Hagyományosan minden év decemberének közepén teszi közzé az Eurostat az Európai Unió polgárainak fogyasztási adatait. A most kiadott számokra finoman szólva sem lehetünk büszkék: ez alapján Magyarország az EU második legszegényebb országa, egyedül Bulgáriánál vagyunk jómódúbbak. A régiónkból Szlovákiával még csak-csak partiban vagyunk, de Romániához képest nem tartunk a kanyarban sem.

Mi is az a tényleges egyéni fogyasztás?

A szegénységet vagy a gazdagságot nagyon sokféleképp lehet mérni, az egyik legprecízebbnek tekintett mutatója ennek a tényleges egyéni fogyasztás – angol nevének a rövidítése alapján AIC (azaz actual individual consumption). Ez azt mutatja ki, hogy mennyi fogyasztási cikket és szolgáltatást vásárolnak a háztartások, illetve mennyit ad nekik az állam és a nonprofit intézmények. Ezt aztán kiegyensúlyozzák még azzal is, hogy milyen az árszínvonal az adott országban (magyarul kiszűrik azt a hatást, hogy ugyanannyi pénzért egészen más mennyiségű árut lehet vásárolni egy szófiai és egy berlini boltban), ezért nem is euróban vagy más pénznemben szoktak számolni, hanem vásárlóerő-paritáson.

Magyarországon a mutató értéke most az EU-átlag 70 százaléka, pontosan annyi, mint egy évvel korábban. Tavaly ilyenkor ennél a bolgár 61 és a horvát 68 százalékos adat volt rosszabb, és a mienkkel pontosan megegyezett a lettországi. Azóta Közép- és Kelet-Európa országainak mutatója a következőképp változott:

• Litvánia: 95 –> 97
• Csehország: 84 –>85
• Szlovénia: 82 –> 85
• Lengyelország: 83 –> 84
• Románia: 80 –> 84
• Észtország: 77 –> 80
• Lettország: 70 –> 76
• Horvátország: 68 –> 72
• Szlovákia: 71 –> 71
• Magyarország: 70 –> 70
• Bulgária: 61 –> 65

Az adatfeldolgozás nem gyors egy ennyire összetett témánál, ezért ezek a 2021-es helyzetet tükröző számok (az egy évvel korábbiak pedig értelemszerűen a 2020-as helyzetet mutatták). Ezen tehát csak részben látszik a brutális kormányzati osztogatás, ami a kampányra ráfordulva tavaly novemberben kezdődött el, és a végén nagyjából kétezer milliárd forintot szórtak ki a nép közé – az MNB elemzése szerint ennek abból az 1592 milliárdos részéből, amit már 2022-ben osztogattak el, több mint 1000 milliárdot már el is költöttek vásárlásra, házra, autóra vagy nyaralásra.

Az sem teljesen látszik ezen a számon, hogy azóta milyen brutális lett az infláció. Bár azt azért érdemes hozzátenni, hogy most nagyon barátinak tűnik a 2021-es 5,1 százalékos átlagos drágulás, azért tavaly az év második felében így is több olyan hónap volt, amikor ez volt az EU legnagyobb inflációja. Vagyis azért az, hogy nálunk sokkal hamarabb kezdett el minden drágulni – még bőven a háború és a szankciók előtt, amivel most a kormány mentegetőzik –, mint bárhol máshol Európában, az már megmutatkozik a most kiadott 2021-es adatokban is.

Ausztria felért a kontinens legszűkebb élbolyába

A leggazdagabb állam nem túl meglepő módon Luxemburg maradt, igaz, minimálisan csökkent a mutatójuk az EU-átlag 145 százalékáról 144-re. Mögöttük Németország következik a listán, ahol 124 százalékról 120-ra csökkent az érték, majd Dánia, ahol 122-ről 119-re. (A nem EU-tagok közül bemutatták még Norvégia, Svájc és Izland esetében is a számokat, a norvég 126-os és az izlandi, valamint svájci 119–119-es érték is kimondottan magas.)

Ausztria pedig az egy évvel korábbi ötödik helyről előrelépett a negyedikre, 116 százalékkal, de nem sokkal marad el tőlük a finn 112 és a svéd 111 százalékos mutató sem, azaz nem csak a kontinens nyugati részében találunk olyan helyeket, ahol nagyon jól lehet élni.

A GDP-adatunk nem is olyan rossz

Az Eurostat közzétette a másik, kimondottan fontos gazdasági mutatót is – szintén 2021-ről –: az egy főre jutó GDP-t. Ebben pedig a saját ligánkhoz képest egész elfogadható a magyar adat, legalábbis az nem rossz, hogy hátulról csak a hetedik hely a mienk.

Az egy főre jutó magyar GDP az uniós átlagnak pontosan a 75 százaléka, ezzel beértük a listán Portugáliát. Mögöttünk van Románia, Lettország, Horvátország, Szlovákia, Görögország és Bulgária. (Az európai listát Luxemburg, Írország és Dánia vezeti, Ausztria az ötödik.) Ebből a szempontból 2022 is elfogadható lesz számunkra, az év elején akkora volt a növekedés, hogy még a mostani gyenge teljesítmény is csak 5 százalék körülre húzza le az éves átlagot. És ahogy azt korábban már bemutattuk, ezt nem érdemes annyival elintézni, hogy „kit érdekel a GDP, amikor minden ennyire drágul”:

Mennyire számít a nagy GDP-növekedés, ha eközben az infláció és a forintárfolyam is rémes?

