Boldoggá tesz a rendszerváltás? – ezzel a provokatív címmel jelentette meg tanulmányát Peter Sanfey és Utku Teksoz. Hiszen jól tudták, hogy a nemzetközi felmérések szerint számos rendszerváltó ország polgárai a boldogságot „mérő” ranglistákon meglehetősen alul helyezkednek el. (Egy nemrég készült, 68 országot felölelő rangsorban például Oroszország, Grúzia, Örményország, Ukrajna és Moldávia polgárai voltak a sereghajtók, de rossz helyezése volt Fehér Oroszországnak, Bulgáriának és Kirgíziának is).

A kutatók azt vizsgálták, mennyire borította fel az emberek életét a rendszerváltás, illetve az elmúlt 15 évben mennyire volt sikeres alkalmazkodásuk az új körülményekhez, mennyire tudtak élni az új lehetőségekkel. Merész módszerrel nem egyszerűen a makrogazdasági statisztikákat vették górcső alá, hanem az emberek megelégedettségéről, boldogságérzetéről készült közvélemény kutatások adatait elemezték, vetették össze az illető nemére, életkorára, jövedelmi szintjére jellemző társadalmi csoportok adataival. Kutatásaik néhány meglepő eredményt hoztak .

A rendszerváltó országok polgárai boldogabbak, ha önálló vállalkozóként dolgozhatnak, mintha alkalmazottként kell gályázniuk, akár teljes munkaidőben is. Az is meglepte a kutatókat, hogy az egyes emberekre jellemző kor-boldogság korreláció U alakú görbéje eltér a megszokottól. Általában a fejlett országokban a görbe gyerekkortól lefelé tart, mígnem valaki el nem éri 30-as éveit, azután ismét felfelé ível. Közép-Kelet Európában illetve a FÁK országokban viszont a görbe lefelé tart, egészen addig, míg valaki az ötvenes éveit nem tapossa, azután elkezd ismét emelkedni ( “boldog vagyok, hogy még élek…”). Mindez összefügg azzal, hogy még mindig nagy számú társadalmi csoportok élnek rosszabbul, mint 15 évvel ezelőtt, még mindig magas a térségben a munkanélküliség, és kiterjedt a szegénység.

Egyértelműnek tűnhet, hogy a magas jövedelműek, magas iskolai végzettségűek boldogabbak, a betegek, munkanélküliek és szegények boldogtalanabbak az átlagnál. Ezért meglepő, hogy a fejlett nyugati országokban az életszínvonal és a reáljövedelem látványos emelkedése ellenére az emberek nem érzik sokkal jobban magukat. Ezt egyrészt azzal magyarázzák, hogy a megszokás nagyúr, a jóhoz könnyen hozzá lehet szokni, másrészt azzal, hogy a polgárok elsősorban relatív státuszukra érzékenyek, tehát aszerint elégedettek vagy elégetlenek, hogy jobban vagy rosszabbul élnek ismerőseiknél. Ez utóbbi jelenség hatványozottan jelentkezik a rendszerváltó országokban, ahol az emberek különösen érzékenyek a jövedelemkülönbségekre.

Mindez részben magyarázhatja a kutatás egyik számunkra érdekes eredményét: a magyaroknak – a kutatók által felrajzolt modell alapján – boldogabbaknak kellene lenniük, mint amilyenek valójában. Fejenkénti évi 11 000 dolláros társadalmi össztermék alapján a két kutató azt modelezte, hogy a magyaroknak 6.7 ponttal a horvátok boldogság szintjén kellene lenniük, ehelyett meg kell elégednünk 5.8 pontttal, ez bizony csak a bosnyák boldogságszintet éri el, holott Bosznia-Hercegovina egy főre jutó GNP-je jószerivel a magyarnak a fele.

A rendszerváltó országok közül Szlovénia, Csehország és Horvátország lakossága a két kutató által „indokoltnak” tartottnál elégedettebb,Lengyelország annyira elégedett, amennyire az 1 főre jutó GNP ezt engedi.


Boldogságindex változása a posztkommunista országokban, a World Value Survey két felmérése szerint

(A reprezentatív minták résztvevőinek feltett kérdés: „Mindent egybevetve, mennyire elégedett életével a jelenlegi helyzetben?”)

*1995-97-es felmérés
 Forrás: :World Value Surveys.