A külgazdasági és külügyminiszter az orosz energiapiaci cégek felsővezetésével ült egy színpadra Moszkvában, ahol ugyan háborúnak nevezte a háborút, de nem tett szemrehányást az oroszoknak, csak azt hangsúlyozta, hogy a magyaroknak a legfontosabb saját maguk.
Nagy Iván László
Csütörtök reggeli cikkünkben felidéztük, hogyan vált Szijjártó Péter lassan Putyin szendvicsemberévé, aki ugyan panaszkodik arra, hogy kritizálták, mégis úgy tesz, mintha természetes volna, hogy egy korábban évtizedekig tartó orosz megszállást elszenvedő uniós ország vezetője úgy tárgyal az Ukrajnát lerohanó Oroszország vezetőivel, mintha a barátaival találkozgatna.
Így lett Szijjártó Péter az orosz agresszor, Putyin szendvicsembere
Az orosz nagyhatalmi politika és Putyin elnök reklámembere lett alig egy évtized alatt Szijjártó Péter külügyminiszter - a szó szoros és átvitt értelmében is. Az orosz külügy nemcsak a Szputnyikkal oltott magyar miniszterrel reklámozta a vakcinát, de Moszkva más téren is hasznát veszi Szijjártónak.
A miniszter most azért is utazott az orosz fővárosba, hogy az Orosz Energiahét egyik beszélgetésén részt vegyen, egészen pontosan szankcionált orosz cégvezetőkkel (Alekszandr Gyukov, a Gazprom Nyefty vezérigazgatója, Leonyid Mikhelszon, a Novatek gázipari vállalat igazgatósági tagja, Igor Suvalov, a VEB.RF elnöke) és az energiaiügyi miniszterelnök-helyettes Alexander Novakkal ossza meg a színpadot. Tisztában van a kritikákkal, beszédét úgy kezdte:
e pillanatban nem alapvetés, hogy egy NATO- és EU-tag külügyminisztere itt ül a színpadon.
Úgy vélte, hogy a „jelenlegi, rettenetes helyzetben” a béke reményét ássa alá az, ha nem kommunikálunk egymással – Magyarország pedig a mielőbbi békében reménykedik. A háborút – bár a panel maga „geopolitikai zavarként” hivatkozott rá – háborúnak nevezte, amely miatt emberek szenvednek és halnak meg, az infláció Európában rekordokat dönt és energiaellátási krízisbe kerültünk. Hozzátette: a háború rossz dolog és a magyar kormány a legelejéről elítélte, béketárgyalásokért és tűzszünetért kampányolt. Azt is megjegyezte: bár naivnak tartják emiatt, reméli, hogy az amerikai és az orosz elnök le tudnak ülni tárgyalni Indonéziában (A november 15–16-i G20-as csúcson úgy tűnik, mindketten részt vesznek – a szerk. Szijjártó egyébként nem ejtette ki a száján Vlagyimir Putyin nevét.)
Szijjártó ezután arról beszélt:
az energiaügyi együttműködés fizikai, és nem politikai vagy ideológiai kérdés.
Példaként azt sorolta fel, hogy fűteni, meleg vizet használni, főzni mind fizikai szükségletek, semmi közük a politikához, éppen ezért dolgozik azon, hogy ez biztosított legyen.
Innentől előtérbe került az, ami a magyar kormány Oroszországgal kapcsolatos kommunikációját alapjaiban meghatározta: a mindent, főleg a morális kérdéseket felülíró öncélúság. A külügyminiszter arról beszélt:
A miniszter szerint energiaügyben „kiemelten őszintének” kell lenni – ezt annak apropóján mondta, hogy szerinte Európában a tározók kapacitása, és nem a tényleges fogyasztási szükséglet fényében beszélnek százalékos ellátottságról; állította, hogy a magyar felkészültség e tekintetben kétszerese az európainak.
Szijjártó végül kiemelte azt is, hogy kiharcolták a csővezetéken érkező orosz olaj kihagyását az embargóból, nukleáris energia terén pedig kitartanak a Roszatom vezette, de nyugati cégek által is támogatott paksi bővítés mellett. Beszéde zárszavaként pedig azt mondta:
rendkívül érdekeltek vagyunk a békében, de az energiaügy akkor is fizikai kérdés marad.
Később zöld energiáról kérdezték annak fényében, hogy szén- és atomenergiát is bevetnek az országok az energiaválságban. Szijjártó ezt is „praktikus, nem politikai” ügyként kezelte, hozzátéve, hogy bizonyos politikai erők a zöldpolitikát magának akarták tenni egyfajta „trendi, szexi” témaként.
Ő úgy véli, minél jobban ki van téve a zöldpolitika a nagyszínpadra, annál kevésbé lesz lényeges, a döntéshozók és az emberek szemében releváns téma. A környezetvédelmet ezért „kötelezettségnek” tartja a kormány a jövő nemzedékei érdekében, és pont emiatt tartja a nukleáris energiát tiszta, biztonság, olcsó és fenntartható, mondhatni zöld megoldásnak tartja. Hangsúlyozta: 40 éves tapasztalatunk van az atomenergiával és csak jó tapasztalatunk van, az erről szóló viták azonban politikai-ideológiai töltetűek.
A kormány „csalódott”, hogy az erőművek bezárása politikai kérdés lett, de nem kommentálják – „nem fáj a fogunk arra, hogy beleszóljunk más országok belpolitikájába.” Cserébe leszögezte: a cél az, hogy a gazdasági versenyképesség és a környezetvédelem kéz a kézben kell járjon, különben aláássuk a fenntarthatóság intézményét. Kiemelte azt is: Magyarország azon 20 ország egyike, ahol a GDP-növekedés kibocsátás-csökkenéssel járt együtt, és a Roszatommal közösen tervezett paksi bővítés 17 millió tonnával csökkenti a szén-dioxid kibocsátásunkat éves szinten. Ezek alapján szerinte nem kérdés racionálisan, hogy ezek után zöld-e a nukleáris energia, vagy sem.
Arról is beszélt, hogy Magyarország katalizátora az elektromos autós átmenetnek, elbüszkélkedett azzal, hogy Németország és Kína mellett csak Magyarországon van külön gyára a BMW-nek, a Mercedesnek és az Audinak, mindhárman nálunk készítik elő az elektromos járműreformjaikat, és a legnagyobb kínai és koreai akkumulátorgyártó is nálunk építi a legnagyobb európai üzemét. „Magyarország a legfontosabb összekötő kelet és nyugat között az elektromos autózás terén” – mondta. A miniszter szerint jól tesszük, hogy ezt is gyakorlatiasan kezeljük, mert azok az országok, ahol ez politikai kérdés volt, most vissza kell táncoljanak az energiaválság miatt.
Pokol Béla ötletelése után felmerül a kérdés: milyen jogi megoldásokkal lehetne megkötni a választásokon győzelemre esélyes Magyar Péter kezét? De a jövő évi választás előtt kérdés az is: kétharmad nélkül miként bonthatná vissza egy új kormány az Orbántól örökölt autokráciát?
Parázs vita zajlott az EP-ben Magyarországról.
Meglehetősen szabad kezet kapna rendkívüli helyzetekben a miniszter.
