Az embereknek el kell fogadniuk, hogy szegényebbek, mint amilyenek voltak, és nem szabad magasabb béreket kérni, mert azzal ártanak a munkahelyüknek – az idei válságos időszak egyik emlékezetes pillanata volt, amikor Huw Pill, a Bank of England vezető közgazdásza ezzel a nem túl nagy szociális érzékenységről árulkodó ötlettel állt elő. Persze bármilyen szörnyű is volt ez a mondata, a válság egyik legnagyobb baja sok országban – így Magyarországon is – tényleg az volt, hogy ár-bér spirálba keveredtünk bele. Most, hogy az infláció lassul, és megindultak a 2024-es bértárgyalások is, érdemes megnézni: lassan közelítünk ennek a végéhez?

Az ár-bér spirál nem véletlenül az egyik legveszélyesebb folyamat, amitől a politikusok tartanak. Azt a helyzetet nevezik így, amikor minden nagyon drágul, emiatt a dolgozók magasabb fizetést kérnek, hogy meg tudjanak élni, a cégek bérköltsége így megugrik, amit valamiből ki kell gazdálkodniuk, tehát újra árakat emelnek – és kész az ördögi kör. Azért is rémesen kínos ez, mert önmagában a béremelést senki nem látja rossz hírnek, épeszű politikus nem mondhatja egy ilyen helyzetre azt, hogy ne kérjenek az emberek fizetésemelést.

Az elmúlt évekért is kompenzálni kell még

Pár mondat kell ezen a ponton az elméletről, mielőtt a mai magyar helyzetbe belemennénk. Ahogy azt Magda Kandil egy elemzésében bemutatta, három olyan jelenség van, amely alaposan megnöveli a veszélyt, hogy egy ilyen spirál kialakuljon:

• ha sok szektorban van munkaerőhiány, hiszen ekkor a dolgozók bátrabban kérnek magasabb fizetést,
• ha a cégvezetők és a dolgozók is úgy terveznek a bértárgyalásoknál, hogy tartósan nagy marad az infláció,
• és ha kínálati sokkhatás is mozgatja az árakat.

Teljesen egyértelmű, Magyarországon 2022-ben és 2023 első hónapjaiban egyszerre mindhárom feltétel teljesült, mostanra egy kicsit legalább részben javult a helyzet. Bármennyire is elsősorban a politikai kommunikáció szempontjából fontos az, hogy a kormány az infláció lassulását is valami hatalmas sikernek állítja be, az inflációs várakozások hűtése tényleg segíthet. Ha nem úgy számolunk, hogy gigantikus drágulás lesz jövőre, akkor talán kisebb béremelésekről lehet majd szó.

Bérrendezésért tüntető postások

MTI/Illyés Tibor

Csakhogy a valóságban nem pontosan ez látszik. A 2024-ről szóló bértárgyalásokon 10 százalék fölötti emelésekről van szó általában, a kormány 15 százalékos minimálbér-emelést pedzeget, amit részben követne a többi fizetés is – márpedig ez jóval afölött a körülbelül 6 százalékos infláció fölött van, amivel a kormánynál most 2024-re számolnak.

Annak, hogy ekkora az eltérés a tervezett infláció és a kért béremelések között, az egyik fontos magyarázata az, hogy a kormány már eddig sem volt képes megközelítőleg sem belőni, mekkora lesz az infláció: 2022-re 3 százalékos inflációt jósoltak, 2023-ra éves átlagban előbb 5,2 százalékosat, aztán ezt 15-re korrigálták. Viccnek azért durva – szóval érthető, ha az ember pesszimistább ennél (még akkor is, ha az elemzők szerint kivételesen bejöhet ez a 6 százalék környéki várakozás). De van még egy jelentős ok:

annyira nagy volt a drágulás az elmúlt másfél-két évben, és olyan mértékben felélték az emberek a tartalékaikat, hogy azt a mostani béremelésekkel kell még kompenzálni.

Akiken eddig spóroltak, azok most kérhetnek fizetésemelést

Persze az az egyetlen szám, hogy átlagban 15 százalék fölött nőttek az bérek, még nagyon sok mindent elfed. Az ár-bér spirál szempontjából az egyik legfontosabb részlet az, hogy

az állami cégeknél dolgozók, a szellemi munkások, a diplomások és a középvezetők kisebb fizetésemeléseket kaptak, mint a többiek.

