A végtelen lehetőségek iparága
Az űripar végtelen lehetőségeket nyit meg a vállalkozások előtt. Támogatási források is rendszeresen elérhetők a szektorban érdekelt piaci szereplők számára.
A kanadai olasz-menedzser, akit Silvio Berlusconi akkori kormányfő Itália legnagyobb gazdasági vezetőjének nevezett, egy rutinműtét áldozata lett. Hátműtéten esett át Zürichben. Az operáció állítólag jól sikerült, de utána olyan komplikációk léptek fel, melyeket az orvosok már nem tudtak kontrollálni. Először csak annyit közöltek, hogy Marchionne nem lesz képes többé ellátni funkcióját. Később kiderült, az életéért küzdenek.
A korábbi olasz kormányfők, mint a jobboldali Silvio Berlusconi vagy a baloldali Matteo Renzi a legmélyebb elismeréssel méltatják azt a menedzseri teljesítményt, mely újra életre keltette az olasz gazdaság zászlóshajóját, a Fiat-ot. A mostani populista kormányzat ezzel szemben nem spórol a kritikai megjegyzésekkel. Luigi di Maio miniszterelnök-helyettes és gazdaságfejlesztési miniszter felrótta a legendás menedzsernek, hogy rengeteg munkahelyet vitt külföldre. Sergio Marchionne a globalizáció elszánt híve volt, hiszen a Chrysler főnökeként nem is igen lehetett volna más. Amerika harmadik legnagyobb autós vállalkozása csakis a globalizáció keretei között működhetett hatékonyan együtt az olasz Fiattal.
A nagy autós cégek különben is a globalizáció élharcosai: a francia Renault például a japán Nissannal és a dél-koreai Kiával együtt küzd a globális piacon. A német Mercedes részvényeinek tíz százalékát nemrég szerezte meg a kínai Geely. Az amerikai General Motors a német Opelt a francia Peugeot-nak adta el. A hatalmas tőkeigény miatt a globalizáció az autóiparban szinte szükségszerűségnek számított és számít ma is. Jól mutatja ezt a Fiat új vezérkara is: Mike Manley brit állampolgár, Louis Camilleri, a Ferrari vezérigazgatója máltai, míg a Fiat-Chrysler elnöke, John Elkann, aki most a Ferrari elnöke is lett.
Az Agnelli család elsősorban persze az autóiparban ismert, de van még két olyan jelentős érdekeltsége, melyre a párizsi Le Monde felhívja a figyelmet. Az egyik a Juventus futball csapata, mely nemcsak Torinó és a Fiat büszkesége, de Olaszországnak is talán a legnagyobb presztízzsel rendelkező klubja. Amely hála az Agnelli családnak, tőkeerős is. Így tudta megvásárolni Cristiano Ronaldot a Real Madridtól. Igaz, hogy valószínűleg Ronaldo már túl van a csúcson, de vele a Juventus még igen szép eredményeket produkálhat. Ronaldo meg végtelenül hálás, mert nem kell a pályafutását az Egyesült Államokban vagy Kínában folytatnia. Igaz, hogy a Fiat művekben sztrájkot szerveztek Ronaldo méregdrága leigazolása ellen, de a munkabeszüntetési akció befuccsolt.
Nem sokan értettek egyet azzal, hogy a pénzt jobb lett volna béremelésre fordítani. A másik érdekes érdekeltsége az Agnelli családnak a londoni Economist. A liberális hetilap a globalizáció elszánt híve, és az elzárkózás legfőbb kritikusai közé tartozik. Ennek most különösen nagy jelentősége van, hiszen a Fehér Házban Donald Trump ül a maga America First programjával, Rómában pedig a jobboldali és baloldali populisták együtt kormányoznak. Kevés dologban értenek egyet, de abban igen, hogy küzdenek a globalizáció ellen. Ebben a környezetben az új Fiat vezetésnek nem lesz könnyű dolga.
