Hiába a Nemzetközi Olimpiai Bizottság költségcsökkentő programja, nem olcsó mulatság egy olimpiára jelentkezni. Már ahhoz, hogy egy város a rajtvonalra állhasson, milliárdokat kell elkölteni. Budapesten is látványosan folyt el a pénz, alsó hangon is több, mint 10 milliárd forint ment el eddig a jelentkezésre – ennyiből már háromszor fel lehetett volna építeni a felcsúti stadiont.

Ahhoz, hogy egyáltalán jelentkezni lehessen, akkori árfolyamon 77 millió forintnak megfelelő eurót kellett befizetni 2015-ben a NOB kasszájába. Nem ártott egy hatástanulmány sem, a PricewaterhouseCoopers ezt 480 millió forintért állította össze, majd további 240 milliót kapott a pályázati kérdőív elkészítéséért – és ez még mindig csak a költekezés kezdete volt.

A pályázat előkészítéséért felelős Budapest 2024 Zrt. tavaly ősszel adta ki a hivatalos számokat, addig 6,5 milliárd forintot költöttek el, de azóta ez az összeg a szerényebb számítások szerint is legalább másfélmilliárddal nőtt. A legtöbb pénz ebből a pályázati tanácsadásra ment el: mostanra több lépcsőfokban már 7,2 milliárd forintra nőtt az összeg. Ezt a PwC, valamint a lausanne-i székhelyű Event Knowledge Services SA és a londoni M-Integrated Solution Ltd. kommunikációs ügynökség kapta.

A nagy nyertesek között volt az FTC Zrt. vezérigazgatójának, Orosz Pálnak a cége, a Humán Telex Kft., valamint a Media Insight Médiaügynökség Kft. Ez a két cég közösen reklámozta az olimpiát, 1,3 milliárd forintos keretből – igaz, az egészet nem költötték el. Majd 2016 végén a Humán Telex Kft. a Mindshare Médiaügynökség Kft.-vel közösen nyert még 3+1 milliárd forintot, hogy megtervezzék és lebonyolítsák a Társadalmi párbeszéd az olimpiáért 2017-es kampányait.

Egy titokzatos ingatlanberuházásra is fény derült – az már megítélés kérdése, hogy ennek a 16,5 milliárd forintos költségét az olimpia árába számítjuk-e. Az állam még 2014-ben vette meg azt a céget, amely a leendő olimpiai atlétikai stadion területét birtokolja. Ha ezt az olimpiai kiadásokhoz vesszük, akkor már 30 milliárd forint közelében járunk.

Az igazi költekezés persze akkor kezdődhetett volna, ha életben marad a pályázat és a NOB nekünk ítéli az olimpiát. Még ha egy fillérrel sem emelkedtek volna a rendezési költségek a mostani ígérethez képest, akkor is minden egyes magyarnak átlagosan kétszer annyi pénzébe került volna az olimpia, mint a kaliforniaiaknak. Az átlagfrancia pedig alig harmadannyit fizethetne, mint a magyarok.

A tervezett költség a magyar GDP 2,3 százaléka, eközben Párizs a francia GDP 0,3 százalékával számol, Los Angelesnél pedig 0,2 százalék alatti ez az adat. Ez utóbbinál Kalifornia GDP-jéhez viszonyítottunk, ha az USA-ét néznénk, ennél is sokkal alacsonyabb szám jött volna ki. Ráadásul ennél a számításnál is jóindulatúak voltunk: feltételeztük, hogy egy fillérrel sem lesz drágább az olimpia annál a 774 milliárd forintnál, amivel a PwC számolt, és elfogadtuk azt is, hogy nem az olimpia kiadásaihoz veszik azokat a fejlesztéseket, amiket a játékoktól függetlennek ígértek.