Mire lehet elkölteni 150 millió forintot? Sokan tették fel ezt a kérdést, miután kiderült, hogy az Együtt elnökségének vissza kell fizetnie ennyi pénzt a sikertelen kampány után. Hiába tűnik azonban óriásinak ekkora összeg, valójában könnyen elmegy ennyi pénz egy komolyan kampányoló pártnál. Sőt, ha megnézzük, pontosan mi mindenre kell költeni a választás előtt, azon csodálkozhatnánk inkább, ha lenne olyan nagy párt, amely képes az államilag előírt kampánykereten belül maradni.

Arról, hogy pontosan mire ment el az Együtt kampánytámogatása, Juhász Péter azt mondta a hvg.hu-nak: a pénzügyes épp társadalmi munkában végzi a tételes elszámolást, mert már minden pénzt elköltött a párt. Nagy vonalakban annyit elárult, hogy az online hirdetésekre 48 milliót, a kreatív anyagok gyártására és kommunikációra 40-et, telefonos mozgósításra 30-at, a szóróanyagok terjesztésére 15-öt, emberi erőforrásra 10-et, utazásra és egyéb költségekre 7 millió forintot költöttek el.

A párt a kampány alatt részletes elszámolást vezetett a kiadásokról, a lista most épp április 4-ig van kész. Az egyes tételek elnevezései gyakran elnagyoltak, de az így is jól látszik, hogy a többségében néhány százezer forintos, vagy még kisebb tételekből mennyire gyorsan el lehet költeni egy kampányra százmilliónál is többet.

Juhász Péter az Együtt egyik Facebook videójában

Facebook

Aki komolyan kampányol, hetek alatt túllépheti a keretet

A korrupciókutatók már elkezdték kiszámolni, hogy valójában mennyit költhettek el a pártok kampányra – nem könnyíti a helyzetüket, hogy sok adatról a kormánypárt és az ellenzék is titkolózik, gyakran üzleti titokra hivatkozva. A köztéri hirdetéseknél elvileg egyszerű a helyzet: miután Simicska Lajos szerintük túl olcsón kezdte el a Jobbiknak adni a cége plakáthelyeit, a Fidesz úgy döntött, a pártok az idei kampányban már csak a legdrágább 2017-es listaárakon plakátolhatnak.

A kormánypárt közzétette a kerítésbontós óriásplakátjaira kötött szerződését is, e szerint 995 óriásplakátra összesen 118 millió forintot fizetett ki egy 16 napos időszakra. A kampány ennél háromszor hosszabb, vagyis a végösszeg is sokszorosa az akkor leadott 118 milliónak. Nem segítette a tisztánlátást az sem, hogy a Jobbik tavaly megvásárolt 1100 plakáthelyet, majd néhány hónappal később azokat Simicska visszavásárolta, a konkrét összegről pedig nem beszéltek, arra hivatkozva, hogy az üzleti titok.

Plakátok egy miskolci buszmegállóban

Csanádi Márton

Sok pénz elment a direkt marketingre is, azt viszont az üzleti titkok miatt csak becsülni tudjuk, hogy pontosan mennyi. Amikor a 2014-es választás után a Transparency International összesítette az ilyen típusú kiadásokat, úgy számoltak: egy szórólap nagyjából 20, egy gépi telefonhívás 150, egy e-mail tartalmának kidolgozása és elküldése pedig 5 forintba kerül. Ez kis tételnek látszik, de ha úgy számolunk, hogy a Fidesz az előző kampányban majdnem 10 millió, az akkor közösen induló baloldal 8,6 millió, a Jobbik pedig 7,5 millió szórólapot osztott szét, a Fidesz és a baloldal pedig közel 300 ezer telefonhívást bonyolított, akkor máris magasabb összegnél tartunk, mint amennyit most az Együttnek vissza kellene fizetnie az egész kampányára.

