Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk, hogyan!
Összesen 300 millió forintos tartozást akarnak behajtani a hatóságok egy Bodnár Fanni nevű nőn, aki egy Hajdú-Bihar megyei cégcsoportban vállalt fokozatosan egyre nagyobb szerepet. A nő a 444-nek számolt be arról, hogyan vált strómanná, miként alakultak az ügyletek a feje fölött, és mekkora hatása volt a helyi üzleti életre Tasó László fideszes országgyűlési képviselőnek (képünkön).
Bodnár Fanni először a nyíradonyi polgármesteri hivatalban kezdett dolgozni, ahol megismerkedett a Nyíradonyi Vagyonkezelő Kft. pénzügyi irodavezetőjével, Czifra Erzsébettel. Évekkel később Czifra állást ajánlott neki, amikor férjével, Tasó Jánossal (Tasó László unokaöccsével) közös vállalkozást indítottak, nem sokkal később pedig arra kérték, adja a nevét egy alvó építőipari céghez. Annak felfuttatásához ugyanis egy tiszta emberre volt szükségük, akinek nincs adóssága, Bodnár pedig elvállalta a feladatot, hiszen, mint mondta, teljesen megbízott Czifrában, és gondolta, természetes, hogy segít neki. A házaspár megnyugtatta, hogy neki ezzel többletmunkája nem lesz, intéznek mindent helyette, neki csak alá kellett írnia kitöltetlen készpénzfelvételi bizonylatokat, hogy azt is tudják intézni nélküle, a banki belépési kódok pedig Czifra telefonjára is be voltak állítva.
Egy idő után azonban a cégnek fizetési nehézségei adódtak, hiába nyerték el sorra az uniós forrásból kiírt önkormányzati közbeszerzéseket, a nyereség végig alacsony maradt. Eközben a cég adósságai meredeken emelkedni kezdtek, 2020-ra a mérlege szerint elérték a 748 millió forintot, ebben az évben indultak először végrehajtások a céggel szemben.
Végül, 2022 nyarára, a kifizetetlen számlák bedöntötték mindkét céget, és megindult a felszámolásuk, félbehagyott munkákat, rendezetlen és befejezetlen pályázatokat, kifizetetlen alvállalkozókat és bajba kerülő önkormányzatokat hagyva maga után – írja a 444. A NAV vizsgálatot indított gazdasági társaság vezető tisztviselőinek felelőssége ügyében, Bodnár pedig arról számolt be, hogy a nyomozóktól tanulta meg, mit is jelent az, hogy „stróman”. „Nem akarok beletörődni, hogy énnekem ezt vissza kell fizetnem” – nyilatkozta a nő.
Mint mondja, egy idő után olyan munkákba vágott bele a cég, amelyekre maguktól nem pályáztak volna. Azt Tasó Jánostól hallotta, hogy egy konkrét beruházást azért kellett elvállalni, „mert a Nagy Sas elrendelte”. A lap visszakérdezésére, hogy ki a Nagy Sas, Bodnár Fanni Tasó László képviselőt említette. Mesélt arról is, hogy volt fültanúja Tasó János és a nagybátyja között folytatott telefonbeszélgetéseknek, amelyekben a projektek állapotáról érdeklődött a képviselő. A cégvezető igyekezett mindig megnyugtató választ adni, Bodnár pedig, bár tudta, hogy ez nem felel meg az igazságnak, nem szólt hozzá, mert mint mondja, „kuss volt a neve”.
Mostanra jól látszik, hogy a politikus próbál elhatárolódni Tasó Jánostól, az általa szerkesztett, a helyi Fidesz által kiadott újságban például azt írta: „A ravaszul összerakott hazugságokkal ellentétben a vérrokonommal sem voltam és vagyok üzleti kapcsolatban, akinek súlyos erkölcsi és anyagi károkozása megbocsáthatatlan.”
