A mexikói autógyártókat tömörítő szervezet most publikált adatai szerint áprilisban 278 173 személygépkocsit gyártottak Mexikóban. Ez a tavalyi év negyedik hónapjához képest 3,2 százalékos növekedés. És ami még fontosabb: 228 173 autót az Egyesült Államokba exportáltak. Ha ezt a ritmust tudják tartani, jóval kétmillió felett lehet az USA-ban eladott mexikói autók száma 2017-ben. 2015-ben még csak 1, 7 milliós volt a mexikói autóexport. Persze: olyan, hogy mexikói autógyártás csak annyiban létezik, hogy sok európai, ázsiai és észak-amerikai nagyvállalat működtet összeszerelő üzemeket az USA déli szomszédjánál. Több, mint 600 ezren dolgoznak ezekben a gyárakban és Mexikó, saját autómárka nélkül, a világ vezető gyártó országai között van és már megelőzte a dél-amerikai óriást, Brazíliát- írja a francia Le Point.

E mögött a siker mögött az 1994-ben kötött észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény áll. Kanada, Mexikó és az USA ennek alapján vámunióban van, tehát a Mexikóban gyártott autókat nem terheli vám az Egyesült Államokban. Ezért aztán ma már a világ összes nagy gyártója, a német és a japán óriásoktól, a feltörekvő dél-koreai, sőt kínai márkákig, mind építettek üzemet Mexikóban. De ugyanezt tették a nagy amerikaiak is, a Ford vagy a GM. Trump viszont választási programjában azt ígérte, hogy a visszahozza az amerikai gyártókat, Mexikót pedig vámokkal sújtja.

 A Ford nem sokkal Trump megválasztása után nagy dérrel-dúrral közölte: lemond az 1,6 milliárd dolláros mexikói beruházásról, inkább otthon teremt munkahelyeket. De aztán februárban, sokkal kisebb médiafigyelem mellett pontosítottak: a mexikói projektekről nem mondtak le, egyelőre csak halasztásról van szó. Trump kampányában a NATO-t idejétmúlt szervezetnek titulálta, aztán elnökként mégiscsak a világ legjelentősebb, legsikeresebb védelmi szövetségének nevezte. Jelöltként még az amerikai érdekeket sértő kínai dömpingről szónokolt, most viszont kereskedelmi megállapodás született Washington és Peking között – protekcionista háború helyett. Sorolhatnánk még hosszasan a hasonló visszakozásokat vagy azt, hogy Trump fia olcsó, külföldi munkaerőt alkalmaz a borgazdaságában, Ivanka Trump divatcikkeit pedig nem a relatíve magas órabérű amerikai alkalmazottak, hanem sokkal kevesebb pénzért dolgozó kínaiak varrják, Kínában.

 Trump továbbra is harcos Twitter üzenetekben próbálja egyben tartani táborát, miközben mind több fronton kényszerül szembenézni a való világ realitásaival. Amiket persze dörzsölt üzletemberként nagyon jól ismer, és itt az a fő kérdés, hogy tudja az ígéreteket és a tényleges amerikai gazdasági érdekeket úgy összehangolni, hogy közben hívei ne ábránduljanak ki belőle.

  Az egyik legfontosabb kérdés az észak-amerikai vámunió és ezen belül a mexikói-amerikai kereskedelem sorsa. A mexikói autógyártás egyelőre, köszöni szépen, jól van, és arra számít, hogy Trump ezen a téren is lassan visszavonul, miközben a Twitteren továbbra is harcos marad. Merthogy a nagy gazdasági megállapodások függetlenek attól, hány millióan falják naponta az üzleti valóságtól távol álló, érzelmekre alapozó Twitter üzeneteket.