A TI 2014-ben úgy számolt: havi 6,4 milliót elkölt egy párt a kampánystábok dolgozóinak fizetésére is. Egy kampánynyitó vagy kampányzáró önmagában kerül nagyjából 4-6 millió forintba, egy nagygyűlés ennél olcsóbb, de még így is többmilliós tétel, de még egy lakossági fórum megszervezése is 20-80 ezer forint volt a Transparency számítása szerint. Mindent összesítve az egész országban aktívan kampányoló pártok – a Jobbik, és 2014-ben a közösen indult baloldal, idén az MSZP-P és a DK – kampánykiadásait ahogy négy éve, úgy most is egymilliárd forint fölötti összegnek lehet becsülni. Az országos listát állító, de inkább csak a nagyvárosokban kampányoló LMP és a Momentum ennél néhány százmillióval kevesebbet költhetett, a falvakban is aktív Fidesz pedig bőven átléphette a kétmilliárdos határt is.

DK-kampánynyitó

Reviczky Zsolt

De mire költenek a láthatatlan pártok?

Akkor, ha egy párt komolyan gondolja a kampányát, szinte lehetetlen, hogy az állami támogatás elég legyen. Tucatjával jelentek meg viszont az olyan pártok a választás előtti hónapokban, amelyeknek a tevékenységéről nemhogy korábban nem tudtunk meg semmit, de még a kampányban is bujkáltak – egy ilyen párt kampányáról nehéz elhinni, hogy valóban legalább 149 millió forintba kerül.

A problémát az jelenti, hogy hiába kell a törvény szerint akár a vezetők saját fizetéséből is levonni ezt a pénzt, ha nem kapják meg a listás szavazatok legalább egy százalékát, a megvalósítás nem biztos, hogy ilyen egyszerű lesz. Ha például a párt vezetőinek papíron nincs állásuk vagy céges tulajdonuk, nehéz mit tenni. Az előző választás után (igaz, akkor személyes felelősségvállalás még nem volt), legalább 630 millió forintot nem tudtak behajtani az 1 százalék alatti pártoktól.

Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke (j2) és Nagy Attila, a párt országgyűlési képviselőjelöltje (j) a sajtótájékoztatójuk előtt Salgótarján főterén

MTI / Komka Péter

Így aztán a rendszer igazi vesztesei azok a pártok lettek, amelyek valóban aktívak, de sikertelenek: az Együtt visszafizethet 150 millió forintot, a Munkáspárt pedig előre feladta a kampányt, nem nyúlt az állami támogatáshoz – ugyan át kellett vennie, de vissza is küldte az Államkincstárnak. Csak a saját költségére nyomtatott A4-es plakátokat.

A Fidesz könnyített pályán indul

2014-ben a Fidesz kampányát megtolta a CÖF is – becslés szerint nagyjából 600 millió forinttal –, idén nem volt szüksége a kormánypártnak erre a segítségre. Még akkor is egyenlőtlennek tűnne a pálya, ha nem számolnánk azzal, hogy micsoda médiabirodalom segítette a Fideszt. Minden más párt kampánykerete eltörpül ugyanis amellett, amennyit a kormány költ „tájékoztatásra”.

A kormány azonban még egy módszerhez folyamodott: ha a kormány tájékoztató kampányt indít, akkor az hivatalosan nem számít a Fidesz kampányának. Így nem is lehet ezt beszámítani a kampánykeretbe – pedig már a Kúria is kimondta, hogy a kormány megsértette a pártok közötti esélyegyenlőséget, amikor a választás előtti napokban a Stop-plakátokkal szórta tele az országot.

És persze a kormány bármikor dönthet úgy, hogy valamilyen ügyről tájékoztatja a lakosságot, amire már nem vonatkozik az a korlátozás sem, hogy a pártok a választás előtti 50 napban kampányolhatnak. Így aztán miközben az összes ellenzéki pártnál azt számolgatjuk, hogy a valós kiadásaik átlépték-e az egymilliárd forintos határt, a kormány csak 2017-ben elköltött 28,7 milliárd forintot a sorosozó és a menekültellenes kampányokra.