bővülést produkáltak, ezzel az összes új áramtermelő beruházás több mint 44 százaléka szeles projektekbe folyt. Csak Magyarország marad lényegében fekete lyuk a térképen. A jelenleg – zömmel az északnyugati országrészben – működő 37 szélerőmű beépített összteljesítménye csupán 329 megawatt. Ezt viszont európai mércével mérve is igen jónak mondható, 22–26 százalékos hatásfokkal tudják áramtermelésre fordítani. A hazai szélfarmok nyeresége azonban főként annak köszönhető, hogy a szélerőművekben termelt energiát kötelező átvenniük a hálózatoknak, és – a megújulók támogatásának korábbi szándéka jegyében – a jelenlegi piaci ár több mint dupláját, kilowattóránként 32–35 forintot kell fizetniük érte.
