Reflektorfényben a vagyonadó
A téma rekordgyorsasággal került terítékre. A kormányzati szándék egyértelmű.
A Tisza-kormány célja, hogy 2030-ra minden feltétel adott legyen az euró magyarországi bevezetésére. Önmagában az alapfeltételek teljesítése stabil gazdaságot és alacsony inflációt feltételez, aminek a magyar fogyasztók nyilván örülnének, ám az exportszektor előtt ez új kihívást nyitna meg, miután a kivitelre termelő hazai cégek akkor keresnek a legjobban, amikor gyenge a forint az euróhoz képest, hiszen minél magasabb a váltószám, annál több forintot keresnek ugyanannyi eurón.
Ezen dilemmázik friss posztjában Zsiday Viktor befektetési elemző is, aki a fenti kettőséget figyelembe véve kiszámolta, hogy szerinte milyen árfolyamon lenne ideális bevezetni az eurót.
https://hvg.hu/360/20260516_eurobevezetes-feltetelek-szigor-es-trukkok-rogos-ut-akozos-penzhez-hvg
A világ legnagyobb a megélhetési költségekkel foglalkozó adatbázisa, a Numbeo adatai alapján
- összehasonlította a hozzánk nagyjából hasonló fejlettségű, környező exszocialista országok fővárosainak átlagos árszínvonalát a magyar fővároséval,
- hasonló árszintet feltételezve megnézte, milyen euró-forint árfolyamok mellett lenne ugyanaz a numbeo által figyelt, elég reprezentatív termékkosár ára a különböző helyeken, mint Budapesten,
- majd figyelembe vette azt is, hogy a fejlettebb országokban jellemzően magasabb az árszint, a fejletlenebbekben alacsonyabb,
- és az Eurostat egy főre jutó PPP alapú GDP adatával kiigazította az árfolyamokat.
Ezek alapján az egyensúlyi árak átlaga 390 euró/forintos árfolyamra jött ki, ha pedig eltekint a drágább eurójú Romániától, akkor az érték 380.
Zsiday szerint az ideális értéket a kettő között kell keresgélni, szerinte
360-380 között lenne helyes megcélozni a bevezetéskori árfolyamot.
Ha figyelembe vesszük, hogy az EU-s források várható megindulása az erős felértékelődés felé mutat (illetve az is, hogy Magyarország igen vonzó spekulatív célpont is lehet), szerinte
megakadályozandó a túl erős árfolyamot valószínűleg célszerű gyors ütemben kamatot csökkenteni, amennyiben az inflációs folyamatok ezt nem akadályozzák nagyon. Ennek meglenne az az előnye is, hogy az ország finanszírozása gyorsan válna olcsóbbá, illetve a vállalati/lakossági kamatstopokat és támogatott hiteleket ki lehetne vezetni, mert a piaci sem lenne sokkal drágább.
