Világörökség-várományos, kiemelten védett régészeti lelőhelyet veszélyeztetne egy mosonmagyaróvári 260 lakásos fejlesztés, amire egyhangú nemet mondott a város képviselő-testülete.
„A világörökség várományos területet gyakorlatilag úgy kell kezelni, mintha már világörökség-terület lenne. Minden beruházást régészeti feltárásnak kell megelőznie, mindennemű beépítést a területi tervtanács bírál el” – olvasható abban az előterjesztésben, ami alapján csütörtök délután döntenie kellett a városi képviselőknek arról: akarják-e vagy sem, hogy két, ilyen különleges státuszú telket lakótömbökkel építsenek be.
Az anyagot benyújtó Szabó Miklós polgármester érvei szerint, ha elhamarkodottan építkeznek az ominózus területen, „örökre elvesznek az itteni világörökségi lehetőségek”. Olvasható benne az is, hogy a múlt században többször folytak ott régészeti ásatások, s mindig római kori emlékekre bukkantak.
Az ominózus lakópark egy olyan otthon startos – azaz, még az Orbán-kormány által az első lakásvásárlóknak szánt, relatíve kedvező árat és hitelfeltételeket biztosító – fejlesztés lenne, amely kiemelt státuszt kapott, vagyis nagyrészt mentesült a helyi építési szabályok alól. A Botanic Residence Lakópark névre keresztelt projektet az Adaste 2003 Ingatlanberuházó Kft. futtatná. A helyi vállalkozók kezében lévő Adaste a honlapján tíz mosonmagyaróvári lakásfejlesztést mutat be, köztük a Duna-parti, az egykori laktanya ősfás területén, a növényzet megóvásával épült Beach Club Lakóparkot. (A fejlesztőcég egyik tulajdonosa, Szeredi Ádám a helyi termálfürdőt és a hozzá kapcsolódó létesítményeket üzemeltető Flexum Zrt.-ből is ismert.)
A Tisza-kormány azonban májusban arról rendelkezett, hogy felül kell vizsgálni a kiváltságos otthon startos építkezéseket, majd az év végéig jegelte is az engedélyezésüket. A Közlekedési és Beruházási Minisztérium több kérdést is feltett a mosonmagyaróvári önkormányzatnak, hogy a végső döntés előtt tisztában legyen a helyiek korábban elhanyagolt szempontjaival.
A tárca rákérdezett, támogatja-e az önkormányzat a tervezett lakópark felépítését, illetve, milyen feltételek mellett támogatná? Elképzelhető-e megállapodás a szükséges infrastrukturális fejlesztésekről a beruházóval? Ha erre nincs esély, támogatná-e az önkormányzat a projektet akkor, ha maga a tárca állapodna meg vele a szükséges közlekedési, közmű-, humán- és zöldinfrastruktúra fejlesztésének az átvállalásáról? Ha pedig az önkormányzat végképp, semmilyen körülmények között sem támogatja az építkezést, indokolja meg részletesen, miért nem.
Mosonmagyaróváron egyértelmű „nem” lett a döntés, az önkormányzat nem hajlik a megegyezésre.
Az elutasításnak csak az egyik indoka a terület régészeti jelentősége. A másik fontos szempont az – olvasható az előterjesztésben –, hogy az önkormányzat nem rendelkezik azokkal az információkkal, amelyek alapján fel tudná mérni az építkezés környezeti és egyéb hatásait, és megalapozott döntést hozhatna. A 31 ezer fős lakosú városban viszonylag nagyszabású, komoly forgalmat generáló építkezés lenne a tervezett – első ütemben – négyszer 52 lakásos tömb, öt üzlet és 417 parkolóhely, amelyekből 242 nyitott térben, 172 teremgarázsban lenne.
Arról nem beszélve, hogy a helyi szabályok szerint ezek a telkek nem beépítésre szántak, csak speciális, a tulajdonosok és a személyzet használatára szolgáló, illetve közösségi célú épületek létesíthetők rajtuk, a zöldfelület arányának pedig legalább 40 százalékosnak kell lennie. Miután az önkormányzat „továbbtervezendő” területnek tartja a két telket, eredetileg hároméves változtatási tilalmat rendelt volna el rá eredetileg.
A felülvizsgálandó kiemelő kormányrendelet ugyanakkor 35 százalékra csökkentette a minimális zöldfelületet, 45 százalékos beépítettséget engedett a földfelszín alatt és felett, a házak 15 méter magasak lehetnének, továbbá „a lakórendeltetés elhelyezése, összes hasznos alapterülete, ingatlanon belüli aránya, ingatlanon belüli darabszáma nem korlátozott”. Ha bármelyik nem egyeztethető össze a helyi szabályokkal – márpedig nem –, akkor az utóbbiak figyelmen kívül hagyhatók.
A mosonmagyaróvári projekt persze kicsiny a közvéleményt borzoló, hatalmas, több ezer lakásos, fővárosi betonszörny-tervekhez képest. Ilyen például a csőddel küzdő Bayer Construct egyik leánycégének Szilas Liget projektje, ami ellen Vitézy Dávid közlekedési és fejlesztési miniszter is hevesen kikelt még fővárosi képviselő korában. S ami miatt a XV. kerületi önkormányzat az Alkotmánybírósághoz is fordult, a helyiek alapvető jogainak a semmibe vétele miatt. Ám minden, a levegőben lógó, vitatható építkezésre nézve iránymutató lehet, tudomásul veszi-e a kormány, hogy a mosonmagyaróvári önkormányzat nem kér a Botanic Residence Lakóparkból vagy a lakáspiaci érdekek mentén kompromisszumos megoldásra törekszik a beruházóval.
Egy fideszes szabálynak köszönhetően a Tisza-kormány stratégiai jelentőségűvé minősíthetné a Bayer Construct csődjét, amivel elővásárlási joghoz juthatna a majdani felszámolásban.
Nyitóképünk illusztráció. Forrás: HVG / Stiller Ákos
