Elég sok cukorral igyekezett megédesíteni a keserű pirulát az Európai Bizottság, amikor bemutatta, hogyan képzeli el az agrártámogatási rendszert 2020 után. A támogatásokra szánt pénz ugyanis jelentősen csökken: folyó áron (vagyis az inflációval kiegészítve) is 5 százalékkal kevesebb lesz a keret, viszont ezen belül 15 százalékkal kevesebb jut a vidékfejlesztésre majd.

Magyarország esetében a gazdák közvetlen támogatására a 8,9 milliárd eurós keret helyett 8,54 milliárdot javasol Brüsszel, vidékfejlesztésre pedig 3,43 milliárd helyett 2,92 jutna, ha a tagországok elfogadják ezt a számítási módot.

Ennek érdekében a bizottság egy elég komoly adut vetett be: a támogatásoknál a mostaninál jóval szabadabb kezet adna a tagországoknak. A rendszer azért nem lesz olyan, mint a kohéziós támogatásoknál, ahol gyakorlatilag az országok dönthetik el, mire mennyit szánnak, de már közelít a rendszer. Például a tagországoknak kell majd kidolgozniuk egy stratégiai tervet arra, hogyan költenék el a Brüsszelből érkező pénzt, és ha itt nem érnek el eredményeket, a bizottság cselekvési tervet írhat elő, vagy extrém esetben felfüggesztheti a kifizetéseket – figyelmeztetett a bizottság agrárügyekért felelős tagja, Phil Hogan.

Ennek azért lehet jelentősége, mert az országok akár a pénz 15 százalékát átcsoportosíthatják a két pillér (tehát a nálunk elsősorban földalapú támogatásokra szánt és a vidékfejlesztési pályázatokra szánt keret) között.

Hogy ez a terv mennyire esik áldozatul az agrárlobbinak, netán a helyi oligarchák érdekeinek, az nem derül ki a javaslatból. Ha viszont véghezviszik, jó eséllyel legalább azt megússza a jövőben a bizottság, hogy a mérges tejtermelők vagy állattenyésztők a brüsszeli Schuman téren, az uniós intézményekre zúdítsák ki a dühüket és a tejüket.

AFP / Dursun Aydemir

Az is a tagországokat erősíti, hogy egy korábbi javaslat alapján a gazdák magasabb állami támogatást kaphatnak a jövőben. Az úgynevezett "de minimis" támogatások 15 ezer helyett 25 ezer eurót is elérhetnek egy hároméves időszakban.

Azt is a tagországokra bízná Brüsszel, hogy mely gazdálkodókat tekinti kis, vagy családi gazdálkodóknak – ennek azért lesz jelentősége, mivel a számukra szeretnék kedvezőbbé tenni a támogatási rendszert. Az országoknak például lehetőségük lenne arra, hogy az éves kifizetés helyett egy átalányt szabjanak meg.

Meghúznak ugyanis egy felső határt, ám a korábbi tervekkel ellentétben nem 60 ezer euró lesz a maximum, hanem 60 és 100 ezer euró között lehet. Ezt a biztos azzal indokolta, hogy nem szeretnék a kelet-európai gazdálkodók juttatásait drasztikusan megvágni – vagyis itt is azt várják el, hogy a hektáronkénti támogatás összege alacsonyabb legyen egy bizonyos birtoknagyság felett, de nem vágják el a forrást. Arra is ígéretet tett, hogy a munkaerő költségeit „teljes mértékben figyelembe fogják venni” a támogatás számításakor.

Abban persze semmi nem gátolja a gazdákat, hogy a támogatás fenntartása érdekében feldarabolják a gazdaságukat: „a termőföld felosztásába nincs beleszólása az EU-nak” – válaszolt a bemutató után az ezzel kapcsolatos kérdésre Phil Hogan.

A környezetvédelmi szempontok érvényesítésével régóta próbálkozik az unió, most itt komoly mérőszámot szabtak: a teljes költségvetés 40 százalékánál meg kell jelennie az éghajlatvédelmi szempontoknak. Az országoknak például támogatniuk kell a biogazdálkodást, vagy kötelező tápanyagtervet kell előírniuk.

További elvárás, hogy a pénz legalább 2 százalékát fiatal, pályakezdő gazdák számára tartsák fenn, a startupoknál pedig 75 ezer euróról szintén 100 ezerre emelik a maximális támogatási összeget.

A Brexitre hivatkozva csökkenő keretet 10 milliárd euróval egészítik ki, ezt azonban nem tagországokra lebontva osztják el, hanem közvetlenül pályázható forrás lesz a kutatás-fejlesztés-innováció területén.

És úgy tűnik, az ellenőrzésnél sem a helikopteres vagy helyszíni szemle lesz már a fő módszer, hanem a papírokban fognak a jövőben kutakodni az esetleges hibák, visszaélések után. És megnő az állami hatóság szerepe is ebben, hiszen az állam is felelősséget vállal a kockázatkezelésben.

Ennek keretében például évente jelentést kellene tennie a bizottság felé – ez hasonlíthat a gazdaságpolitikában már bevett jelentésekhez, ahol arról kell például számot adni, hogy mit tesz egy kormány a hiány csökkentése érdekében. Viszont annak a szankcióival ellentétben itt lesznek pozitív ösztönzők is: ha például egy ország teljesíti az éghajlatváltozás elleni tervében szereplő célokat, a hétéves periódus végén a neki járó pénz öt százalékát megkaphatja még.