A Szoboszlai-ügy tanulsága: ha tehetséges egy gyerek, gyorsan el kell vinni Magyarországról

A magyar futball modern kori történetének legnagyobb átigazolása az, hogy Szoboszlai Dominikot megvette a Liverpool. Ha csak a pénzt nézzük, akkor ez teljesen egyértelmű: az angol klub 70 millió eurót fizetett Szoboszlai játékjogáért, a lista második helyén az áll, amikor Szoboszlait 2021-ben a Lipcse megvette a Salzburgtól 22 millió euróért. Ha pedig azt nézzük, hogy mekkora presztízsű klubhoz került magyar focista, akkor sem lehet nagy vita arról, hogy az elmúlt pár évtized legnagyobb átigazolási híre ez.

Alig több, mint két hónappal az után jött ez a hír, hogy Csányi Sándor nyilvánosan kimondta, az utánpótlásba áramló pénz nem hasznosul megfelelően, akkorák a képzési hiányosságok. És valóban, ugyan 2010 óta dől a pénz a fociba, ez az első igazán nagy átigazolás. Ráadásul ez sem egy jól működő rendszer csúcsa, hanem egy egyszeri kiugró eset, rengeteg olyan elemmel, ami épp arról szólt, hogy vigyék a gyereket minél távolabb a magyar fősodortól.

Szoboszlai pályafutásának indulása már egészen kisgyerekként is arról szólt, hogy nem az akadémiai képzésnek hála, hanem annak ellenére lehessen egy focista sikeres. Hétéves sem volt még, amikor 2007-ben az utánpótlásedzőként dolgozó apja, Szoboszlai Zsolt két másik focistaapával együtt megalapította a Főnix Gold FC-t, mert nem érezték elegendőnek azt, amit a meglévő klubok gyerekcsapatainál kaphattak a kicsik. (A másik két alapító gyereke Bolla Bendegúz, aki most szintén válogatott, valamint Molnár Dominik, aki öt éve még az U19-es válogatottságig eljutott, de azóta elsüllyedt a karrierje.)

A Főnixben a koncepció az, hogy még az akadémiai kor kezdetét jelentő 14 év előtt foglalkozzanak a tehetséges gyerekekkel. Székesfehérvári csapatként logikus lett volna keresni a lehetőséget, hogy az onnan kikerülők a Videotonban játszhassanak, de a város nagy csapata akkoriban épp a nem sokkal korábban elindult felcsúti akadémiával akart együtt dolgozni. Szoboszlai esetében az MTK jelentette a továbblépést, 15-16 évesen ott játszott, mások mellett Bolla és a ma az Union Berlinben játszó Schäfer András csapattársaként.

De ekkor is egy váratlant húzott, amikor kiderült, hogy az egyik legerősebb magyar utánpótlásképző klub sem volt elég számára: az MTK külön engedélyével több hetet edzett a Red Bull Salzburgnál, úgy, hogy ekkor még nem volt szerződése az osztrákokkal. Bejött a számítás, 2017-ben már leigazolta a salzburgi akadémia.

Vagyis úgy ment el nem sokkal a 16. születésnapja után Magyarországról, hogy kiemelt utánpótlásképző klubnál alig pár hónapot töltött el.

Szoboszlai Dominik, a Red Bull Salzburg középpályása, miután szabadrúgásból gólt szerzett a másodosztályú Austria Lustenau ellen a labdarúgó Osztrák Kupa klagenfurti döntőjében 2020. május 29-én

MTI / EPA / Christian Bruna

Legalább ennyire fontos lépés volt, hogy együtt kezdett dolgozni az EM Sports menedzsmentirodával. Esterházy Mátyás (az egykor sikeres focista Esterházy Márton és Esterházy Péter unokaöccse) kapusként nem hagyott mély nyomot a magyar fociban, 10 NB I.-es meccsig jutott el, amelyeken meccsenkénti átlagban három gólt kapott. Menedzserként annál nagyobbat dobott: Szoboszlai, Schäfer és Bolla mellett a válogatottból Kalmár Zsolt és Demjén Patrik karrierjét is az EM Sports segíti. Szoboszlai esetében különösen látványos volt, ahogyan a pályafutását lépésről lépésre felépítették, úgy, hogy mindig eggyel magasabb szintre tudjon továbbmenni.

