Ritka fájdalmas feladat kitörni a spirálból, amikor az árak és a bérek egyszerre lőnek ki
Ár-bér spirál felé sodródik a világ és Magyarország is, vagy már épp ott is van – figyelmeztetnek egyre gyakrabban. Amikor a növekvő bérek és az elszálló árak egymást húzzák, az egy különleges időszak a gazdaságban, és olyan, amire nehéz jó megoldást találni. Ennek a hátterét járjuk körbe a közgazdasági elméleteket bemutató cikksorozatunk mostani részében.
Az inflációnak sok oka lehet, ahogy annak is, ha a fizetések a megszokottnál jobban emelkednek. Az ár-bér spirál viszont egy különösen veszélyes helyzet, amikor ez a kettő egymást pörgeti. Ilyenkor az árak látványosan megugranak, emiatt a dolgozók magasabb fizetést kérnek, a cégek viszont azért, hogy valamiből ki tudják gazdálkodni a béremelést, kénytelenek árat emelni, úgyhogy a dolgozók még magasabb fizetést kell, hogy kérjenek, és így tovább.
A probléma egyik alapja az, hogy igazából senki nem tudja, hol kezdődik el a folyamat, mondhatni, a közgazdaságtan „tyúk vagy tojás” kérdése ez. Van, amikor a fizetések nőnek túlságosan első lépésként, és akad olyan helyzet, amikor az infláció szabadul el, hogy aztán a bérek kövessék. Emiatt nehéz is egy olyan megoldást javasolni a helyzetre, ami mindig ugyanolyan jól működik. És persze az is nehezíti a megoldás keresését, hogy a probléma egyik fele, a béremelkedés önmagában egy nagyon jó dolog, egészen addig, amíg nem mi vagyunk a vásárlók, akiknek ki kell fizetniük más fizetésének növekedését. Úgy kell közbelépni, hogy az eredmény ne az legyen, hogy elsőnek a bérek emelkedése áll meg, és az infláció csak később fékez – egy közgazdasági egyenletben lehet ez is jó megoldás, de a gyakorlatban mégis jobb lenne ezt elkerülni.
Ez így levezetve annyira egyszerűen tűnik, hogy már-már azon csodálkoznánk, miért nem jelent minden infláció vagy minden béremelkedés automatikusan ár-bér spirált. A válasz az, hogy vannak olyan jelenségek, amelyek jócskán megnövelik a spirál kialakulásának veszélyét – ezt igazán alaposan Magda Kandil egy 2003-as elemzésében vezette le:
- ha feszes a munkaerőpiac, azaz sok szektorban munkaerőhiány van, és komoly a verseny a cégek között a munkavállalókért, akkor a dolgozók sikeresebben kérhetnek nagy fizetésemelést,
- ha valamilyen kínálati sokkhatás hirtelen megrángatja az árakat, az sokat ront a helyzeten,
- ha pedig a cégvezetők és a dolgozók is úgy terveznek, hogy tartósan nagy lesz az infláció, az nem csak egy öngerjesztő folyamatot indíthat be, hanem a béremelési hajlandóságot is megnöveli.
Jól látszik, most egyszerre teljesül mindhárom feltétel.
Hogyan sikerül az Orbán-kormánynak úgy tennie, mintha végtelen pénze lenne?
Durván megemelte inflációs prognózisát a Magyar Nemzeti Bank, a pénzügyminiszter pedig költségvetési kiigazítást ígért, de csak a választások utánra. Mindeközben a kormány zavartalanul vádolja az ellenzéket azzal, hogy megszorításokra készül.