A legnagyobb csoport ebből a felsorolásból az állami alkalmazottaké – az ő béremelésük üteme most kezdi utolérni a versenyszférában dolgozókét. A KSH a két legutóbbi havi adatban már csak 0,5-1 százalékponttal mérte a fizetéseik elmúlt 12 havi emelkedését a versenyszférában látott növekedés alá, de tavasszal és a nyár elején 3-8 százalékpontos elmaradások voltak. Most már záródik az olló, de jól látszik mindebből, hogy az állam csak mostanában, jókora lemaradással kezdte a saját dolgozóit kompenzálni a nagy inflációért, a versenyszférában pedig sokkal durvább az ár-bér spirál most.

A szellemi és a fizikai munka különbségéről még csak első féléves adatok vannak, abban a hat hónapban a fizikai munkások bére 14,4 százalékkal volt a 2022. január-júniusi fölött, a szellemi dolgozóké csak 12,4 százalékkal. Még látványosabb az, hogy az amúgy rémesen fizetett, szakképzettséget nem igénylő munkáknál 20,1 százalékkal nőtt az átlagkereset egy év alatt, míg a felsőfokú végzettséget megkívánó állásokban csak 13,7 százalékkal. Vagyis amíg az igazán durva infláció tartott, addig leginkább azoknak a béreit tudták emelni, akik korábban rosszabbul kerestek – viszont mivel a drágulást a jobban keresők sem ússzák meg, ők is jogosan kérnek újabb fizetésemelést 2024-re.

A Trenkwalder és a Moore Hungary nemrég kiadott felmérése ennél frissebb számokkal azt is bemutatta, hogy a harmadik negyedévben is inkább a betanított és a szakmunkások bérei nőttek: az ő átlagos órabérük 17,4 százalékkal volt magasabb, mint egy éve, míg a szellemi munkákban a középvezetők bére jóval infláció alatt, 9,2 százalékkal emelkedett. Nyilván utóbbi csoportban volt honnan emelkedni, de azért így is csak egy darabig lehet azt mondani egy középvezetőnek vagy egy diplomás szellemi dolgozónak, hogy a nehéz időben rajta spórol a cég.

AFP / Remi Decoster / Hans Lucas

És nem árt emlékezni még egy fontos részletre: hogy a reálkereset emelkedése önmagában nem jelenti az ár-bér spirál végét.

Jól fog hangozni, amint a KSH hamarosan kiadja majd a szeptemberi fizetési számokat és kijön, hogy a bérek már jobban nőnek, mint amennyivel az az árak emelkedtek, a kormány pedig azt reméli, hogy ettől majd az emberek újra elkezdenek vásárolni, és pörgetni a gazdaságot. De ez nem fog egyik pillanatról a másikra menni. Ahogy Virovácz Péter, az ING elemzője mondta: aligha hihetjük, hogy „pusztán azért, mert egy statisztikai érték negatívból pozitívba vált, a háztartások elkezdenek nagymértékben fogyasztani”, főleg miután

a lakosság jelentős része az elmúlt másfél évben felélte a megtakarításai nagy részét.

A munkaerőhiány is bekavarhat

A magyar gazdaság rossz időkön van túl, azonban egyvalami nem nagyon változott: a foglalkoztatottság szerencsére szinte mindvégig nagyon magas volt a válságban, most is az, a cégek így jókora munkaerőhiánnyal szembesülnek. Ez pedig azt is magával hozza, hogy a dolgozók nyugodtan kérhetnek magasabb fizetéseket, mert ha nem kapják meg, legfeljebb továbbállnak, a legtöbb ágazatban elég könnyen el tudnak helyezkedni egy másik cégnél.

A Moore Hungary már idézett elemzése az SSC-k példáján mutatta be ezt: ott egy év alatt több, mint duplájára nőtt a kilépő középvezetők aránya (3-ról majdnem 7 százalékra), a cégek között egyre nagyobb a verseny a képzett munkavállalók iránt, ez pedig további béremelésekhez vezethet.

Munkerőhiány miatt bezárt fonyódi étterem

Túry Gergely

A problémát nyilván az jelenti, hogy sok cég már most a pénzügyi határán jár, és nagyon komolyan meg kell válogatnia, mire ad ki pénzt. A további béremeléseknek ez lehet az egyik nagy fékezője, és izgalmas kérdése lesz a teljes magyar gazdaságnak, hogy még az előtt sikerül-e visszalökni a fogyasztást a válság előtti szintre, mielőtt vállalatok sora dőlne be. Egyelőre úgy néz ki, hogy sikerülni fog, de amint kicsit jobb lesz a cégek helyzete, azok a dolgozók is bátrabban kérhetnek fizetésemelést, akik eddig kénytelen-kelletlen elfogadták, hogy a cégük kisebb béremelésekkel próbálta túlélni a válságot.