Jött előbb a salzburgi utánpótlás, majd a klub második csapata, aztán 18 éves korára került be a felnőttcsapatba, onnan szerződtette két évvel később az RP Leipzig, majd miután a német bajnokságban még tovább erősödött, a Liverpool. Megingást csak 2021 jelentett számára, amikor egy gyulladás utáni elhúzódó lábadozás miatt a teljes tavaszi szezont és az Európa-bajnokságot is ki kellett hagynia. Ez a folyamat így leírva teljesen logikusnak tűnik, de ha csak Dzsudzsák Balázs mahacskalai és moszkvai kalandjára visszaemlékszünk, máris érthető lesz, mennyire fontos, hogy egy fiatal tehetség karrierjét tudatosan építsék fel, és ne mindig a legjobban fizető lehetőséget válasszák, ahonnan szakmailag nincs továbblépés.

És Szoboszlaié nem egyedi eset. A magyar válogatott legutóbbi kezdőcsapatában öt olyan játékos volt, akinek csak kevés köze van a magyarországi akadémiákhoz:

• Szalai Attila 14 év 19 éves kora között a Rapid Wiennél nevelkedett (igaz, az ottani utánpótlásból kiöregedve hazatért a Mezőkövesdhez, onnan igazolt később külföldre),
• Willi Orbán Németországban született és nőtt fel, magyar válogatott azért lett, mert a német felnőttcsapatba nem hívták meg,
• Callum Styles soha nem játszott Magyarországon, eredendően brit állampolgár,
• Varga Barnabás pedig ugyan Szombathelyen kezdte a focit és ma NB I-es, de 16 és 26 éves kora között majdnem a teljes 2010-es évtizedet Ausztriában játszotta végig,
• és persze Szoboszlai kihagyhatatlan.

Aztán ott van még Kerkez Milos, aki ugyan honosított, de 16 éves korától magyar utánpótláscsapatokban játszott, szóval neki legalább van köze ehhez a rendszerhez. És ha nem volna sérült, Gulácsi Péternek bérelt helye lenne a kapuban – az, hogy ő európai szinten is a legjobbak között jegyzett kapus lett, a magyar utánpótlás sikere, de nem a közpénzben dúskáló NER-focié, hanem a Várszegi Gábor-féle Sándor Károly Akadémiáé, ahonnan 2008-ban ment el Liverpoolba.

Kerkez Milos a másnapi, olaszok elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésre készülő magyar labdarúgó-válogatott edzésén Telkiben 2022. szeptember 25-én.

MTI / Kovács Anikó

Vagyis most tartunk ott, hogy a legtöbbre értékelt magyar focisták nem az agyontámogatott magyarországi utánpótlásképzésből kerülnek ki, az NB I.-et sem árasztják el az akadémiákról kikerülő játékosok, az európai klubszinten már sikeresnek számító Ferencvárosban pedig csak mutatóba vannak magyarok. Schäfer nagyjából az egyetlen, aki most már a nagyon jó játékosok közé tartozik úgy, hogy az akadémista éveit végig itt töltötte, és felnőtt játékosként is az MTK-ból került külföldre.

Az MLSZ pedig épp pár hete döntött úgy, hogy átvariálja az utánpótlás-bajnokságok rendszerét, mert eddig ha a legjobb fiatalokat elküldték az NB III.-as tartalékcsapathoz, az U19-ben már csak a gyengébbeknek maradt hely, így viszont annak már nem nagyon maradt értelme. Mostantól nem kötelező U19-es csapatot indítani, a legjobb nevelőegyesületek közül pedig az MTK és a Kispest élt is a lehetőséggel, ami mutatja, hogy tényleg nem lehetett nagy siker az eddigi rendszer. Nagyon úgy tűnik, hogy Csányi Sándornak igaza van, a pénz mellett másra is szükség lenne ahhoz, hogy ne csak a rendszerből korán kivitt fiatalok és az ide igazolt külföldiek miatt lehessen siker a magyar fociban.