Egy átlagos amerikai Amazon-dolgozónak 207 évig kellene élnie ahhoz, hogy annyi szén-dioxidot bocsásson ki, mint Jeff Bezos magángépe egyetlen év alatt – többek közül ez derül ki az Oxfam friss klímakutatásából, amely arra mutat rá, hogy a klímaváltozás hatásaiért elsősorban az a szűk elit a felelős, akinek az életét a legkevésbé befolyásolják az egyre radikálisabb környezeti változások.

Nem Bezos az egyetlen szupergazdag, aki szeret a levegőben időzni. Az Amazon-vezér gépe évi 25 napot töltött a levegőben, amivel 2908 tonna szén-dioxidot juttatott a levegőbe, miközben a világ leggazdagabb embere, Elon Musk két magánrepülőjével közel kétszer ennyit, 5497 tonnát. Az 50 legnagyobb vagyonú ember közül 23-nak van beazonosítható magángépe, amelyek átlagosan 425 órát repülnek egy év alatt, annyit, mintha tízszer körberepülnék a földet.

Még a magángépeknél is súlyosabban járulnak hozzá a globális felmelegedéshez a luxusjachtok, amelyek évente átlagosan 5672 tonna szén-dioxidot bocsátanak ki, miközben számuk 2000 óta megduplázódott. Egy szuperjachttal és magángéppel is rendelkező milliárdosnak mindössze két hétre van szüksége ahhoz, hogy annyi szén-dioxidot juttasson a levegőbe, mint egy átlagos ember egész élete alatt.

A milliárdosok azonban nem csak a kényelem kedvéért szennyezik a levegőt, hanem azért is, hogy tovább gyarapítsák a már eleve felfoghatatlan vagyonukat. Gazdasági érdekeltségeiken keresztül átlagosan évente 2,6 millió tonna szén-dioxidot bocsátanak ki, 340-szer annyit, mint jachtkjaikon és repülőikön keresztül. Befektetéseik jelentős része, mintegy 40 százaléka még úgy is magas kibocsátással járó területen található, ha a definíciót a lehető legszűkebben értelmezzük, az egyébként szintén jelentős környezeti hatásokkal járó divatipar és kereskedelem figyelembevételével már kétharmad fölötti ez az arány.

Miközben saját anyagi helyzetüket javítják, a globális gazdaságra súlyos negatív hatással vannak a szupergazdagok szén-dioxid-kibocsátásukon keresztül: a kutatók szerint 1990 és 2019 között összesen 2,9 ezer milliárd dollárral, több mint egy billiárd (milliószor milliárd) forinttal csökkentette a világgazdaság teljesítményét azzal, hogy hozzájárult a hőmérséklet emelkedéséhez – ez a teljes 2023-as magyar GDP-nek több mint 13-szorosa. A hőség miatt elsősorban a mezőgazdaság, a munkaerő-igényes ágazatok termelése csökken, az energiafelhasználás pedig nő, éppen ezért a globális felmelegedés gazdasági hatásai kiemelten érintik a globális dél országait, miközben a klímaváltozás miatt jelentős mértékben éppen az északi vállalatok profithajszolása rejlik.

A tanulmány szerint a globális felső 1 százalék 1990 és 2030 közötti kibocsátása összesen 52,6 milliárd dollárt okozott közepesen magas jövedelmű és annál szegényebb országoknak, miközben a magas jövedelműek 5,8 milliárd dollár extraprofitra tettek szert a kibocsátás növelésének köszönhetően. Minél szegényebb egy ország, annál nagyobb gazdasági nehézségeket okoz számára az éghajlatváltozás, a legrosszabb helyzetben Szubszaharai Afrika országai vannak.

A szupergazdagok karbonkibocsátása még kézzelfoghatóbb van milliók életére azáltal, hogy csökkenti a gabonatermelést. A kutatók úgy számolnak, hogy az 1990 és 2019 között a legvagyonosabbak fogyasztási kibocsátásának következtében – amiben a cégeikhez köthető szennyezés még nincs is benne – kieső termés 1990 és 2030 között évi 14,5 millió ember ellátásához lett volna elég. A klímapazarló életmód emberéleteket is követel, a számítások szerint 1,5 millió ember fog meghalni a leggazdagabb 1 százalék 2015 és 2019 közötti, mindössze négy éves fogyasztási szén-dioxid-kibocsátása miatt. Ahogy a gazdasági károk, úgy az emberáldozatok is elsősorban a szegény országokat érintik, az összes, a klímaváltozás miatt bekövetkező haláleset 78 százaléka alacsony és közepesen alacsony jövedelmű országokban történhet. Az egyenlőtlenség még országokon belül is jellemző: Indiában a legextrémebb hőségek idején akár 5 fok is lehet a különbség a nyomornegyedek és a közeli, magasabb jövedelműek adott városrészek hőmérséklete között.

A tanulmány összeállítói javaslatokat is megfogalmaznak az országok kormányai számára, hogy hogyan vehetik rá a leggazdagabbakat karbonkibocsátásuk csökkentésére. Ezek között szerepel a párizsi egyezménynek megfelelő nemzeti klímatervek készítése és elfogadása, valamint a szupergazdagok megadóztatása akár 60 százalékos jövedelemadóval, amellyel akár az Egyesült Királyság teljes szén-dioxid-kibocsátásával megegyező mértékben visszaszoríthatnák a szupergazdagok klímaszennyezését. A luxusjachtokhoz és magánrepülőkhöz hasonló, karbonintenzív luxustermékek esetében pedig teljes tiltást javasolnak a kutatók, de fontos lenne szerintük a jelentős kibocsátással bíró cégek szigorúbb szabályozása is.

A konkrét javaslatok mellett általánosabb célkitűzéseket is a döntéshozók figyelmébe ajánlanak az Oxfam kutatói, többek között azt, hogy csökkentsék a jövedelmi egyenlőtlenségeket, felejtsék el a GDP-növekedést, mint vallásos meggyőződéssel üldözött célt, sőt, forduljanak el teljesen a neoliberális gazdaságpolitikától.