GDP-ből nem lehet ennivalót venni a boltban, a drágulás pedig óriási - lehetne rávágni a szép növekedési adatra, de az összkép ennél bonyolultabb. A kormány egy tanulságot levont a 2008-2009-es válságból: sokkal jobb a politikusok számára az, ha szétterítik a problémákat, és nem százezrek helyzete lesz elviselhetetlen, hanem millióké valamivel rosszabb, mint addig.

A növekedésünk fő okai között ott van az, hogy a szolgáltató szektor idén nyárra 2021-gyel ellentétben már magára talált, és az is, hogy az iparban a háború nagy leállásokat nem okozott – lehet mindkettőre azt mondani, hogy ilyen infláció mellett sovány vigasz, de valójában az, hogy tömeges munkahelyvesztés nincsen és úgy, ahogy pörög az ipar, a magyar gazdaság nagyon kevés jó híre közé tartozik. És persze azt is érdemes még hozzátenni: hiába nő a GDP-nk, ha egyszer a többlet jelentős részét azzal a lendülettel el is viszi az, hogy külföldről kell árukat behozni.

Hogyan oszlik meg a pénz?

Azt a KSH A háztartások életszínvonala című, szintén az év vége felé kiadott anyagában mutatja be évről évre, hogy az országon belül miként oszlott meg a jövedelem és hogyan alakult a fogyasztás. Az idei anyaguk szerint 2021-ben évi 1,92 millió, azaz havi 160 ezer forint volt az egy főre jutó nettó jövedelem (ebbe a háztartás minden tagja beleszámít, vagyis ahol négyen élnek együtt, ott 640 ezerre jön ki az átlag).

A társadalmi különbségek persze jelentősek. A háztartások legszegényebb ötöde például egy főre 94 ezer forintból kellene, hogy megéljen havonta, a leggazdagabb ötödnél 409 ezer forint ez a mutató. Aki pedig olyan háztartásban él, ahol az egy főre jutó havi nettó jövedelem 210 ezer forint fölött van, az már a magyar társadalom felső 40 százalékába tartozik.

Az is jól látszik, hogy a gyerekvállalás még mindig szegénységi kockázatot jelent. A gyerektelen háztartások havi átlagos jövedelme bruttó 232 ezer forint, a két felnőtt–egy gyerek családoké már csak 194 ezer, a két felnőtt, két gyerek családoké 170 500, a nagycsaládosoké pedig 146 ezer forint. Ahol pedig egy szülő neveli a gyerekét vagy gyerekeit, ott bruttó 161 ezer forint az átlag. (Ezeket a KSH éves szinten adja meg, ezt osztottuk le 12-vel, hogy havi bontásban könnyebben értelmezhető legyen. Nettó adatot sajnos nem minden számnál adtak meg.)

Arra is bemutattak példákat, mire megy el a pénz. A legszegényebb ötödnél az összes kiadás több mint felét elviszi az evés és a lakásfenntartás: a költések 32,4 százaléka megy ételre és alkoholmentes italra, 21,8 százalék lakásfenntartásra és rezsire. A harmadik legnagyobb tétel náluk a közlekedés, erre az összes pénzük 7,9 százalékát fordítják.

A leggazdagabb ötödben étkezésre a havi pénz 23 százaléka megy el, lakásra és rezsire 15,6 százalék. Ők arányaiban a közlekedésre költenek sokkal többet másoknál, az összes kiadásuk 12,9 százaléka megy el erre.

Ha azt nézzük, hogy a társadalom mekkora részét fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség, akkor a 19,4 százalékos magyar mutató az EU jobb felébe tartozik, az unió 13. helyére. A nemzetközi lista azért is különösen érdekes, mert mutatja, hogy a környékünk mennyire kétarcú: a lista vége és eleje is közép-, illetve kelet-európai országokkal van tele. Messze a legrosszabbak Románia (34,4), Bulgária (31,7), valamint Görögország (28,3), a legjobb négy közül viszont három is közép-európai: Csehország (10,7) és Szlovénia (13,2) mellett Szlovákia (15,6), közéjük csak Finnország ékelődött be a harmadik helyre.

Ahhoz, hogy valaki a veszélyeztetett körbe tartozzon, az kell, hogy három csoportból legalább egynek tagja legyen:

• Nagyon alacsony munkaintenzitásúnak számít az, aki olyan háztartásban él, ahol a 18–59 év közöttiek a lehetséges munkaidő 20 százalékában sem dolgoznak – 2021-ben 466 ezer ilyen magyar volt, ami jelentős növekedés a 2020-as 353 ezerhez képest.
• Relatív jövedelmi szegénységben él az, aki olyan háztartásban él, ahol az egy főre jutó jövedelem nem éri el az országos mediánérték 60 százalékát. Az ő számuk csökkent, a 2020-as 1 millió 219 ezerről 1 millió 167 ezerre.
• Súlyos deprivációban élőnek pedig az minősül, akire 13 szegénységi mutató közül legalább 7 igaz. Ők 2020-ban 795 ezren voltak, 2021-ben már 952 ezren.

Természetesen az egyes csoportok között bőven vannak átfedések. 2020-ban 1 millió 752 ezer magyar volt, aki legalább az egyik csoportba beletartozott a háromból, 2021-ben már 1 millió 844 ezer. Azoknak a száma pedig, akik mind a három veszélyeztetett csoportba beletartoztak egyszerre, 93 ezerről 146 ezerre nőtt.