Amire józan ésszel számítani lehetett, az bekövetkezni látszik: beindult a bankoknál a fűnyíró, sorra jönnek a hírek az elbocsátásokról. Ki elmondja, ki nem, a kommunikációs osztályoknak megvan a kellemetlen feladat. Matolcsy miniszternek is lesz dolga, ha minden bankot személyesen akar lecseszni, aki elbocsát és csökkenti aktivitását.

Pedig nem kell ahhoz közgazdásznak lenni, hogy belássuk az alapvető összefüggést: akit az állam csontig sanyargat, az nem hitelezni fog, hanem racionalizál, menti a menthetőt, csökkenti a veszteségét, szívatja az ügyfeleit. A legfrissebb eset a Raiffeisené, az [origo] cikke szerint ez az osztrák bank is fiókokat zár be és több száz embert rúg ki.

Az elmúlt hetekben a CIB és az Erste jelentette be, hogy karcsúsít, az Unicredit pedig teljesen leállt a terjeszkedéssel. (A K&H Bank már tavaly novemberben közölte, hogy racionalizálja a létszámot, idén februárban pedig azt, hogy bezár 8 fiókot.) Mi több más bank mellett biztosítókról is hallottunk, ahol beindult az elbocsátási hullám és rettegnek a dolgozók, hogy ki kerül lapátra és ki nem.

Persze lehet azon vitatkozni, hogy bankadó és végtörlesztés nélkül mi lenne a helyzet, egy kis részét még rá lehet kenni az európai válságra, de a Raiffeisen vezérének nyilatkozata arra utal: ez bizony döntően a magyar kormány unortodox gazdaságpolitikájának köszönhető: ők lényegében mindenhol nyereségesek, csak Magyarországon lökték őket irgalmatlan bukóba.