Nincsenek kétségeim Grunwalsky Ferenc operatőr-rendező szakmai kvalitásait illetően, ám enyhén szólva furcsa, hogy az állami támogatásokat szétosztó Magyar Mozgókép Közalapítvány 120 millió forintot ítélt meg Jancsó Miklós filmjére: Miközben a közalapítvány elnöke és a készülő film reménybeli operatőre egy személyben Grunvalsky.

A döntést remélhetően visszavonják, annak ellenére, hogy a neves operatőr a HVG legújabb számában kilátásba helyezte: ha a film nem kapja meg az ígért támogatást, „a magyar művészet szegényebb lesz egy olyan különös alkotással, amit Jancsó Miklóssal együtt szoktunk csinálni”.

Eközben kiderült az is, hogy Cselényi László szerkesztő-operatőr, a Duna TV újsütetű elnöke három olyan filmre kötött sugárzási szerződést külsős cégekkel, amelyeket ő maga rendez, illetve két film esetében ő maga a szerkesztő is.

A szerződésekben a Duna tévé vállalja, hogy az elkészült filmeket le is vetíti, ugyanis csak ezek birtokában kaphatnak a gyártók támogatást az ORTT-től. Cselényi, az egyik napilapban közölt nyilatkozatában mindezt magától értetődőnek tekinti, és azzal érvel, hogy nincs oka szüneteltetni filmes karrierjét közszolgálati elnöksége alatt, hiszen elismert alkotó, és marad ideje rá az elnöki munka mellett. Érezvén az ügy kényes voltát, Cselényi jelezte, a többmilliós gázsit jótékonysági célra, valószínűleg a határon túli magyarok támogatására fogja fordítani.

Furcsa, hogy empátiás adottságokkal rendelkező művészemberek nem érzékelik, hol húzódnak az összeférhetetlenség határai. Valószínűleg küldetéstudatuk dolgozik bennük, amikor adott esetben inkább visszaélnek döntési pozíciójukkal, amelybe állami megbízatásuk juttatta őket, semmint, hogy lemondjanak művészi ambíciójukról. Pedig a hatalomnak ezt az árát meg kellene fizetniük.

Mohai V. Lajos