„Allergéntáblázat? Mégis mire gondol?” – így csodálkozott rá a Mágnáskert Príma – leánykori nevén CBA – szupermarketben a HVG érdeklődésére az egyik eladó. Néhány kérdés-felelet után aztán azzal a meglepő információval állt elő, hogy csak egyfajta kenyér van náluk, amelyben nincs tej, „az a kis szögletes”, de azt „ma éppen nem hoztak”. Mondtuk ugyan, hogy a kenyerek nagyobb részében elvileg semmi keresnivalója a tejszármazékoknak, úgyhogy biztosan rosszul tud valamit, és igenis, más hálózatnál vannak tejmentes péksütemények, ő kötötte az ebet a karóhoz. A velős beszélgetés vége az lett, hogy akkor talán menjünk máshova. Más CBA-üzletekben egyébként korrekt, ám korántsem egyszerűen használható tabletes rendszerrel találkozik az ember, ahol abc-sorrendben sorolják fel a termékeket azok összetevőikkel együtt. A franchise rendszerű magyar láncoknál elvileg az egyes boltok döntenek a tájékoztatás módjáról.

„Állandóan veszekednem kell a pincérekkel, mert nem veszik komolyan a kérdést, és gond nélkül rávágják, hogy nincs tej valamelyik fogásban. A minap 20 percet küzdöttünk családilag a Mammutban egy gyorsétteremben, mert nem bírták megmondani, hogy a halrudacskákban mi van. Végül felhívták az üzletvezetőt, és persze, hogy kiderült: az alsó fiókban igenis ott van az allergéntáblázat” – meséli egy édesanya. Egy fiatal pár egyik tagja pedig arról panaszkodott: a legtöbb helyen felületesen informálják őket, ilyenkor aztán jön a kétnapos gyomorbaj.

Vizsgálatra váró szeszesital-minták a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Szakértői Intézetében.

Fülöp Máté

Bonyodalmas nagyok

Ha van is információ, az esetek jó részében egyáltalán nem fogyasztóbarát. Az Auchan például egyetlen érintőképernyős „kioszkot” – lényegében egy monitort – helyezett el a „friss áru osztályok” közé, így azon lehet csekkolni a kenyérfélék, a húskészítmények, a halak, a cukrászati termékek és az egyéb kategóriába sorolt – a négytojásos eperlevéltől a rumpralinéig terjedő spektrumon elhelyezett – portékák allergéntartalmát is. Elvileg képek is szerepelhetnének az egyes termékek mellett, de azok sokszor hiányoznak, így pedig meglehetősen macerás az eligazodás. Olyan kereső ugyanis nem létezik, hogy melyik sonkában nincsen tej, vagy melyik felvágott gluténmentes – ehelyett egyenként kell átböngészni a hosszú felsorolásban szereplő élelmiszerek jellemzőit.

Megpróbáltuk azt a módszert, hogy a pultban kinézzük a néhány potenciális sonkát, hogy majd a kioszknál leellenőrizzük, mi van bennük, de az ötletnek oda-vissza rohangálás lett a vége a pult és az egyetlen gép között, s 20 perces érintőképernyő-nyomogatás után úgy néztek a HVG munkatársára a vevőtársak, mintha azt gondolnák: ez az őrült nő biztosan itt próbál játékgép-szenvedélyének hódolni. „Tapasztalataink szerint a kioszkokat még kevésbé használják tájékozódásra, allergiában érintett vásárlóink jórészt a csomagolt termékeket választják, és azok jelöléséből szereznek az allergén összetevőkről információt” – mondták az Auchan sajtóosztályán. 

Hová lett a klasszikus?

Érdekességek is akadnak: kiderült például, hogy a hagyományos magyar recept szerint jó sok tejszínből készülő lúdlábtortában egyáltalán nincs tej az Auchanban, az éppen Amerikába költöző Vajna Tímea fánkozójában pedig – a családi receptet őrző nagymamákkal ellentétben – a fánkból is kispórolják a tejet és a vajat. Ami amúgy az ízén is érezhető. Ez utóbbi hely mentségére legyen mondva, korrektül tájékoztatják az érdeklődőt az allergénekről, igaz, azon némi vita alakult ki a pult mögött, hogy vajon a fánk melletti másik fő portékájukban, a bagelben van-e tojás. (Mellesleg a szakácsművészethez valamit konyító vendégben fel sem merül, hogy a kerek, lyukas péksüteményben vajon miért lenne.)

A cukrászdákban mindazonáltal a Sacher torta tűnik a biztos választásnak tejallergia esetén. Az egyik ismert nemzetközi kávézóláncban pedig minden gond nélkül elkészítik a tejérzékeny gyermeknek a forró csokit rizstejből – majd ha a fogyasztó nem elég éber, akkor, puszta jó szándékból, egy óvatlan pillanatban méretes adag tejszínhabot nyomnak a tetejére.

Allergén anyagok listája és kódszáma a Spar bécsi úti üzletében.

Fazekas István

Akciósnak ne nézd az allergénjét!

Az utóbbi időben sokszor közellenségnek kikiáltott diszkontok, az Aldi és a Lidl voltak egyébként az elsők, ahol pontos tájékoztatást adtak az allergiás az összetevőkről. Ezek a német láncok olyannyira előreszaladtak a tájékoztatással, hogy azt ugyan csak 2015 áprilisától írja elő a jogszabály, hogy minden összetevőről informálni kell a vevőt, mégis már egy évvel korábban, 2014 nyarán részletes, aprólékos összetevő-listát helyeznek el a péksüteményes polcaikon, s az allergéneket ezeken a cetliken vastag betűvel jelölik.

Átlátható a Spar rendszere is: ott az EU-ban elismert allergéntáblázatot használják, melyben például a glutén az 1., a tojás a 3., a mogyorófélék az 5., a tej pedig a 7. számot viselik. A listán amúgy a csillagfürt is szerepel 13. számmal, míg a puhatestűeket a 14. kóddal jelöli. A Spar péksüteményei mellett ott is vannak a számok. A jogszabály bevezetésekor még küzdöttek azzal a problémával, hogy az akciós túrósbatyuk, bucik vagy stanglik mellé nem siketült odaírni az allergéneket. Bár a sajtóosztály szerint ez a nehézség mára megoldódott, az óbudai Intersparban a hét elején még akadt olyan zsömleféle, amelyet leáraztak – az allergéninfó pedig lemaradt.

Az egyiknek sikerül

A Tudatos Vásárlók Egyesülete is megnézte a közelmúltban, hogyan tájékoztatják a pékségek az ételallergiásokat. A tesztben 13 budapesti pékségláncot és úgynevezett újhullámos, alternatív pékséget vizsgáltak. A Prímapéknél például gluténmentes termék gyanánt diabetikusat ajánlottak, a Princessnél pedig egyáltalán nem tudtak tejmenteset adni, holott a honlap alapján létezik ilyen termékük. A legtöbb pontot a Jacques Liszt, majd a Pipacs, illetve a Bite Bakery Cafe kapták, ezek minden információt megadnak a kenyereikről. Az újhullámos pékségek fő ismérve egyébként, hogy a kenyerekhez csak hagyományos kovászt használnak, élesztőt pedig sosem. Tej egyáltalán nincs a kenyerekben, hiszen azokba – ha a CBA-eladó az ellenkezőjét is állítja – nem szükséges semmiféle dúsítót adni jó alapanyag mellé. Másképp mondva: érdemes gyanakodni a minőséget illetően, ha egy kenyérnél többtucatnyi összetevőt lát felsorolva az ember.