MNB: Nem sok közük van Nagy Mártonék álmainak a valósághoz

Szépen hangzó célok, néha csúnyán túláltalánosítva, néha váratlanul konkrét számokkal, ránézésre már-már véletlenszerűen egymás mellé dobálva – így mutattuk be nemrég a Nemzetgazdasági Minisztérium 2024–2030-as versenyképességi stratégiáját. Ez volt az a dokumentum, amelyet az NGM az elkészülte után hetekig nem is hozott nyilvánosságra a saját oldalán, csak pár más szervezetnek elküldte, majd miután mi ezek alapján bemutattuk, gyorsan kitették a kormány honlapjára, méghozzá úgy, hogy kijavították benne a szöveg ordító magyartalanságait, legalábbis azokat, amelyek Nagy Márton köszöntőjében voltak. Most a Magyar Nemzeti Bank is elemezte az anyagot, és nagyon csúnyán lehúzta.

Az NGM szerint a cél az, hogy 2030-ra elérjük az EU fejlettségének 90 százalékát, amit úgy részleteztek a szerzők, hogy egy grafikonon a mostani helyzet és a 2030-as cél között húztak egy egyenes vonalat. Az MNB szerint

a makrogazdasági pálya nincs összhangban a gazdaságtörténeti realitásokkal és a hazánk előtt álló gazdasági kihívások jellegével.

Arról is értekezett a jegybank kritikája, hogy az NGM-stratégia ugyan felsorol fejlesztési célokat, de ezek „általános hívószavak”, azok a strukturális reformok pedig, amelyek a gazdaságunk versenyképességét javítanák, „kevéssé azonosíthatók”. Pedig a célok többsége jó, csak épp nincs alátámasztva a stratégiában – írták.

A terv pénzügyi hátteréről az NGM azt írta, pénzt kell kérni az EU-tól, vagy ha az nincs, akkor hazai forrásokat kell bevonni – ennél azért joggal várna el több konkrétumot az olvasó. Az MNB bele is kötött ebbe, mint írták, „a stratégia finanszírozási tervet nem tartalmaz”, a költségvetési hiányt csökkenteni kell, úgyhogy még annyi pénzügyi mozgástere sem marad a kormánynak, mint amennyi most van, az EU-pénzek megérkezése pedig évek óta kérdéses.

Az MNB úgy látja, hogy a kormány a gazdasági növekedés mennyiségi tényezőire fókuszál – azaz dolgozzon még több ember, legyen több export, beruházás –, ehelyett viszont akkor lehet esélyünk javítani a versenyképességet, ha a minőséggel foglalkozunk. A feldolgozóipar gazdasági súlyának növelése helyett tudásalapú szolgáltató szektorra van szükség a jegybank szerint. Viszont a stratégiának nem hangsúlyos része az oktatás, pedig ebben lehetne előrelépni.

Arra is kitér az elemzés, hogy az NGM több olyan célt fogalmazott meg, amely teljesen irreális:

• A vágyott 85 százalékos foglalkoztatottság most sehol nincs meg az EU-ban.
• Az innovációs listán 7 év alatt 11 helyezést kellene javítani, úgy, hogy az előző 7 évben 1 helyet rontottunk.
• A munkatermelékenységet 25-30 százalékkal kellene javítani úgy, hogy most a 4. legrosszabbak vagyunk az EU-ban.
• A tudásintenzív beruházások arányát pedig azután pörgetnék fel 30 százalékkal, hogy az Unió harmadik leggyengébb helyezése a miénk.

Ráadásul az elmúlt években az építések domináltak a beruházások között, nem a tudásalapúak – innen kellene most teljes fordulatot elérni. De helytelen cél az MNB szerint az is, hogy az export mennyiségét kellene növelni. A magyar exportnak ugyanis 48 százaléka nem hazai hozzáadott termék (ez az EU 5. leggyengébb mutatója), tehát az exportunk nagy része csak átfolyó érték. A feladat sokkal inkább az exportunk minőségi szerkezetén javítani.

A konklúzió az a jegybank szerint, hogy

a stratégia nem tekinthető átfogó, a versenyképességi fordulatot komplexen támogató gazdaságpolitikai programnak.

A mi elemzésünket a stratégiáról itt olvashatják el: