Mindannyian emlékszünk, tizenévesen mennyire fájt, amikor nem hívtak meg minket valahova. A mai kamaszok számára ez még kínzóbb lehet, hiszen a közösségi médiából élőben követhetik, miből maradnak ki. Sőt azt is láthatják, mi történik a buliban, hiszen a vendégek folyamatosan töltik fel a képeket és videókat.

A tizenévesek életében státuszépítő szerepük van a buliknak. A vendéglátó egyetlen estére a hierarchia élére kerül: ő dönti el, ki érdemes rá, hogy ott legyen. Akármi is az oka, hogy nem hívták meg, segítsünk neki távolabbról nézni a helyzetet, hogy meg tudjon küzdeni ezzel a teherrel.

Ha a vendéglátó korábban lányunk barátnője volt, szülőként elsőre sokkolhat minket a hír. Dühösek vagyunk, és a nevelésünk csődjének érezzük, hogy gyermekünk jelenlétét nem találták kívánatosnak.

Mi járhat a gyerek fejében?

A kamaszok még tanulják a tudatosságot és a tetteik következményeinek felmérését. Az önmegfigyelés képessége idővel fejlődik, gyermekünknek azonban egyelőre fogalma sincs, miért nem hívták meg, ami még inkább összezavarja és elkeseríti.

Emiatt esetleg teljesen kirekesztettnek érezheti magát. A vendéglátót esetleg nem is igazán kedveli, azt viszont megalázónak tartja, hogy mindenki szeme láttára maradt le a buliról és a fotókról is.

Aggódik, hogy titokban a többi barátnője sem kedveli, és a háta mögött szervezték meg a bulit. Muszáj folyton lesnie a telefonját, hogy kiderítse, a barátai közül kik vannak ott, és a képek és posztok alapján megtudja, mi történik.

Hogyan reagálhat egy szülő az adott helyzetben?

Kérjük meg gyerekünket, hogy logikusan gondolja végig, miért nem hívták meg. Lehet, hogy nem volt elég hely? Írjuk össze a lehetséges okokat, akár a legnevetségesebbeket is, majd gondoljuk át a valószínűségüket. Ez segíthet kimondani, megítélni és talán feldolgozni is az aggodalmait.

Segítsük elterelni a figyelmét. Egyik este szervezzünk közösen valamilyen minőségi programot, hogy érezze, fontos nekünk. Vagy hívja át egy rég nem látott barátnőjét. A figyelemelterelés bizonyítottan a legjobb módszer a kimaradástól való félelem kezelésére.

Semmiképp se mutassuk ki a felháborodásunkat, hiszen azzal azt üzennénk, hogy valóban katasztrófa történt. Meséljük el, hogy sokan élnek át hasonló mellőzöttséget, és idézzük fel saját emlékeinket. Az élet nem tökéletes, és el kell fogadnunk, hogy nem szerethet minket mindenki.

Mit tehet a szülő hosszú távon?

hvgkonyvek.hu

Mivel gyerekünket elutasították, úgy érzi, a társasági élete kicsúszott a kezei közül. Segítsünk neki visszatalálni, mondjuk el, hogyan tud szélesebb ismeretségi kört kiépíteni. Ha egy összeveszés miatt nem hívták meg, el kellene gondolkodnia, hogyan hozhatja helyre a kapcsolatot.

Még ha higgadtan fogadta is, hogy nem hívták meg, lehet, hogy nehéz a szíve. Ha nem akarja megosztani velünk, miért maradt otthon, beszélgessünk arról, mások hogyan élik meg, ha kimaradnak valamiből, hogy ő is ki tudja mondani, mit érez.

Meséljünk neki a csoporton belüli helyezkedésekről, és arról, hogy a bulik alkalmat adnak kinyilvánítani, ki tartozik egy klikkhez, és ki nem, hogy a klikket exkluzívnak érezhessék. Ha gyakran érzi úgy, hogy a perifériára szorul, talán új csoport után kellene néznie.

A fenti cikk a Mi jár a kamasz fejében? című könyv szerkesztett részlete.

Az Angharad Rudkin könyvében szereplő több mint 100 mindennapi helyzet segítségével megtudhatjuk, mit tegyünk, amikor gyerekünk ránk csapja az ajtót, és hogyan kezeljük például az online biztonságával, a szorongásával, az iskolai teljesítményével és a szexualitásával kapcsolatos kérdéseket. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.