Biztonsági emberek vették át az irányítást több napra az egyik dunaújvárosi erőműben
Egy jogvita vezethetett oda, hogy májusban biztonsági emberek jelentek meg az egyik dunaújvárosi erőműnél, és több napon keresztül akadályozták a működést.
A kérészéletű Leleplező–Könyvújság 2000/1. számában közölték Tőke Péter főszerkesztő és Bodzabán István főszerkesztő-helyettes interjúját Horváth Józseffel, a III/III főcsoportfőnökség egykori vezetőjével. Ebből közlünk részleteket, amelyek különösen érdekesek az újabb ügynöklista múlt vasárnapi közreadása fényében.
Leleplező: Hány helyre küldték el az [ellenzéki] találkozókról készített titkos jelentéseket?
Horváth József: Ahogy azt előírták: az első titkárnak, az adminisztratív titkárnak, ha külügyi kérdést tartalmazott, akkor a külügyi titkárnak, ha belső problémákkal foglalkozott, akkor az ideológiai titkárnak, a Politikai Bizottság kulcspozícióban lévő tagjának, a miniszterelnöknek, az Elnöki Tanács elnökének, a miniszterelnök-helyetteseknek és annak a miniszternek, aki abban a témakörben valamilyen feladatot látott el. Ha kulturális kérdésről volt szó, akkor a kulturális miniszternek, ha külügyi, akkor a külügyminiszternek, ha nehéziparról volt szó, akkor a nehézipari miniszternek is. 24-25 példányban készültek ezek az anyagok.
Leleplező: Meddig?
H.J.: Egészen 1989 augusztusáig. Akkor hirdette meg az MSZMP a kongresszusát, és én olyan információkat kaptam, hogy a pártban szakadás várható. Attól kezdve a jelentéseket már csak néhány embernek küldtem el: a miniszterelnök Németh Miklósnak, Pozsgaynak mint államminiszternek és tudtunkon kívül még két-három ember is megkapta, köztük Grósz Károly, holott október 23. után az új Alkotmány szerint már nem járt volna neki. (…)
Leleplező: Elnézést, de már notóriusan visszatérek ahhoz a furcsasághoz, miért csak a III/III-asokat veszik elő. (…) Az ellenzéki politikusként színre lépett és parlamentbe bekerült urakat is beszervezték egyetemi éveik alatt vagy a katonaságnál a III/egyebekbe, a hírszerzéshez, a katonai elhárításhoz. Ők miért nem bűnösök, hiszen a kommunista rezsimnek, a NATO és az USA ellen dolgoztak, mai barátaik titkait fürkészték.
H.J.: Meg lenne lepve, ha tudná, hány ,,tévéképernyős” mosolyog ránk közülük manapság. (…) Ők legalább megússzák.
Leleplezõ: Minek alapján készülhetett el (…) az ügynöklista?
H.J.: A Dunagate-botrány után január 18-án, vagy 19-én a felső vezetők közül valamelyik – már nem tudom, hogy a miniszter, az államtitkár, vagy a miniszterhelyettes – utasítást adott két embernek, hogy a központi nyilvántartásban lévő kartonok alapján állítsák össze az ügynöklistát, de nem a teljes körűt, csak a III/III-asokét. (…) A kijelölt két ember hivatalból összeállított egy bizonyos listát. Igen ám, de közben történt valami. A botrány kirobbanása és a lista összeállítása közötti időben az operatív tisztek beavatkoztak az ügybe. Erkölcsi kötelezettségüknek érezték, hogy a nekik hűségesen dolgozó ügynökök anonimitását biztosítsák. Ezért a kartonok egy részét megsemmisítették, s ezeket olyan kartonokkal pótolták, amelyekbe a megfigyelt célszemélyek neveit és nyilvántartását tették, vagy fiktív adatokra cserélték. (…) Ők és a melléjük rendelt titkárnők, s egyéb segítők csak abból dolgozhattak, ami a rendelkezésükre állt. Így a ma is használt ügynöklistának csak egy része valóságos, a többi pedig lejáratásra alkalmas, tisztességes emberek neveit tartalmazza. (…)
Egy jogvita vezethetett oda, hogy májusban biztonsági emberek jelentek meg az egyik dunaújvárosi erőműnél, és több napon keresztül akadályozták a működést.
Az M100-nak 2021-ben egyszer már nekifutottak.
Az amerikai elnök a bűnözőknek is hadat üzent, miután egy kormányzati alkalmazottat támadás ért.
Megvédte a kormány egyedi döntéseit a külügyminiszter.
Bosszút esküdött a nyomozó ellen, aki börtönbe juttatta.